Evett már sáskaburgert? Hajlandó lenne élő állatból mesterségesen tenyésztett húst fogyasztani, hogy ezzel csökkentse saját ökológiai lábnyomát? Gondolná, hogy végre magukkal törődhetnek a méhek, mert nélkülük is készülhet méz, vagy azt, hogy nem kell agyonfejni többé a teheneket, mert elég néhány sejtjük a tejgyártáshoz? Akármit is gondolt, gondolja újra. 

Izrael már több évtizede a high-tech cégek és a startupok egyik legsikeresebb keltetője. Az IT-szektor világhírű, a biztonságtechnikai innováció pedig nem csak híres, de hírhedt is világszerte, főleg a Pegasus-botrány óta. Arról viszont kevés szó esik, milyen megoldásokat keresnek és kínálnak az egyre inkább kibontakozó globális élelmiszerválságra, hogyan készülnek átvészelni az elsivatagosodó éghajlaton a klímaváltozást. Márpedig az élelmiszeripar megreformálásával, a fejlesztések globális alkalmazásával komoly változások idézhetők elő, akár már rövid távon is. És hogy miért van erre már most szükség?

Oroszország és Ukrajna exportálják a világ búzaszükségletének 30, a napraforgóolaj fogyasztásának 70 százalékát. Az ukrán gabona elszállításának legnagyobb akadálya, hogy az orosz hadihajók blokkolják az ukrán kikötőket, hiszen a gabonakivitel 90 százaléka tengeri úton történik Ukrajnából. Ezzel párhuzamosan az oroszok bombázzák a gabonatároló silókat, a mezőgazdasági gépeket és aláaknázzák a termőföldet. A belföldi szállítást megnehezíti, hogy az ukrán vasútvonalak 25 százalékát lerombolták.

Így zárult be Európa éléskamrája, a globális élelmiszerválság szélére sodorva ezzel sok afrikai országot és hatalmas árnövekedést generálva világszerte. Közel 20 millió tonnányi afrikai, közel-keleti és ázsiai országokba exportra szánt gabona áll a tárolókban, ami közel 400 millió ember fogyasztásának volt eddig része. Az ENSZ előrejelzései szerint 41 ország 181 millió lakója néz súlyos élelmiszerválság, ha nem egyenesen éhezés elé.

Az élelmiszer-szállítás súlyos helyzete, valamint a régóta fenntarthatatlan tömeges állattartás és húskitermelés jelentette környezetvédelmi problémákra nem csak az lehet a megoldás, ha az emberek kevesebbet esznek, bár a totálisan kiegyenlítetlen fogyasztási mérleg egyensúlyba állítása sem lenne rossz eredmény (egy átlag amerikai kétszer annyi kalóriát fogyaszt el egy nap alatt, mint egy közép-afrikai köztársaságbeli állampolgár). 

Az Izraelben tomboló foodtech-forradalom motivációja persze nem feltétlenül a világmegváltás, hiszen elsősorban profitalapú startup-cégek foglalkoznak új, innovatív élelmiszeripari megoldások kifejlesztésén. Az újszerű megoldások bemutatása céljából szervezett sajtóbemutatót az Európai Izraeli Sajtószövetség (EIPA). A húsmentes hús, a méhek nélkül készített méz és a tehenek abuzálását mellőző tejtermelés mind olyan távlatokat kínálnak, melyek a jövőben tömegtermelésben alkalmazva tehermentesíthetik a környezetet, fenntarthatóságot kínálnak, és legalább részleges megoldást jelenthetnének a túlnépesedés és az élelmiszerhiány által legjobban sújtott régiók számára. 

Mindezt végiggondolva haraptunk bele a Hargol FoodTech nevű cég Golán-fennsíkon fekvő telephelyén a frissen kisütött húspogácsába. A burger alig 1-2 százaléka készült ugyan sáskából, de Dror Tamir, a cég ügyvezető igazgatója (és a harapnivaló elkészítéséért felelős ügyeletes szakács) szerint így is jócskán csökkenthető a sáskákból készült élelmiszeripari termék segítségével a környezeti terhelés. A sáska ugyanis az egyik legnagyobb fehérjetartalmú ízeltlábú élőlény, lepipálva a tücsköt is.

