Oroszország utasította a Zsidó Ügynökséget, vagyis a Szochnutot, hogy azonnal szüntesse be minden tevékenységét az ország területén – írja a Jerusalem Post. A döntés hátterében az egyre romló orosz–izraeli viszony állhat. A Zsidó Ügynökség a világ legnagyobb nonprofit zsidó szervezete, melyet 1929-ben hozott létre a Cionista Világszervezet (WZO), elsődleges célja az alijázás, a zsidó származású emberek Izraelbe vándorlásának, az alijázásnak az elősegítése.

Ukrajna szinte a háború eleje óta kéri Izraelt, hogy küldjön fegyvereket és ítélje el az orosz inváziót. Ezt azonban jó pár körülmény bonyolítja. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök már zsidó származásával is élő cáfolata a dogmatikusan hajtogatott orosz szlogennek, hogy Ukrajnát nácik irányítják. Ez önmagában akár meg is könnyíthetné a zsidó állam és Ukrajna közti viszony alakulását, ám Zelenszkij – diplomatikusan ugyan, de – többször szemrehányóan sürgette az izraeli vezetést, hogy adjon országának Vaskupola-rakétarendszer állomásokat.

Már az is megérne egy misét, hogy mi haszna lenne az elhárítórendszernek egy olyan környezetben, mint az ukrán hadszíntér. Izrael kis ország, néhány telepített állomással megvédhető a Gázai-övezetből kilőtt kezdetleges rakéták nagy részétől a déli régió. Egy-egy állomás 150 négyzetkilométernyi terület védelmére alkalmas. A Vaskupola a hatalmas ukrán síkságon, a sokkal szofisztikáltabb orosz rakétarendszerekkel szemben már egészen más esélyekkel indulna. Ráadásul egyetlen rakéta megsemmisítése 100–150 ezer dollár, vagyis nagyjából 40–60 millió forint, egy állomás felállítása pedig 50 millió dollár, vagyis közel 20 milliárd forint. Ez pedig még a jelentős amerikai támogatás mellett is komoly tétel volna.

Lavrov orosz külügyminiszter és Alekszandr Boroda, az orosz Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke megbeszélésen

AFP / Sergey Supinsky

Más a helyzet Izrael északi részén, ahol a Hezbollah jóval nagyobb és sokkal korszerűbb arzenálja jelent fenyegetést és itt kilyukadunk az izraeli–orosz viszonyt befolyásoló másik fontos tényezőnél. Izrael számára kulcskérdés, hogy időről-időre csapást tudjon mérni az Iránból a libanoni Hezbollahnak címzett fegyver- és haderő-utánpótlási vonalakra. Ehhez azonban be kell hatolniuk a szír légtérbe. Oroszország 2015-ös beavatkozásával a szír polgárháborúba viszont megváltoztak az erőviszonyok és ilyesfajta akciókhoz legalábbis nem árt az oroszok hallgatólagos beleegyezése. 2017 óta erre több mint 400 alkalommal került sor.

Az oroszok és az izraeliek közötti viszony azonban a háború óta jelentősen megromlott még annak ellenére is, hogy a zsidó állam továbbra sem szállít fegyvert Ukrajnának. Több ezres tüntetések voltak Ukrajna mellett, Izrael pedig jelentős humanitárius segítséget nyújt az országnak, több izraeli önkéntes pedig harcol is az ukránok oldalán.

Izrael azon kevés, a nyugati szövetségesi rendszerbe tartozó állam közé tartozik, ahol még nem léptettek életbe szankciókat Oroszországgal szemben, Naftali Bennett miniszterelnök pedig nem ítélte el nyilvánosan az orosz inváziót. A körülmények azonban időközben megváltoztak. Az orosz–izraeli viszony május elején váltott igazán lejtmenetbe, amikor Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Hitlerben csörgedező zsidó vérről kezdett delirálni nagy nyilvánosság előtt, és ezt már hivatalosan is kikérte magának az izraeli vezetés.

Az oroszok pedig éppen ezzel egy időben szerveztek üzenetértékű találkozókat palesztin vezetőkkel. Telefonon beszélt Mahmud Abbasz és Vlagyimir Putyin, majd Szergej Lavrov kezdeményezett eszmecserét a Gázai-övezetet uraló Hamasz vezetőjével Iszmail Hanijével, majd Moszkvába látogatott a szervezet Egyiptomban élő prominens tagja, Musza Abu Marzouk, annak ellenére, hogy Hamasz szerepel az Oroszországban terrorszervezetként számontartott csoportok listáján.

És persze az sem fog sokat segíteni a kapcsolatokon, hogy Jair Lapid, aki külügyminiszterként kormányoldalról először ítélte el az oroszok által Ukrajnában elkövetett háborús bűnöket, pár napja már Izrael miniszterelnöke.

A Zsidó Ügynökségre vonatkozó mostani döntés az Oroszországból éppen alijázni készülő több ezer zsidó származású állampolgárt, akik már a megfelelő papírokkal a kezükben szinte csak arra várnak, hogy a szankciók által jelentősen megritkult nemzetközi járatok egyikével eljuthassanak Izraelbe, megakadályozhatja abban, hogy elhagyják Oroszországot. Ez pedig jelentős nyomás alá helyezi majd az izraeli kormányt is, hiszen az ország történelmének egyik legfontosabb eleme volt mindig is a nehéz helyzetben lévő diaszpóra kimenekítése.

Ha az ügynökségnek tényleg be kell fejeznie a munkát, az azt jelenti, hogy a Szovjetunió 30 évvel ezelőtti összeomlása után újra illegálissá válhat az Izraelbe kivándorlás.

Az izraeli bevándorlási és integrációs miniszter, Pnina Tamano-Shata szerint továbbra is dolgoznak rajta, hogy a Zsidó Ügynökség folytathassa munkáját, mert „az alija az orosz zsidók alapjoga és ezt a jogot nem hagyjuk elveszni”.

Az izraeli hadsereg modellfaluja a szír határ izraeli oldalán, ahol az utcai harcokra készítik fel a katonákat

Bihari Ádám

Az orosz–izraeli viszony további romlása persze nem jelenti önmagában és azonnal az izraeli–ukrán kapcsolatok ugrásszerű javulását, hiszen fegyverek várhatóan ezután sem fognak érkezni a zsidó államból az ukrán haderő számára. Sokat számít az is, hogyan sikerülhet Izraelnek hosszú távon kiaknáznia azokat a gázmezőket, melyek izraeli tulajdonjogát egyelőre Libanon vitatja. Soktényezős egyenlet, amelyben egyelőre az orosz zsidók jártak a legrosszabbul.