Még mindig csak annyit lehet tudni a bejrúti katasztrófáról, hogy a szabálytalanul tárolt 2750 tonna ammónium-nitrát berobbanása miatt száznál többen vesztették életüket, és legalább négyezerre tehető a sebesültek száma. A könnyen elérhető, öntudatuknál maradt sérültek nagy részét már kimentették, most a mentőalakulatok a nehezebben megközelíthető helyeken keresnek túlélőket. Az esélyeket rontja, hogy a robbanószer és műtrágya alapanyagaként is használt vegyület megsemmisülése során mérgező gázok kerültek a levegőbe, így félő, hogy a mozgásképtelenné vált sérültekkel már végzett a maró gáz. A robbanás erejét mutatja, hogy a kikötő egészét és a körülötte lévő lakónegyedeket romba döntő detonációt a kétszáz kilométerre lévő Ciprus szigetén is érezték, ott azt hitték, földrengés történt.

A kórházakban fejetlenség uralkodik, nem lehet tudni kik haltak meg, és kik vannak a sebesültek között, ezért a családtagjaikat és barátaikat kereső bejrútiak a közösségi oldalakon kérnek segítséget egymástól. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kórházak egy része is megrongálódott vagy romba dőlt, így az egészségügyiek nem győzik a sebesültáradat ellátását. A televíziókban a hírolvasók rendre beolvassák a már azonosított halálos áldozatok, illetve a kórházakban ápolt sérültek nevét. A robbanás okozta válsághoz hozzáadódik, hogy míg a koronavírus-járvány első hullámát az ország viszonylag kis áldozatokkal úszta meg – ötezer volt a fertőzöttek száma, 65 pedig a halottaké – most kezdődőben van a második hullám, és naponta átlagosan száz új vírushordozót regisztrálnak.

A pusztítás nyomai az egyik kórházban a bejrúti kikötőben történt előző napi hatalmas robbanást követően

MTI / AP / Haszan Ammar

A robbanás során – ahogy a képeken is jól látszik – megsemmisült az ország legnagyobb gabonasilója is, így Libanonnak jelenleg kevesebb, mint egy hónapra elegendő búzakészlete maradt. „De nincs kenyér- vagy lisztválság, valamennyi tartalék maradt, és úton vannak azok a hajók, amelyeknek köszönhetően hosszabb távon sem lesznek problémák” – mondta Raoul Nehme gazdasági miniszter, aki arról is beszélt, hogy általában három hónapra elegendő tartalékokkal lehet szavatolni, hogy az élelmiszer-behozatalra szoruló országban ne alakuljon ki hiány. A kikötői silók kapacitása 120 ezer tonna volt, a robbanás pillanatában csak 15 ezer tonna búza volt a tárolókban.

Furcsa tűz

Ahogy az áldozatok pontos száma, úgy a robbanás oka is bizonytalan. Az első jelentések szerint tűz tört ki a kikötőben, és az terjedt át a 2013-ban egy hajóról kirakott és azóta szabálytalanul tárolt ammónium-nitrátra. Bár a tűz állítólag véletlenül keletkezett, akadnak, akik nem zárják ki, hogy a katasztrófát szándékos gyújtogatás okozta.

A keddi, 300 ezer embert hajléktalanná tévő robbanás annak a helynek a közelében történt, ahol 2005-ben egy pokolgépes merényletben életét vesztette Rafik Hariri volt miniszterelnök. Valószínűleg véletlen egybeesés, hogy a merényletben való részvétellel vádolt négy férfi ügyében a napokban hirdetnek ítéletet az üggyel foglalkozó hollandiai különleges bíróságon. A sokmilliárdos vagyont felhalmozó Hariri a libanoni politikai élet meghatározó személyisége volt: kulcsszerepet játszott az 1975–1990-es, 120 ezer halálos áldozatot követelő polgárháború lezárását hozó Taif-egyezmény tető alá hozásában, majd a főváros újjáépítésében. A politikust 2005 februárjában az Irán és Szíria által támogatott síita szervezet, a Hezbollah emberei ölték meg egy teherautóba rejtett pokolgéppel. A merénylet komoly fordulatot hozott az országban, a Hariri halála után kezdődött cédrusforradalomnak sikerült elérnie, hogy Szíria 2005-ben végül kivonta a Libanon jelentős részét megszálló katonai erőit.

