„Sebészi pontossággal találta el a rakéta a használaton kívüli műholdat. A keletkezett törmelékek semmiféle veszélyt nem jelentenek az űrben folytatott emberi tevékenységre” – jelentette be két napig tartó hallgatás után az orosz védelmi minisztérium. A bejelentés előtt kevesebb mint 48 órával a repülésirányítók felébresztették a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) szolgáló űrhajósokat, köztük két oroszt is, és utasították őket, hogy azonnal vegyenek fel űrruhát és vonuljanak vissza az állomáshoz dokkolt űrhajókba, és készüljenek fel egy esetleges azonnal indulásra. A vészhelyzetet végül csak úgy sikerült megoldani, hogy az ISS-t más pályára állították.

Az ISS mellett állítólag a hasonló pályán keringő kínai űrállomás is veszélybe került, ám a Moszkvával barátkozó Peking egyelőre nem tette szóvá – legalábbis nyilvánosan – az incidenst. A szakértők szerint a mostani robbanás következtében mintegy 1500 nagyobb törmelékdarab szóródott szét, s ezek évekig veszélyeztethetik az űrállomást és annak legénységét. A célpont egyébként az 1982-ben pályára állított Celina-2 műhold volt.

AFP / Xinhua / Guo Wenbin

A november 15-ei tesztet megelőző hónapokban is akadtak gondok a Kreml igazmondásával. Tavaly nyáron, amikor az oroszok úgy tesztelték a „műholdvadász” rakétát, hogy azzal nem lőttek ki egy műholdat, a kísérlet miatt elégedetlenkedő amerikaiak bírálatára azt válaszolták, hogy nem sértettek meg egyetlen szerződést sem, és kitartanak a világűr békés használata mellett. A fegyverek űrbe való telepítését egyelőre csak az az 1966-os szerződés szabályozza, amely megtiltja az atom- és egyéb tömegpusztító fegyverek világűrbe való felvitelét. (Egyszerűbb fegyverek már korábban is voltak a kozmoszban, a Szaljut-3 szovjet állomáson például volt egy géppuska, amellyel ki lehetett lőni a három kilométeren belül lévő egyéb űreszközöket.)

Életveszélyes akció

Most, amikor nem csak az USA, hanem több európai ország, köztük Franciaország is azzal vádolta Moszkvát, hogy felelőtlenül viselkedik és ezzel életveszélybe sodorja saját állampolgárait is, Moszkva azzal támadott vissza, hogy a kritizálók képmutatóak, hiszen maguk is foglalkoznak különféle űrfegyverek fejlesztésével. Ebben viszont teljes mértékben igaza van Oroszországnak, az USA és Kína is kísérletezik, s közben igyekszik titokban tartani, mivel akarja „meglepni” az ellenséget egy esetleges új háborúban. S az oroszok figyelik is a fejleményeket: az utóbbi években több követő műholdat is fellőttek, s ezek árnyékként kísérik az érdekesebbnek tartott amerikai űreszközöket és űrhajókat.

Az űrfegyverkezés – sajnos – teljesen logikus lépés, egy esetleges háborúban a szembenálló felek „megvakíthatják” és megbéníthatják egymást, ha kilövik az élet minden területén, így a hadviselésben is meghatározó fontosságú műholdakat: manapság a távközlés, a helymeghatározás és a kommunikáció is elképzelhetetlen a szatellitek nélkül.

Kína például 2007-ben felállított egy negatív csúcsot: amikor felrobbantotta egyik használaton kívüli szatellitjét, minden korábbinál több, legalább 35 ezer veszélyes méretű törmelékdarab szabadult el. Egy évvel később az amerikaiak jöttek, egy hibásan működő kémműholdat lőttek szét egy rakétával, és ezzel mintegy kétszázzal növelték a veszélyes méretű törmelékdarabok számát. 2019-ben pedig egy új játékos, India is megmutatta, képes szétlőni egy keringő műholdat.  Az űrkorszak kezdete óta mintegy 30 ezer nagy, a Földről is követhető űrszemét állt már Föld körüli pályára, ám a szakértők szerint akár egymillió is lehet a kisebb darabkákból. A legkisebb, pénzérményi törmelékek is veszélyesek lehetnek, kilyukaszthatják az űreszközök falát, illetve a szkafandereket.

OHB Systems

Tömeges bénítás

Amerikai források is megerősítik, hogy az USA is komolyan készül egy esetleges űrháborúra, s a nyár végén úgy tűnt, hogy a Pentagon le is rántja a leplet egy addig szupertitkosként kezelt programról.  Az afganisztáni tálib hatalomátvétel miatt azonban a kezdeményezés – legalábbis egy időre – a fiókba került, s a szakértők egyelőre csak találgatnak, mi lehet az amerikaiak tarsolyában. A qz.com híroldalnak nyilatkozó elemző, Brian Weeden, a Biztonságos Világ Alapítvány szakértője szerint biztosra vehető, hogy az USA nem arra összpontosít, hogy utolsó darabig szétlője az esetleges ellenség műholdjait. „Az USA sokkal inkább rá van szorulva az ilyen eszközök használatára, így ez a megoldás aligha lenne a Pentagon érdekében” – hangsúlyozta Weeden, aki szerint az amerikai „űraduász” nem egy támadófegyver lehet, hanem egy olyan rendszer, amely megbénítja az ellenséges rakétákat és egyéb eszközöket. „Szerintem az a legvalószínűbb, hogy az irányítórendszerek ellen vetnék be a fegyvert, megzavarnák a kommunikációt, vagy lézerrel elvakítanák az irányzóberendezéseket” – magyarázta.

Az űrfegyverkezés nem csak a kozmoszban lévő ellenséges célpontok megsemmisítését jelenti, felmerült az is, hogy a világűrben lévő fegyverekből támadnának földi célpontokat. A leginkább elterjedt – ám egyelőre meg nem valósított – ötlet az, hogy a műholdakra, vagy űrhajókra telepített, robbanófej nélküli, volfrámrudakkal lőnének ellenséges bunkereket. A hatalmas, akár tízszeres hangsebességgel becsapódó rudak a számítások szerint annyi energiát szabadítanának fel, mint egy kisméretű atomtöltet felrobbanása. A volfrámrudak hatalmas kinetikus energiáját az adná, hogy összeadódna a gravitációnak köszönhető gyorsulás, illetve az a sebesség, amellyel a kilövőpontként használt űreszköz száguld a Föld körüli pályán.