Az utóbbi évek legsúlyosabb harcai dúltak a hétvégén a Gázai övezet és Izrael között, miközben az USA Iránnal szemben egyre harciasabb. Washington csábít és fenyeget, célja tárgyalásra bírni a Hamászt és Teheránt.
Amilyen hirtelen elszabadult az erőszak, olyan váratlanul vetett véget a harcoknak a tűzszünet a Gázai övezet szélsőséges csoportjai és az izraeli hadsereg között. A Gázát irányító Hamász iszlamista szervezet és Izrael legutóbbi, 2014-es háborúja óta a leghevesebb támadásokban a palesztin szélsőségesek majdnem hétszáz rakétát zúdítottak izraeli területre, míg Izrael a Hamász és a radikális Iszlám Dzsihád 350 célpontja ellen intézett csapást. Négy izraeli és 23 palesztin vesztette életét a csetepatéban, amelyet a jelek szerint – legalábbis egyelőre – egyik fél sem akar tovább fokozni.
Ramadán és dalfesztivál ide vagy oda, a konfliktus kódolva van
A muszlimok számára a hét elején megkezdődött a ramadán böjthónap, Izrael pedig a csütörtöki függetlenség napi ünnepségekre készült. Ráadásul a jövő hét keddtől Tel-Aviv ad otthon az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Így talán egyik fél sem akarta újra kiélezni a konfliktust, ami azonban nem jelenti azt, hogy ez sikerül is. Az utóbbi egy évben szinte minden hónapra jutott katonai akció, ezek általában – egyiptomi közvetítéssel – fegyvernyugvással érnek véget.
Most a Gázai övezetet Izraeltől elválasztó biztonsági kerítésnél tartott tüntetés volt a szikra. Egy palesztin fegyveres megsebesített két izraeli katonát, amire légitámadás volt a válasz. Majd jöttek a főként házi készítésű palesztin rakéták, és az izraeli hadsereg légi- és szárazföldi csapásai. Lehet, hogy a Hamásznál és az Iszlám Dzsihádnál azt gondolták, hogy Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő inkább a nyugalomban érdekelt a közelgő nemzetközi dalverseny miatt. Izrael azonban keményen válaszolt, és ismét alkalmazta a célzott likvidálást, megölve a Hamász egyik parancsnokát, aki állítólag az Irántól érkező pénzügyi támogatást szervezte.
A konfliktus azonban kódolva van, amióta Izrael katonai kivonulása után két évvel, 2007-ben a Hamász fegyveres puccsal – kiverve a Palesztin Hatóságot – hatalomra jutott a Gázai övezetben. A zsidó állam elpusztításáról lemondani nem akaró Hamász irányította tengerparti területet a terrorizmusra hivatkozva Izrael szárazföldi, tengeri és légi blokád alatt tartja, ami rendkívüli gazdasági nehézségeket okoz.
A „világ legnagyobb börtönének” is nevezett, kétmillió lakosú övezetben 70 százalékos a munkanélküliség. A múlt pénteki gázai tüntetésnek is az volt az oka, hogy a palesztinok szerint Izrael nem, vagy túl lassan hajtotta végre a legutóbbi, múlt hónapban kialkudott tűzszüneti megállapodást. Azaz a blokád enyhítését, így például a katari pénzügyi segítség átutalásának lehetővé tételét, a segélyek átengedését és a halászati korlátozások megszüntetését.
Amerika pálfordulása után jöhet Nagy-Izrael?
Az erőszakhoz sokszor egyetlen véletlen is elég. Tavaly októberben például állítólag villám indított be egy palesztin rakétát, rá egy hónapra arabnak álcázott izraeli kommandó gázai lelepleződése volt a szikra, és idén márciusban is inkább „emberi hiba” indított el Hamász-rakétát, mintsem a Hamász döntése. De nem mindig sikerül néhány nap alatt mérsékletre bírni a feleket, minden fellángolás súlyos konfliktussal fenyeget. 2014-ben 51 napig folyt az égi és a földi háború: 67 izraeli katona és 2251 palesztin halt meg, utóbbiak több mint kétharmada civil volt.