Rafik Hariri elleni merénylet 2005-ben

AFP / Joseph Barrak

Válsághelyzetben

Bár egy ilyen katasztrófa nem tud jó időben történni, a robbanás az elemzők szerint csak tovább élezi a síitákat, szunnitákat, maronita keresztényeket és drúzokat egymás ellen fordító polgárháborúból igazán soha ki nem lábalt országon belüli politikai és gazdasági válságot. Az állami szervek akadozó működése, valamint a koronavírus-járvány miatti korlátozó intézkedések tovább súlyosbították a gazdaság helyzetét, így a már a járvány előtt is csődközelben levő ország gazdasága romokban hever: az árak szélsebesen nőnek, a munkanélküliségi arány 35 százalék körül van, s a libanoniak százezrei hagyják el hazájukat.

Márciusban – az ország történelmében először – a GDP 170 százalékát kitevő, 92 milliárd dolláros adósságot felhalmozott Libanon fizetésképtelenné vált. Az IMF-fel kezdett tárgyalások megszakadtak, s a növekvő áruhiány miatt kiürülőben vannak a bevásárlóközpontok. A szegénységet fokozza, hogy az egész világot érintő gazdasági válság miatt jelentősen lecsökkentek a hazautalások, s ez különösen érzékenyen érinti Libanont, hiszen már több libanoni polgár él külföldön, mint az országban.

Azok a libanoniak, akik maradtak, már több tüntetéssel is tiltakoztak a kormányzat szemmel látható tehetetlensége miatt. A legalább hetven településre kiterjedt, tavaly ősz óta tartó tiltakozások miatt többször is megbénult az ország, végül lemondásra kényszerült Rafik Hariri fia, Szaad Hariri kormányfő is.

A gazdasági válság miatt már az alapvető szolgáltatások is csak fennakadásokkal működnek: gyakoriak az áramszünetek, romlik a vízminőség, és egyre rosszabb állapotban vannak az egészségügyi intézmények. Mindez abban az országban történik, amelyet a polgárháború kitörése előtt a béke szigetének tartottak, s a fővárost, Bejrútot a Közel-Kelet Párizsaként emlegették.

Kormányellenes tüntetők rohamrendőrök sorfala előtt a libanoni jegybank bejrúti székházánál

MTI / EPA / Nábil Munzer

Regionális ütközőzóna

Libanon helyzetét azonban nem csak az rontja, hogy az országban hosszú ideje hatalmon lévő politikai elit tagjai a szükséges reformok végrehajtása helyett leginkább maguk és családtagjaik meggazdagodásával törődtek, hanem az is, hogy az ország egyben a regionális politika ütközőzónája. A Hezbollah például Libanon területét (is) használja az Izrael elleni támadásokra, a zsidó állam pedig sokszor szomszédja területén támadja meg a Hezbollah embereit. A legutóbbi határincidens a múlt héten történt, akkor Izrael azt állította, megakadályozta, hogy a Libanonban továbbra is komoly befolyással rendelkező Hezbollah fegyveresei behatoljanak Izrael területére.

Libanon másik szomszédjában, Szíriában jelenleg is polgárháború zajlik, ahol a Hezbollah ott is jelen van, és Basar Asszad elnököt támogatja. Eközben a szíriai háború elől legalább másfél millióan menekültek a hatmilliós Libanonba, s a bejrúti kormány képtelen megfelelően ellátni az érkezőket.