Volt ennek a kormánynak egy ötlete a fülkeforradalom mámoros napjaiban: hogy mostantól az államadósságnak csak csökkennie szabadjon. Hiszen az is csak olyan, mint a jó gyerek, ütni kell, és akkor engedelmeskedik. Uccu neki, törvénybe is foglalták, kétharmadosan, csinos sarkalattal meg plombával a fedelén. Máris lehetett vele dicsekedni: lám, az elmúltnyolcév kommunistái felelőtlenül költekeztek, mi meg tessék, írásba adjuk, hogy jobban fogjuk csinálni. De még azt is, hogy mennyivel!

A törvény életbelépését aztán szinte azonnal elhalasztották, amikor felmerült, hogy annyival azért ők se ügyesebbek a kommunistáknál, szóval ebben a ciklusban még inkább lazulnának egy kicsit. Ezt persze már nem verték nagydobra, nem jött róla levél a postaládába, és arról sem fog, ha most vissza is vonják ezt az ígéretet. Négy alkotmánymódosítás után megszokhattuk, hogy első nekifutásra azért Orbán Viktor sem gránitot köp.

És miért is ne javíthatnák ki, ami még nem tökéletes: ha esetleg a saját mozgásterüket akadályozzák bizonyos elhamarkodott sarkalatok, akkor ott a radír, ugyanúgy testre lehet szabni alkotmányt és médiatörvényt, mint eddig. Például be lehet toldani, hogy vannak jó offshore-lovagok, és nekik szabad. Legfeljebb majd közmunkások fogják végigjavítani a díszpéldányokat az Alaptörvény összes Asztalán.

De nem tart ez örökké. Minden nappal kopik a radírgumi. 2014 tavaszán az a torz világ, amit a teljhatalommal gyurmából meg gyenge minőségű emberekből összeraktak, megkövül, és mozdulatlanul fölénk borul. Azok is alatta rekednek, akik felépítették.

A fülkeforradalom felfalja önmagát

A kétharmados pöröllyel olyan rendszert sikerült felhúzni, amelynek a napi üzemeltetéséhez is kell az a kalapács. Ugyanis minden ellenkező illúzió ellenére nincs annyi eszük, hogy stabil, fenntartható rezsimet építsenek. Amit össze bírtak hozni összes eszükkel, azt bizony ütni kell, kalapáccsal. Viszont ez a szerszám kevesebb mint egy év múlva eltűnik a színpadról, mert kétharmada aligha lesz itt bárkinek is.

Akkor vajon mi lesz? Mit csinálnak, ha megint meghal valami kulcskáder, akinek annyira nem volt élete, hogy pártszolgálattal foglalkozott a halálos ágyán is, viszont a frizurájához igazították az alaptörvényt? Mihez kezdenek, ha ismét élesedik egy hátrahagyott akna, de nincs már kétharmad, hogy hatástalanítsák? Mondd, mennyit ér az ember, aki mindent szögnek nézett, de üres az ökle? Mennyit ér az ember, aki elhitte, hogy négy év elég neki a teremtéshez, és végtelen gőgösségében egyedül maradt?

Ilyen esetekben a megoldás logikus: az ellenzékhez kell fordulni, beismerni nekik, hogy hülyék voltunk, bocsi, nektek volt igazatok, tegyük jóvá együtt. Amire az ellenzék meg azt válaszolja, hogy na ugye megmondtuk, tényleg hülyék vagytok, segítünk is jóvátenni, de cserébe kérünk valamit. Valami kellemetlent és népszerűt.

Erre a helyzetre érdemes készülni, mert ez a legvalószínűbb jövő: annak felfedezése, hogy a kánság kétharmad nélkül irányíthatatlan. Hogy a kétharmados joyride után Orbán zsarolhatóvá válik. Ráadásul ha valakit meg lehet zsarolni csipetnyi lelkifurdalás nélkül, az a Fidesz. Mert megérdemlik.

Amiből az következik, hogy az ellenzéknek ismét jutni fog a hatalomból, akkor is, ha nem kerül kormányra. A mostani parlamenti ereje lényegében nulla: át lehet gázolni rajta, működik minden nélküle is. 2014-től ez nem így lesz. Orbánnak akkor is szüksége lesz rájuk, ha nyer, hogy a nagy pofával összetákolt vidéki kóceráját el bírja vezetni. Akkor pedig el lehet kezdeni a hatalom gyakorlását, és minden jóvátett hülyeség árát drágán megfizettetni a segítség fejében. Beledörgölni Orbán orrát abba, amit csinált, és visszavenni tőle, ami nem az övé.

Talán nem is rossz pozíció ahhoz képest, mint ha másnak kellene meglovagolni ezt a félkész, saját tagjaiban orra bukó torzszülöttet. Egye meg azt, aki főzte.