Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Az ősszel lehulló falevelek, elszáradt gallyak láttán sokan egyből lombseprűt és metszőollót ragadnak. Egyre többen vallják azonban azt, hogy erre nincs okvetlenül szükség: „A legfenntarthatóbb és a legjobb igazából az, ha ott hagyjuk a fa alatt a lehullott leveleit, és akkor azok táplálják a fát. Sokakat azonban zavar, meg tényleg van olyan kert, ahol egyszerűen útban vannak a lehulló levelek” – mutat rá Mohácsi Nusi, a zero waste termékeket kínáló Shamobags és a környezettudatos Shamo közösség alapítója. A kertben összehúzott és otthagyott avar ugyanis rejtekhelyként, téli menedékként és táplálékul is szolgálhat sok élőlénynek: így például a sünöknek, békáknak, gyíkoknak és különböző rovaroknak is amellett, hogy tápanyagot juttat vissza a talajba. „Nyilván lassabban bomlik el úgy az avar, ha ott hagyjuk a kertben, de akkor még mindig komposztálhatjuk is” – javasolja.
Ha már avar, akkor mindenképp ki kell térnünk a diófa levelére is. Mohácsi Nusi szerint is sokan úgy tudják, mérgező, ezért nem lehet együtt kezelni a többi fa lehulló leveleivel. „A diófa levelében vannak ún. allelokemikáliák, ezek a növekedést gátló, lassító vegyületek. Így igen, lassíthatják alapvetően a komposzt lebomlását” – mondja. Azonban az fontos, hogy friss állapotban vannak ezek a vegyületek a diófa levelében és gyökereiben, mire barnán a levél aláhull, már elenyésző a levélben megtalálható ilyen vegyület. Ráadásul vegyes lomb (vagyis más fák leveivel kevert) komposztálásánál már a lassabb lebomlás sem számottevő. „Ha mérgező lenne a diófa levele, a fű se nőne ki egy diófa alatt” – jegyzi meg.
Tapasztalatai szerint sokan dilemmáznak azon, hogy most akkor zöldebb-e megszabadulni az avartól, és elégetni, hiszen az elszállításnak, a zöld hulladékot gyűjtő zacskók gyártásának is van ökológiai lábnyoma. Mohácsi Nusi szerint a legfontosabb, hogy ne égessük el az avart, ez a legrosszabb, amit csak tehetünk: „Gondoljunk bele, hogy az égetéssel mennyi káros, szennyező anyagot juttatunk a levegőbe, ami nem csak kint rontja a levegőminőséget, de például nyitott, vagy rosszul záródó ablakoknál ezek a lakásokba is bejutnak” – emeli ki. „Sokan nem akarnak egyáltalán rosszat az égetéssel, csak nem gondolnak bele, hogy ennek mi a következménye” – teszi hozzá. Ezzel kapcsolatban ajánlja a Levegő Munkacsoport avarégetéssel kapcsolatos anyagát, amelyben nagyon pontosan azt is bemutatják, hogy az égetéssel milyen anyagok kerülnek a levegőbe és hogy már egy átlagos kupac avar égetése is milyen azonnali egészségügyi károkat (így például fejfájást, hányingert, szédülést) okoz.
Az avarégetést egyébként 2020-ban teljesen be akarta a magyar kormány tiltani, de a veszélyhelyzetre hivatkozva ezt végül az önkormányzatokra bízták. Számos szervezet és szakértő értetlenül állt a döntés előtt, az Európai Unió Bírósága pedig idén februárban el is ítélte Magyarországot, amiért nem tett eleget a levegőben található szállópor-koncentráció csökkentéséért - ehhez pedig az avar- és a hulladékégetés sokat hozzátesz.
A beteg falevelekkel és a kerti kártevőkkel kapcsolatban is sokan tartják úgy, hogy azokat sem szabad komposztálni, és el kell égetni, azonban ez sem a legjobb út. Mohácsi Nusi szintén a Levegő Munkacsoport anyagát idézi, amiben leírták, hogy attól nem kell tartanunk, hogy ezeket ne lehetne komposztálni. A lebontó, kórokozó szervezetek ugyanis általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek. Néhány köbméter komposzt pedig olyan komoly hőtermelésre képes, ami a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja.
A Julka Zero Waste Webshop egy posztjában is amellett érvel, hogy ne ragadjunk egyből zsákot a kerti zöldhulladéknak: az avarra célszerű úgy gondolnunk, mint az erdőre. Ott sem gyűjt össze senki semmit, hiszen a lehulló levelek tápanyagot nyújtanak a talajnak. Sokan drága fenyőkérget vesznek talajtakarónak, ők azonban rámutattak arra is, hogy az összegyűjtött avart ugyanezt a célt tudja szolgálni: talajtakaróként hasznosíthatjuk ágyásokba, mulcsként (A mulcs talajtakaró, állhat fakéregből, fűnyesedékből, kőből, kavicsból, de akár szalmából és trágyából is - a szerk.). A komposztként hasznosuló avar így táplálja az évelő növényeket és a gyomot is visszaszorítja.
