Megosztotta a svéd kormánypártot a NATO-hoz való csatlakozás kérdése – derül ki a Guardian cikkéből. Miközben a Nyugat azt várja, hogy Finnország és Svédország mihamarabb döntsön az Észak-Atlanti katonai tömbhöz való csatlakozásáról, ez a döntés korántsem tűnik annyira egyszerűnek a skandináv országok szempontjából. Svédország például több mint 200 éve őrködik féltékenyen a semlegessége fölött, sikerült kimaradnia a világháborúkból is. A kormányzó szociáldemokraták egy prominens politikusa, a Svédország Szociáldemokrata Munkáspártja női tagozatának elnöke, Annika Strandhäll (képünkön), aki az ország klímaügyi minisztere is, kifejtette a helyi sajtónak, a tagozat régóta küzd a békéért, a lefegyverzésért és a fegyveres semlegesség fenntartásáért, ezért inkább azt szeretnék, ha Svédország nem csatlakozna a NATO-hoz.
A második világháború utáni semlegességére külön kifejezést (finlandizáció) is alkotó Finnország sem mentes ebben a kérdésben minden vonakodástól, ugyanakkor az ő esetükben bírhat némi ösztönző jelleggel, hogy közel 1300 kilométeres határszakaszon kénytelen osztozni a más államok szuverenitását hagyományosan kreatívan értelmező oroszokkal. Ennek ellenére Sauli Niinistö finn államfő úgy nyilatkozott, hogy a NATO-csatlakozással kapcsolatos álláspontját május 12-én fogja nyilvánosságra hozni és ezen álláspont kialakítására komoly hatást fognak gyakorolni az orosz elnök, Vlagyimir Putyin május 9-én elmondott szavai.
Az orosz-ukrán háború eseményeit követő hírfolyamunkat alább találja:
Visszatámadtak az ukránok a Kígyó-szigeten, még több embert próbálnak kimenekíteni Mariupolból - percről percre az orosz-ukrán háborúról
Miután kedden 156 ember érkezett Zaporizzsjába a mariupoli Azovsztal üzemből, szerdán négy humanitárius folyosón próbálják menekíteni a civileket. Az ukránok arról tettek közzé felvételeket, hogy a Kígyó-szigeten és Olekszendrivkánál is orosz katinai létesítményeket, illetve harci járműveket lőttek, Európában pedig tovább számolnak, miként lehetne leválni az orosz gázfüggőségről.
Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
