Klímabarát étkezés: a növekvő árak és étkezési szokásaink írják felül a környezetvédelmi szempontokat
A globális élelmiszer-kereskedelemnek köszönhetően ma már szinte azt ehetünk, amit csak akarunk, és akkor, amikor csak akarjuk – a legkevésbé sem kímélve ezzel a környezetünket. A tudósok szerint az embereknek jóval kevesebbet kellene fogyasztania, de készek leszünk áldozatot hozni vagy maradunk rabjai az étkezési szokásainknak? A Deutsche Welle riportja.
A téli hónapokban spárga, körte Argentínából, áfonya Peruból és mandula Kaliforniából: csak néhány a több ezer termék közül, melyek a vásárlókat a szupermarketben fogadják. Mind olyasmi, amit elődeink száz évvel ezelőtt el sem tudtak volna képzelni, mi viszont már hozzászoktunk ehhez a bőséghez.
„Valóban különleges élmény betérni egy franciaországi Carrefour üzletbe vagy itt, az Egyesült Államokban egy Walmartba, és megnézni, mi mindent árulnak” – mondta a Pennsylvaniai Egyetem táplálkozási antropológusa, Janet Chrzan. „Olyan élelmiszerdömpingben élünk, ami semmihez sem hasonlítható fajunk eddigi történelmében”.
A német szupermarketek átlagban valamivel több mint tízezer terméket kínálnak egyszerre. Az Egyesült Államokban ez a szám az Amerikai Élelmiszeripari Szövetség adatai szerint a harmincezret is meghaladja. A fogyasztók másodpercek alatt döntenek arról, mit tesznek a kosarukba. Ezek a döntések pedig mind hatással vannak a környezetükre. Az Európai Bizottság kimutatása szerint
egy átlag európai az élelmiszer-fogyasztásával árt legtöbbet a környezetének.
A túlfogyasztás problémája
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy negyedéért az élelmiszer-termelés felelős. Ennek nagy része a hús- és tejtermelésből jön össze, ami a globális emisszió majd tizenöt százalékát teszi ki. Az élelmiszer-termelés más problémákat is okoz, mint például a környezetszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése, a talajerózió vagy a vízhiány.
Az élelmiszer-fogyasztás ráadásul évtizedek óta növekszik. A magas jövedelmű országokban, mint az Egyesült Államokban vagy Németországban a legmagasabb egy főre eső kalóriabevitel. Ugyanakkor az ENSZ becslése szerint a háztartások a fogyasztásra alkalmas élelmiszer mintegy tizenegy százalékát dobják ki világszerte, bár ez a statisztika nem foglalja magában az alacsony jövedelmű országok adatait.
De akkor miért vásárolunk több élelmet, mint amennyit meg tudunk enni?
Chrzan szerint az emberiség tudat alatt ma is retteg az éhezéstől. Ez a félelem abból az időből eredhet, amikor még sokkal nehezebb volt élelemhez jutni.
„Az embernek, mint ahogy minden élőlénynek, alapvető ösztöne, hogy magának és az utódainak megfelelő mennyiségű táplálékot biztosítson” – magyarázta a tudós. „Ha úgy érezzük, hogy a környezetünkben veszélybe kerülhet a táplálék-utánpótlás, vagy globálisan fogy az élelem, akkor természetes reakciónk, hogy ennivalót kezdünk felhalmozni.”
Hogy választunk élelmiszert?
Amellett, hogy az embernek a túléléshez élelmiszerre van szüksége, még számos szempont befolyásolja, hogy milyen termékeket vásárol a szupermarketben. Gyakran az ár a döntő - azt választja, amit megengedhetnek magának. De más tényezők, például a marketing, az egészségügyi szempontok, az íz, a kényelem, a fenntarthatóság és az identitás vagy értékek kifejezése is szerepet játszhatnak abban, hogy milyen típusú élelmiszert választ.
A németországi Giesseni Egyetem élelmiszerszociológusa, Stefan Wahlen szerint az emberek kisebb kilengéseket leszámítva kilencvenöt százalékban ugyanazokat az ennivalókat fogyasztják.
A rutinjaink rabjai vagyunk, még ha ki is próbálunk néha egy-egy újdonságot, táplálkozásunkat alapvetően ugyanazok az élelmiszerek határozzák meg
– állítja a szociológus, aki szerint épp ezek a rutinok segítenek nekünk abban, hogy „megbirkózzunk összetett hétköznapjainkkal”.
Az élelmiszerboltok bőséges kínálatával szembesülve a fogyasztók hajlamosak a megszokáson alapuló, gyors döntéseket hozni. Fogyasztói magatartásunkon nehéz változtatni, mivel az élelmiszer-választásaink és általában véve az étkezési szokások olyan mélyen beágyazódtak a mindennapjainkba.
Klímatudósok viszont állítják, hogy épp ez a változás az – beleértve a fogyasztásunk mérséklését is –, amire szükségünk van az élelmiszerekből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentéséhez. Ez azt jelenti, hogy kevesebb vörös húst és több növényi alapú élelmiszert kellene fogyasztanunk. Az is sokat javítana a helyzeten, ha szezonális termékeket választanánk ahelyett, hogy például epret vásárolunk a tél közepén.
