"Itt még a tankok se tudnának elmenni" – így telnek a kárpátaljai magyarok napjai a háború alatt
Több mint ötven Kárpátalján élőt kérdeztünk meg arról, hogy hogyan rendeződött át az életük, amióta az ország keleti megyéiben harcok dúlnak. Arról számoltak be, hogy alkoholtilalom van, korlátozzák az üzemanyag-vásárlását, a polcokon viszont van minden, csak éppen dupla áron.
Több mint másfél millió menekülő hagyta el Ukrajnát eddig, közülük több mint 160 ezren a magyar határ felé indultak. Sokan haladnak át Kárpátalján, és akár napokat töltenek átmenetileg a régióban. Arról kérdeztünk kárpátaljai magyarokat, hogy Ukrajna egyik legszegényebb, de a magyar történelem szempontjából legfontosabb régiójában mit éreznek abból, hogy az ország háborúban áll. Több mint ötven ember tapasztalatait gyűjtöttük össze. Mivel Ukrajnában hadiállapot van és a hatóságok feszültek, ezért a legtöbben azt kérték, ne írjuk le a nevüket.
A beszámolókból kiderül, hogy a kárpátaljai boltokból a háború kitörését követő 2-3 napban mindent eltűnt, azután viszont ismét tele lettek a polcok, nincs hiány, viszont szinte minden a duplájára drágult. “Dolgoznak a pénzváltók, nagyot gyengült a hrivnya” – írják. “Nem tudunk venni sem eurót, sem dollárt, sem forintot. Jelenleg a munkahelyek működnek. A fizetést és a nyugdíjakat megkaptuk, reméljük így is marad. Ebben a járásban az összes faluban az iskolákat és az óvodákat alakították át a háború elől menekülőknek. Innen is rengetegen elmenekülnek, amit annyira nem értek, hisz mi még nem vagyunk veszélyben” – írják a beregszászi kistérség egyik falujából. Egy a barabási határtól mindössze 10 kilométerre fekvő településről viszont azt írta egy kisgyerekes édesanya, hogy gyógyszer és pelenka nincs a boltban, de élelmiszerből náluk sincs hiány egyelőre.
“A boltokban minden kapható, fejenként 3 kilót lehet venni lisztből, cukorból és ilyen alapvető élelmiszerekből. Alkohol tartalmú dolgokat nem árusíthatnak. Nagyon sok az álhír és a pánikkeltés. Ma reggel is azt mondták, hogy már nincs benzin, csak 92-es, abból is csak korlátozott mennyiség. Ehhez képest sikerült teletankolnunk 95 prémiumot” – írja egy autótulajdonos a határtól nem messze fekvő településről.
“Elfogytak a patikákban a frontra szükséges kötszerek, gyógyszerek stb. Most leginkább erre van szükség, hogy továbbküldjék a frontra” – írták nekünk Munkácsról. A kárpátaljai nagyvárosban rengeteg már most is a menekült, akik elsősorban az ország keleti feléből érkeznek.
A benzinkutakon 20 literes korlátozás van érvényben, és szinte minden hozzánk beérkező beszámoló említette, hogy az adott településen alkoholtilalom van érvényben. Ennek örülnek is a helyiek, mert a keletről érkező menekültek egy része középkorú férfi, és tartanak tőle, hogy az italozás és a feszültség rossz véget érne. “A fiatal srácok a szórakozóhelyeket keresik, az üzletekben veszekedés történt, mert nem volt a kedvenc italukból a polcokon, és azt hiszik, kirándulnak. Az alkohol árusítását betiltották, amit nagyon helyeslek” – írta egy olvasónk egy Beregszász környéki kistelepülésről.
“Gáz, telefon, internet, tv, minden működik. Generátorokat is kaptunk az esetleges áramszolgáltatás kimaradásának megoldására. Online blokkolva vannak az orosz tévécsatornák és oldalak, de ez országos szinten. Az egyetlen kisebb probléma talán, hogy a helyi pénzkiadó automata üres. Napok óta nem töltik fel, így ha készpénzhez szeretnénk jutni, akkor be kell mennünk Nagyszőlősre. Sajnos az itteni boltokban még nem lehet bankkártyával fizetni, ezért ez okoz némi kellemetlenséget” – írják nekünk Tiszapéterfalváról. “A bankszámlára érkező segélyekhez, mint nyugdíj, gyerekpénz, limitáltan tudunk hozzájutni, napi 1000 hrivnya a limit” – írja egy másik olvasónk.
A beérkező hírek szerint a közösségi közlekedés viszont sok település között részben vagy teljesen megszűnt.
