Világszerte népszerűek a faültető kezdeményezések, a kormányok is előszeretettel jelentik be, hogy fákat ültetnek a klímavédelmi akcióterv és vállalások keretében. 1 billió fa ültetését vállalta például az idei Davos-on a klímaszkeptikus Donald Trump is.

A restaurációs ökológia a leromlott vagy elpusztult élőhelyek helyreállításával foglalkozik. Az egyik restaurációs ökológus, Karen Holl, a Santa Cruz egyetem természettudományokkal foglalkozó professzora a napokban a Science-ben megjelent cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy nem hihetjük azt, hogy majd 1 billió fa elültetése (ennyit ígért be Donald Trump) segít visszafordítani a klímaváltozás káros hatásait. A fák ugyanis csak nagyon kis arányban kötik meg azt a szén-dioxid mennyiséget, amit kibocsátunk. „Ez csak a kirakó egyetlen kis darabja” – mondja. Arra is figyelmeztetett, hogy a faültetés nem egyenlő az erdős területek növelésével.

Az ökológus természetesen nem a falültetés jótékony hatását kérdőjelezi meg, hanem arra irányítja a figyelmet, hogy egyre elterjedtebb az a nézet, ami a faültetésre egyfajta csodaszerként tekint a klímaváltozás elleni harcban. „Kielégítő érzés kimenni, elültetni egy fát, ez egy kézzel fogható dolog. De ez nem ilyen egyszerű: realistának kellene lennünk abban a tekintetben, hogy mit érhetünk el ezáltal és mit nem. A faültetésnek egy hosszú távú, gondosan megtervezett folyamatnak kell lennie, ha valóban az előnyeit akarjuk élvezni” – teszi hozzá.

A faültetés elősegíti a biodiverzitás megőrzését, javítja a vízminőséget és árnyékol, azonban az ökológus felhívja arra is a figyelmet, hogy ez akár vissza is üthet: attól függően, hogy hol és hogyan ültetnek el fákat, ez kárt is tehet a helyi ökoszisztémában, az ott élő fajokban, valamint ronthatja a talaj vízellátottságát is. A jóhiszemű faültetés káros hatására már Magyarországon is felhívták a figyelmet: nemrég magyar biológusok bizonyították be, hogy számos fafaj ültetése a Duna-Tisza közében elsivatagosodáshoz vezet.

A lelkes faültetés helyett az ökológus szerint inkább az erdőirtások mértékét kellene csökkenteni és a már meglévőeket gondozni, ez ugyanis kevesebbe is kerül, mint az újak elültetése és ökológiailag is több haszonnal jár. Emellett az erdők a legtöbb esetben regenerálják magukat anélkül, hogy nekünk segítenünk kellene ebben. Az ültetést pedig a legutolsó opciónak tartja, hiszen nagy arányban nem maradnak meg az újonnan ültetett fák.

A tervezés pedig ugyancsak fontos: az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum területén jóval kevesebb költséggel járna az ültetés és háromszor annyi jótékony hatása lenne az ökológus szerint. Ugyanakkor a szélsőséges időjárást is meg kell próbálnunk belekalkulálni: a Srí Lankán ültetett mangrove erdők csak 10 százaléka maradt meg a 2004-es cunami után és azt is körültekintően kell kezelni, hogy a helyi közösségeknek milyen megélhetést nyújthatnak a fák.