Elmélet és gyakorlat
Egy 2020-as felmérés tizenegy uniós országban vizsgálta a fogyasztók fenntartható élelmiszerekkel kapcsolatos szokásait, és arra az eredményre jutott, hogy főleg a magas ár miatt mondanak le emberek a környezetbarát termékekről. Ezen kívül befolyásolhatja őket az információhiány és hogy mennyire sikerül beazonosítaniuk a fenntartható élelmiszereket.
A brüsszeli székhelyű Európai Fogyasztóvédelmi Szervezet felmérésében a fogyasztók kétharmada nyilatkozott úgy, hogy környezetvédelmi megfontolásból hajlandó volna változtatni étkezési szokásain. Sokan készek lennének az otthoni élelmiszerhulladék csökkentésére, ahogyan arra is, hogy több szezonális gyümölcsöt és zöldséget vásároljanak, valamint több növényi alapú élelmiszert fogyasszanak. Azonban csak minden ötödik megkérdezett tartotta lehetségesnek, hogy több pénzt költsön fenntartható élelmiszerek vásárlására.
Gyakran olyan tényezők határozzák meg a döntéseinket, mint a márka, az íz vagy az ár. Számos tanulmány dokumentálta ezt a jelenséget, amelyet "attitűd és viselkedés közötti szakadék" néven ismerünk, vagyis azt, hogy
bár sok fogyasztó törődik a környezettel, nem feltétlenül választja az inkább környezetbarátnak minősülő termékeket.
Az élelmiszer-szociológus Wahlen szerint a hústermelés káros környezeti hatásairól folytatott évtizedes vita ellenére Németország húsfogyasztásában alig történt változás. Ez szerinte összefügghet azzal, hogy a hús státuszszimbólumként jelent meg a második világháború után az újjáépülő országban.
Wahlen úgy véli, hogy a változás fokozatosan történik. Ahhoz azonban, hogy az új, fenntartható termékek elterjedjenek, egyszerűen fogyaszthatónak kell lenniük, továbbá az sem árt, ha illeszkednek az emberek napi rutinjába és ételkészítési szokásaiba.
„Tehát származhat egy húspogácsa laboratóriumból vagy készülhet akár rovarokból is: ha jól lehet grillezni, vagy a szokott módon elkészíteni, akkor sokkal nagyobb esélye van, hogy beépüljön az étrendünkbe.”
Meg tudunk változni?
A táplálkozási antropológus Chrzan szerint több erőfeszítésre van szükség:
intenzív felvilágosításba kell kezdeni arról, hogy az emberek egyéni döntései milyen hatással vannak a bolygóra”.
A fogyasztóknak nincs könnyű dolguk az ökológiailag fenntartható élelmiszerek beazonosításával, mivel a legtöbb terméken nem szerepel sem a karbonlábnyom (a termék-előállítás globális felmelegedést okozó hatásának mértéke), sem az, mennyi termőföldet és vizet használtak fel, míg a termék kereskedelmi forgalomba kerül. Chrzan szerint ezeket az információkat fel kellene tüntetni az élelmiszerek címkéin.
További lehetséges előremutató intézkedés lehetne a környezetbarát termékek előállításának támogatása és adóterheik csökkentése, hogy azok megfizethetőbbek legyenek a vásárlóknak. A fogyasztói szokások megváltozását és a környezettudatos döntéseket persze nemcsak anyagiakkal lehet ösztönözni. A termékek csomagolásának megváltoztatása, a fenntartható módon előállított hústermékek vagy a növényi alapú húspótlók láthatóbbá tétele a szupermarketekben ugyancsak hozzájárulhatnak a változáshoz.
De a vásárlók döntései végső soron csak az egyik részét teszik ki a meglehetősen energiaigényes élelmiszerszektort befolyásoló tényezőknek. Chrzan szerint az emberek fenntarthatóbbá tehetnék étrendjüket azáltal, hogy „kritikusan mérlegelnek” döntéshelyzetben. Vagyis ha a hangsúlyt a „mihez volna kedvem” szempontról a „mivel teszek jobbat az egészségemnek és bolygónknak” szempontra helyeznék. Ugyanis, ha ezt az elvet alapvetésnek fogadnák el, azzal „megszabadulnának a pszichés tehertől, hogy minden egyes bevásárláskor döntések egész sora vár rájuk”.
Szerzők: Natalie Muller és Neil King. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette
| A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
(Címlapkép forrása: picture alliance / Xinhua News Agency | Li Yin)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Hogyan élénkíthetnénk a gazdaságot klímabarát módon?
A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség is javaslatokkal állt elő, hogy miként indíthatnánk újra zölden a gazdaságot a koronavírus világjárvány után: ehhez elég lenne meglévő technológiákat használni, csak minél gyorsabban.
Hogyan tegyük klímabaráttá a COVID-válság utáni hazai gazdaságösztönzést?
Már most jól látszik, hogy a koronavírus-járvány a 2008-as gazdasági válságnál is súlyosabb visszaesést jelent majd az ország gazdasági teljesítményében. Várhatóan rengeteg pénzt fog költeni a kormány a gazdaság felélesztésére, azonban a gazdaság klímabaráttá alakítása szempontjából nem mindegy, hogyan teszi.