Lusta kertészek előnyben: nemcsak az összegyűjtött avar szolgál menedékként a különböző állatoknak, hanem akár már néhány négyzetméter magasabbra hagyott fű, vagy éppen olyan virágágyás, ahol nem vágjuk vissza tél előtt az évelőket. A meghagyott, elszáradt növények ugyanúgy hasznos búvóhelyet kínálnak a rovaroknak, mint a nyíratlanul hagyott fű. Továbbá az ide költöző rovarok táplálékul szolgálnak a madaraknak is. Ha van kerti tavunk, arra figyeljünk, hogy a tavacskából szedjük ki a belehullott leveleket, a bomlásnak induló növényi részek ugyanis gázokat termelnek, ami miatt elpusztulhatnak a tóban meghúzódó békák.
Madáretetés tedd és ne tedd
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület azon az állásponton van, hogy alapjáraton a madarak akkor sem halnának éhen, ha nem etetnénk őket: sokaknak inkább örömet okoz az, hogy az etetéssel közelről is látja, megfigyelheti a madarakat. Hiszen az evolúció is úgy alakult ki, hogy ha nem találnak élelmet, elvonulnak. Az sem jelentene nekik gondot, ha kiürül a természetes táplálékbázisuk, vagy ha az időjárás szélsőségekbe fordul. Inkább ők hasznosak számunkra, mivel a jelenlétük egyfajta biológiai védekezés az etetőhelyük közelében összeszedett gyommagvak, rovarok és kisrágcsáló-kártevők ellen.
A madáretetés „szezonja” egyébként az első, tartós fagyok beköszöntétől azok megszűnéséig, így nagyjából december elejétől márcus második feléig tart. Viszont, ha a fűfélék terméshozama (ami táplálékként szolgálna a madaraknak) gyenge volt az az adott év szárazsága miatt, akkor már október második felétől elkezdhetjük a madáretetést.
Hasznos tippekkel és mindenképpen megszívlelendő tanácsokkal szolgálnak az MME szakértői arra, az esetre, ha madarakat etetnénk a kertünkben, erkélyünkön, teraszunkon:
- eleségként bőven elég, ha fekete napraforgót teszünk ki, az fontos, hogy se sózott, se pirított ne legyen,
- ebbe keverhetünk apróbb szemű magvakat, kölest, illetve muhart, mert a gyengébb csőrű madarak (mint például a vörösbegy vagy az ökörszem) nem tudják feltétlenül feltörni a szotyit,
- az állatkereskedésekben beszerezhető pinty-, vagy hullámospapagáj-eleség, köles és a tört dió is tökéletesen megfelel a célnak,
- a napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség lehet, továbbá
- adhatunk gyümölcsöt is a madaraknak: almát szúrhatunk például a faágakra, vagy olyan bogyósakat, mint a vadszőlő, a borostyán, a tűztövis vagy a nyugati ostorfa. Az almát és a bogyókat gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is,
- állati zsiradékot is adhatunk nekik, ez legyen elsősorban kacsa-, liba és sertésháj, sertés zsírszalonna, a főzéssel sótlanított étkezési szalonna, a ma már széles körben árusított ún. cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla
- az etetés mellett itassunk is, tegyünk ki nekik vizet, mert ez több fajnak is nyújthat téli ivó- és fürdőhelyet, amikor be van fagyva a víz máshol.
Amit viszont semmiképpen nem javasolnak, az az, hogy:
- az etetett madarak nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők, tehát ételmaradékot ne tegyünk ki nekik,
- ne vásároljunk feleslegesen drága állateleségeket, pláne ne olyat, ami kukacosodhat, és
- olyat se adjunk nekik, ami egészségtelen, vagy nagyon alacsony tápértékű számukra (ilyen például a kenyér, kenyérmorzsa vagy bármilyen péksütemény), mert ezek, ha erjedésnek indulnak, gyomor- és bélgyulladást okoznak a madaraknak, amibe belepusztulnak,
- illetve olyan táplálékot se tegyünk ki, ami beszennyezheti a tollazatukat (például étolajba áztatott kenyérmorzsa), továbbá
- a költési időszakban (tehát tavasszal) ne etessük a madarakat, mert a fiókák még nem tudják megemészteni a mag eleséget, emiatt pedig elpusztulhatnak.
Az MME azt is javasolja, hogy mivel a különböző madárfajok máshol táplálkoznak, ezért érdemes a fákon több szinten is elhelyezni élelmet, illetve a talajon is – hó ellen védhetjük a talajra szólt magokat bármilyen egyszerű féltetővel, ha van kertünk. Lakás és erkély esetében pedig akár egy keskeny peremű virágalátétből pedig könnyen csinálhatunk tálcás etetőt: ezt rögzítsük az erkélyünk korlátjára, de ablakpárkányra is rakhatjuk, és ha fúrunk 2-3 lyukat az aljába, a beleeső víz sem fog itt megállni. De ki is függeszthetünk bármilyen madáretetőt.
