Kianoush Ramezani

Vitaestet rendezett az Üvegplafon blog nőnap alkalmából, vagy lehet, hogy csak véletlen egybeesés a dátum, fene se ismeri már ki magát ezeken a feministákon. Az efféle rendezvények szervezése elvileg nem lenne bonyolult: kell egy terem, meg minden fontosabb pártból egy politikusnő. De Magyarország olyan elvarázsolt hely, ahol már ettől a pillanattól érdekessé válik az egész.

Az MSZP gyorsan kiállította Tüttő Katát, az LMP Csiba Katalint. Mindketten képben vannak nőjogokból, abortuszstatisztikákat idéznek fejből, ismerik a nyugat-európai trendeket, azok hatásait. Annál súlyosabb bajokat jelez már az is, hogy kiket bírt a pódiumra felküldeni a magyar jobboldal. (Nem, az nem magyarázat, hogy ez jelentéktelen esemény volt, ugyanis semmilyen más nyílt vita nem folyik nőpolitikáról. Nincs róla nemzeti konzultáció sem, pedig vezethetné azt is Deutsch Tamás.)

Csak a fakanál volt

A Fidesz mint párt, illetve a megkeresett női politikusai válaszra sem méltatták a szervezőket. Pedig ők azok – a KDNP-vel együtt –, akik gátlás nélkül túrnak bele minden magyar nő bugyijába, és megmondják, hogy mikor illendő vásárolni, pénztárgépnél dolgozni, meg hány gyereket kell szülni. Csak a Fidelitasból jött el egy alelnök, Henter Lilla.

Nincsenek vezetői ambíciói – mondja bemutatkozásul, mert szerinte a nők biológiailag kevésbé alkalmasak a vezetésre, mint a férfiak, ezért reálisan legfeljebb a háttéremberi pozíciót célozhatják meg. A politika egy férfias szakma! A férfi a fej, a nő a nyak! Roppant súlyos végighallgatni, ahogy felmondja a férfielit érveit, mármint azokat, amiket a sokadik feles után szokás felhozni a drukkerkocsmában. Az alávetettség kápója beszél: egy KISZ-titkár-helyettesi pozícióért elárulja a nemét. Komoly betegség lehet az a fajta gondolkodás, amely kizárja a tudatból Angela Merkelt, Ewa Kopaczot vagy Hillary Clintont. Ehhez nem kell érteni a biológiát – amivel Csiba Kata próbálja cáfolni ezt a közkeletű tévedést –, elég volna olvasni az újságot. Vagy megnézni a Spektrum Tv-n Margaret Thatchert.

Amúgy nem muszáj megtagadni a Fidesz lényegét ahhoz, hogy elismerjük a nők vezetői alkalmasságát. Ott van Cristina Kirchner Argentínában. Simán hozza azt a teljesítményt, amit Orbán Viktor: ellopta magának a fél országot, és nem jártak rosszul a fiai meg a barátai sem. Ennyi elég, ugye. Akinek nem, az eleve nem fideszes.

Nem ez az egyetlen terület, ahol a Fidesz a „merjünk buták lenni” elvét követi, mivel az értelmes megoldások ellentmondanának a saját dédelgetett korlátoltságának. De úgy látszik, a nők helyzete ezek közé tartozik. Mint mondjuk a kultúra, amit szándékosan vaddisznókra bíznak. Na bumm, a nőpolitikát meg beszélő mosogatószivacsokra.

Henter Lilla nem egyedül képviselte a jobboldalt. A KDNP szintén nem volt jelen, ők is ugyanígy kiszignálták a vitát az ifjúsági szervezetüknek, az IKSZ-nek. Nekik köszönhetjük Rétvári Bencét, végül is nem egy terméketlen klub az. Őket Csontos Sandra képviselte, aki ki merte mondani például, hogy az abortusz betiltása nem járható út, a családon belüli erőszak nem légből kapott rágalom, és a nők semmivel sem alkalmatlanabbak. Arra nyilván nincs válasz, hogy ezzel a liberális elhajlással mégis mit keres a KDNP partizánosztagában. Bizonyára belülről bomlasztja a rendszert, mint Martonyi János, csak korábban kezdi.

Nora, avagy a babaszoba

A Jobbik Selmeczy Zsuzsannát, egy noname megyei képviselőt küldött Zalából, aki remekül helyettesítette Dúró Dórát. Szerepe összegezhető abban, hogy nagycsaládos anyaként kifejezte fájdalmát előbb az alacsony születésszám miatt, majd a cigányok túlszaporodása miatt is, és az istennek se volt képes észrevenni az összefüggést még a saját rendszerén belül se. Nem sokkal később kikérte magának, hogy a Jobbik rasszista lenne. Pedig más magyarázat nincsen. Ha tényleg azt gondolják, hogy a nő dolga a teleszülés meg az elnyomás elviselése, akkor számukra pont az az ideális családmodell, amit ők a cigányságról általában gondolnak. Azok aztán szülnek, mint a parancsolat. Ők lehetnének a cigányok legjelentősebb érdekképviselete, és a cigányok a legnagyobb jobbikosok. Ezt nem lehet másképp feloldani, mint azzal, hogy a cigány gyerek nem ugyanannyit ér, mint a nem cigány. Illetve hogy nem akarunk tenni azért, hogy ugyanannyit érjen. (De erről majd beszél Balog Zoltán a népbíróság előtt.)

Házi feladat jobbikosoknak: vajon nem cigányosodik-e el az a nemzet, amelyik a háztartásbeli szülőgépen kívül nem tud más szerepet elképzelni a nőknek?

Innen aztán elkezdődött egy szomorú vita az abortuszról. A jegyzőkönyv kedvéért: ebből az derült ki, hogy a Jobbik betiltaná az abortuszt, míg Csontos Sandra nem tenne ilyet, ellentétben a pártja elvi álláspontjával.

- El se hiszem, hogy ilyesmiken vitatkozunk – fakad ki a nyugati ösztöndíjprogramból hazatért Csiba Kata a vége felé. Mert boldogabb helyeken ez az egész már nem vitatéma, az emancipáció intézményei és törvényei megszülettek, legfeljebb a végrehajtás módjáról folyik diskurzus. Arról, hogy milyen kvóta és milyen jogi védelem a legmegfelelőbb ahhoz, hogy a társadalom másik fele is irányító, teremtő szerephez jusson. Ennek voltak úttörői az ókorban meg a középkorban is, de a történelem menete bizony leginkább vadászházakban dőlt el eddig. Bocs, lányok. Voltak azért sikerek, feltaláltuk a mosógépet, de magunk között ennyire mentünk.

- Jövünk, csak nem elég gyorsan – mondta Tüttő Kata. Hiszen az egyetemeken már többségben vannak a lányok, amiből következik, hogy előbb-utóbb megjelennek cégek, zenekarok, újságok és pártok élén. Egy ilyen kicsi országnak nagyon nem mindegy, ha megduplázódik a jelöltek száma, és minél kevesebb tehetség vész el csak azért, mert nőnek született. A minél szabadabb verseny közös érdekünk.

De leginkább a nőké persze. Hogy mit kell tenniük ezért, azt leírta már Marx: felismerni a saját érdekeiket. Ma ez abban áll, hogy észreveszik és nem felejtik el, milyen sorsot szánnak nekik azok, akik a hagyomány vonzerejével akarnak nyerni. És felelős anyukaként vagy tudatos vásárlóként nemet mondanak erre a hagyományra. Akkor is, ha babaházzal meg kokárdával egybefóliázva árulják.