A falvakban önkéntesek és rendőrök járják az utcákat éjszakánként is, mert azokban a házakban, amelyeket itt hagytak, gyakoriak a betörések. “A legtöbben elmentek, de vannak, akik itthol maradtak és éjszaka őrzik a falut. Minden este 4-5 fő járja az utcákat, hogy akik itt hagyták a házukat, ne törjenek be, és persze miránk is” – írták Csongorról. Munkácson azt kérik, aki teheti, este 10 és reggel öt óra között ne menjen ki az utcára.
Idemenekülők...
A keletről érkező menekültek száma teljesen eltérő, attól függően, hogy az adott település hol található, mennyire van távol a nyugatra vezető főútvonalaktól, vagy milyen a helyi infrastruktúra. A legtöbb helyen iskolákban és óvodákban szállásolják el az érkezőket. “A menekült áradat az viszonylag tűrhető, többnyire csak átmenetileg vannak jelen. Van minden településen kialakítva szálló, de nincs túl nagy igény jelenleg rá” – írták a beregszászi járásból. “Az iskolát berendezték a menekültek számára, de mivel szörnyű az út, messze van a főúttól (kb. 10 km) még eddig nem hoztak menekülteket és segélyszállítmányt sem” – írják Munkács közeléből.
Túlnyomó többségben a helyiek segítenek a menekülőknek és kiegyensúlyozott, nyugodt a viszony, de vannak kivételek. “Sok kijevi luxusautókkal jött és követelőznek. Viszont vannak tényleg meggyötört és rettegő menekültek is.” Akik megtehették már házat is vettek a környező falvakban, illetve sokan keresnek albérletet a városhoz közeli településeken.
Nagyon sok kárpátaljai mondta, hogy átérzi a főként Kijevből, Harkivból, de már Odesszából és Herszonból is érkező menekülők szenvedéseit, látszik rajtuk, amit átéltek, és a legtöbben aktívan próbálnak segíteni az érkezőkön, szendvicseket csinálnak, főznek és visznek pokrócot, vagy bármit, amit a rászorulókon segíthet. “Az önkéntesek és a helyi hatóságok segítik a harcok helyszínéről érkezőket. Az igénylők letelepítése, étkeztetése, határon túli szállítása zajlik. A szükségesnél több önkéntes van. Vendéglősök készítenek ételt, vállalkozások lakhelyet biztosítanak, orvosok-egészségügyi szolgálatok, pszichológusok dolgoznak” – számol be egy olvasónk Ungvárról.
“Van példa önzetlenségre, jóságra, szeretetre a vadidegen emberek felé, akik bár teljesen más szociális és kulturális közegből robbantak be a vidék csöndjébe, ugyanúgy szomorúak, ugyanúgy ártatlanok; és sokan megélték már azt, amitől az itteniek még csak félnek. S a barátok, családok talán sokkal jobban összetartanak, odafigyelnek egymásra, mint eddig bármikor” – számolt be a helyzetről egy olvasónk a kaszonyi kistérségből.
…és innen menekülők
A legtöbb kárpátaljai magyar, akivel beszéltünk, úgy érzi, számukra még nem jött az ideje annak, hogy néhány bőrönddel felpakolva elhagyják az otthonukat és eddig életüket. Akik eddig elindultak, Magyarországon, vagy nyugati országokban élő rokonaikhoz mennek. “Aki tehette, már az első két napon elhagyta az országot, nekik mind volt hová menniük” – írják a beregszászi járásból.
“Arra is gondoltam, hogy ha itt hagyunk mindent, akkor ki tudja, mire jövünk haza. Nem azért építettük-szépítettük a házat, hogy szétlopjanak belőle mindent” – ír aggodalmairól egy olvasó. Egy másik faluból azt írják, sokan megijedtek az első napokban, és átmenekültek a magyarországi Lónyán élő rokonaikhoz. A férfiak maradtak, akik éjszakánként járják az utcákat, hogy fenntartsák a rendet.
“Én már úgy nőttem fel, hogy a szüleim kénytelenek voltak Magyarországon dolgozni, minket időről időre itt hagyni azért, hogy nekünk jobb legyen, ezzel egyetemben nélkülöztük őket. Megfogadtam, semmire sem vágyom, csak az én gyerekeim családon belül nőjenek fel, hallják azt a szót, hogy szeretlek. Ez eddig így is volt. Párommal itthon vállalatunk munkát, én a helyi iskolában takarítok minimálbérért, ő építkezések dolgozik, este együtt a család” – ír a maradásról egy határmenti faluban élő édesanya.
Hadkötelezettség
Sokan aggódnak a katonakorú férfi rokonokért, attól tartanak, hogy behívják őket, de a legtöbben hozzáteszik, egyelőre ilyenre nem nagyon került sor, mert rengeteg az önkéntes jelentkező a haderőbe, és még nekik sem jut elegendő felszerelés, fegyver és lőszer. Sok helyen ennek ellenére elsősorban a nők járnak a boltba, a férfiak szinte eltűntek az utcáról.