Ebből a véget nem érő háborúskodásból mindkét fél politikai tőkét igyekszik kovácsolni. Izrael jobboldali kormánya a gázai káoszra és a Hamászra hivatkozva szajkózza, hogy nincs kivel a békéről tárgyalni. A Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóság és a Hamász több alkalommal is alkut kötött a nemzeti egységkormányról, de az mindannyiszor kudarcot vallott. Elemzők szerint Netanjahu úgy véli, a Gázai övezet és Ciszjordánia – vagyis a Hamász és a Palesztin Hatóság fő erejét adó világi Fatah – megosztottsága gyengíti a palesztin nemzeti függetlenségi mozgalmat. A Hamász pedig a zsidó állammal szembeni kérlelhetetlenségével próbálja elhitetni, hogy ő a palesztin ellenállás igazi képviselője.
Márpedig ha gyenge a palesztin ügy belső ereje és külső támogatottsága, a múlt havi választások után ismét kormányalakítással megbízott Netanjahu nekiláthat a jobboldal álmának, Nagy-Izrael megvalósításának. Ehhez pedig az amerikai külpolitika totális pálfordulása ad lehetőséget. Donald Trump amerikai elnök – az izraeli nacionalista és telepespárti erők örömére – úgy döntött, hogy értelmetlen erőltetni a két nép, két állam elve alapján az izraeli–palesztin tárgyalásokat.
Kevesen bíznak Trump csábítok-fenyegetek-féle politikájában
Trump inkább multilaterális irányba vinné a folyamatot, bevonva az Irán-ellenes szunnita arab államokat, elsősorban is Szaúd-Arábiát. Az elképzelés szerint a palesztinok részéről várt hatalmas engedményekért cserébe a gazdag olajmonarchiák óriási befektetésekkel állítanák talpra a gázai és a ciszjordániai palesztin gazdaságot. Trump már elismerte Izrael fővárosának Jeruzsálemet, megvonta a segélyeket a palesztinoktól, elfogadta Izrael nemzetállami törvényét, amely csak a zsidóknak ad önrendelkezési jogot, és jelezte, hogy nincs ellenére a ciszjordániai zsidó telepek annektálása. Az igazság pillanata lehet, ha a következő hetekben végre nyilvánosságra kerül Trump közel-keleti tanácsadójának – és egyben vejének –, Jared Kushnernek a béketerve.
Az amerikai elnök Izraelnek és az iráni síita hegemóniától aggódó szunnita arab országoknak tetsző módon 2018-ban felrúgta az iráni atomprogram korlátozásáról kötött alkut. Nemrég terrorszervezetnek nyilvánította az iráni Forradalmi Gárdát – most először egy reguláris haderőt –, és a nyomás fokozására John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó a hétvégén közölte: az USA repülőgép-hordozó egységet és bombázókat küld a Közel-Keletre. Bolton megfenyegette Teheránt az általa közelebbről meg nem nevezett bajkeverő jelzések miatt, amit az Irán-ellenes amerikai héják egyik képviselője úgy dekódolt: Teherán bírta rá a Hamászt, hogy Izraelt rakétákkal támadja.
A trumpi külpolitika legújabb fenyegetése, hogy terrorszervezetnek nyilvánítja a Muszlim Testvériséget is, amivel minden bizonnyal Abdelfattah al-Sziszi egyiptomi elnök és a szaúdiak kedvében jár. A politikai iszlám gyökerének tartott egyiptomi ellenzéki szervezet azonban már rég lemondott az erőszakról, az arab országokban létrejött fiókszervezeteiből alakult erők és pártok több helyen is a politikai rendszer részei. A Hamász is a muszlim testvérek gázai oldalhajtásaként alakult 1987-ben, talán Trump logikája, hogy így is aláássa a gázai szervezetet.
Az amerikai elnök úgy képzeli, ha jelentős mértékben meggyengíti és elszigeteli a Hamászt és Iránt, akkor mindkettőt tárgyalóasztalhoz ültetheti, és egy csapásra két komoly közel-keleti problémát old meg, az izraeli–palesztin konfliktust és Irán térségbeli terjeszkedését. Tény, hogy a szankciók egyre nagyobb gazdasági sebeket ejtenek Iránon, és a Hamász is elvesztette számos arab pénzügyi és politikai támogatóját. De nem sok elemző bízik abban, hogy hosszabb távon beválhat ez az adok-veszek, csábítok-fenyegetek-féle kufárdiplomácia.
KERESZTES IMRE
Mi járhat Donald Trump fejében? Az USA és az EU mire juthat Kínával? Szijjártó Péter hozta Debrecenbe a kínai CATL-t vagy a német BMW? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, és Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a HVG Címlapsztori vendége. Videó.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