A három vagy több gyerekes édesapákat nem viszik el a nekünk írók szerint, ahogyan a 18 éves fiatalokat sem, mert ahogy olvasónk írja “itt gyakorlott emberekre van szükség”. “Jelenleg Kárpátaljáról nem érkeztek katonai behívók, mert 80 ezer önkéntes jelentkező van, és őket sem vitték még el, mert nem érkeznek kiképezni. Szóval egyelőre biztonságban vagyunk” – írja egy olvasónk.
Politika
A politikai hangulat persze egészen más, mint Ukrajna belső részén, vagy éppen Kijevben. A magyar kisebbséggel szembeni mostoha bánásmód, a nyelvtörvény és a korábban itt lecsapódó ukrán nacionalizmus miatt jóval kisebb a lelkesedés az ukrán-ügy iránt. Sokan félnek az ukrán nacionalisták megjelenésétől és a magyarok elleni akcióktól, de egyelőre senki nem számolt be ilyen esetekről. Akadnak néhányan, akik úgy vélik, az ukránok megérdemlik a sorsukat azért, ahogyan a magyar kisebbséggel bántak. A legtöbben mégis mélyen elítélik az orosz támadást, és olyanok is vannak, akik Zelenszkij elnök lelkes hívei, bár kevesen.
“Sajnos, azt is meg kell említeni, hogy egy általános félelem van az emberekben, mégpedig amiatt, hogy esetleg az ukránok célpontjába kerülnek majd a többségében magyar anyanyelvű község lévén” – írták egy közepes méretű településről a beregszászi járásból. Többen beszámoltak róla, hogy Oroszországnak a SWIFT-rendszerről lekapcsolásában Magyarország, mint mint utolsó csatlós feltüntetése a hírekben már önmagában felszította az indulatokat.
Segélyek: Köszönjük Magyarország!
“Autószámra jönnek a segélycsomagok minden faluba. Rengeteg segítség érkezik Magyarországról” – írja egy olvasónk. “Magyarországnak nagyon-nagyon sokat köszönhetünk, rengeteg adománnyal segíti az itteni rászorulókat, nagyon hálásak vagyunk érte” – írja egy másik. Sokan kiemelik a helyi egyházak és az egyházi karitatív szervezetek tevékenységét, melyek oroszlánrészt vállalnak a segélyek elosztásában és a közvetlen segítségnyújtásban
“Mi, helyiek is felismertük, hogy segítségre van szükség, ezért saját költségen, főként először a református egyházzal megszervezve kimentünk a határhoz mint humanitárius önkéntesek. Meleg tea, instant leves, szendvics, kávé, banán, alma, kekszek, pelenka stb. volt nálunk. Váltásban voltunk kint, és egyre többen csatlakoztak létszámban is, adományokat is tekintve” – írja egy olvasó egy Tiszabecshez közeli településről.
Háborús fenyegetés
A hadihelyzetről szinte mindenki azt írta, nem számítanak rá, hogy Kárpátalján is történhet támadás, de ha erre sor kerülne, óriási bajban lennének, mert szinte sehol nincs óvóhely, legfeljebb pince. Más viccel üti el a fenyegetettséget a helyi útviszonyokra utalva: “Idõseket, betegeket látogatok, volt olyan, aki viccesen azt mondta, hogy itt még a tankok se tudnának elmenni” – írta egy olvasónk Munkács közeléből.
A kárpátaljai magyarság továbbra is transzferállomás és vélhetően a közeljövőben egyre nagyobb lesz a rájuk nehezedő nyomás, ha a háború folytatódik, és megérkezik a következő, várhatóan nagyobb méretű menekülthullám Ukrajna belső és keleti részéből.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
„Putyin álljon meg, és mentse a lelkét, ha még lehetséges” – helyzetjelentés az ukrán-román határról
Apák nélküli, szétszakított családok érkeznek, irányított stratégiai szállítmányok távoznak, a partiumi Halmi és Máramarossziget határátkelőin pedig fokozódik a terhelés az Ukrajnából Romániába tartó menekülthullám miatt. A hvg.hu tudósítói a helyszínen beszélgettek Ukrajnából menekülni kényszerülőkkel és nézték meg, hogyan fog össze a romániai társadalom az elesettek megsegítésére.
Kárpátalján azt kérdezik: „Csehek, miért nem jöttök megvédeni minket?
Csehországban több százezer ukrán él, Kárpátalja a két világháború között az egykori Csehszlovákiához tartozott. A kötődés ma is megvan, így amikor megindult az orosz invázió, sokan útra keltek Szlovákiába, hogy onnan főként Csehországba meneküljenek. A Deutsche Welle az ukrán-szlovák határnál járt.