Az előállítási költségek és a termeléshez szükséges terület pedig mérföldekkel alacsonyabb, mint más fehérjetartalmú állatok nevelésénél. A húson kívül elsősorban proteintartalmú sportitalok, gumicukrok és más ételekhez készülő fehérjekoncentrátumok ipari mennyiségű előállítása a cél. És hogy hogyan ízlik? Nos, érdemes tudni, hogy a húspogácsa 70 százaléka valódi hús, 29 százaléka növényi tartalmú alapanyag, mindössze 1 százalék a “sáskaőrlemény”. Ez viszont a cég szerint segít összetartani a magasabb növényi tartalmú ételek textúráját is. Az íze pedig szinte semmiben nem különbözött egy átlagos burgertől. 

A tel-avivi székhelyű Mush Foodsnál hasonló receptben gondolkodnak, csak épp micéliumból, azaz gombafonalak szövedékéből előállított hús formájában. Itt már 50-50 százalék a hús és a micélium aránya, és a bevallott céljuk a szarvasmarhatartás károsanyag-kibocsátásának csökkentése. Kóstolónk során ennél a terméknél már némiképp felismerhető volt a gombaíz, bár egyáltalán nem volt zavaró, és nem nyomta el a marhahúst, főleg az arányokhoz képest.

A Redefine Meat nevű cég a Tel-Avivhoz közeli Rehovotban viszont már nem vonja be az állatokat semmilyen formában. Az ő céljuk tisztán növényi eredetű összetevőkből előállítani a valódi hús textúrájához minél jobban hasonlító terméket. Ez a húséhoz hasonlító szövetstruktúrától egészen a különböző gyümölcsök és zöldségek nedveiből hozzáadott természetes ízfokozókkal előállított vérig terjed.  

A Bibliában tejjel-mézzel folyó Kánaánban párhuzamot találva kicsit vicces, és talán kicsit sem véletlen, hogy egy másik rehovoti irodaház emeletén balra fordulva a méhek nélkül előállított mézzel a piacra betörni készülő Bee-io, jobbra pedig a tehenek tejtermelősejtjeiből előállított tejjel versenyző Wilk főhadiszállására jutunk. A Bee-io egy különleges eljárással a növények nektárjából kinyert sejtekből készít méztermékeit. Ez lehetőséget nyújt arra is, hogy a különlegesebb mézfajták, például a kávéméz esetében a méheknél jóval gyorsabban és nagyobb mennyiségben (és olcsóbban) állíthassák elő a produktumot. Az általunk kóstolt két méznek (kávés, levendulás) első kóstolásra nem volt mellékíze, de a magyar piacon kapható termékeket nem érte utol mézaromában. Izraelben viszont az óriási kereslet mellett egyre szűkebb a kínálat, és a terméket egyébként is elsősorban az amerikai piacra szánják, legalábbis egyelőre. A Wilk terméke pedig tényleg az eredetivel megegyező tejtermék, hiszen a tehenek tejtermelő sejtjeiből állítják elő a tejet egy bonyolult eljárással.

Az ország nem csupán az izraeli hight-tech hagyományok ápolása miatt célozta be az élelmiszeripar fejlesztését, hanem kényszerűségből is. A Migal-Gailee Research Institute kísérleti gazdaságában az ország mezőgazdaságát egyre jobban sújtó munkaerőhiány, valamint a klímaváltozás is arra kényszerítette a kutatás-fejlesztési szektor képviselőit, hogy a gazdálkodás robotizációjával és a termelés “kizöldítésével” küzdjenek meg az elsivatagosodással és a szektorból eláramló napszámosok hiányával. 

A fejlesztések között szerepel például a termésben megjelenő károkozógócok feltárása különleges szenzorokkal felszerelt drónokkal, vagy a rovarok kommunikációjának megzavarása különböző frekvenciákkal, vagy szintetikus feromonokkal. 

A fent felsorolt megoldások jó része kísérletezés, próbálnak betörni a nemzetközi piacra, de a cégek a befektetők toborzásán többnyire már túljutottak, és kész, ellenőrzött termékekkel rendelkeznek. Amennyiben nagy mennyiségben, ipari méretekben más országokban is átvesznek egyes termelési technológiákat, az mindenképp egy lépés a fenntarthatóság szempontjából. Más kérdés, hogy a fogyasztók mennyire lesznek vevők az új termékekre, ez akár országonként változhat. Afrika sok országában például már most bevett élelmiszerforrás a sáska, de azt egyelőre nehezen lehet elképzelni, hogyan robbanna be ugyanez a termék mondjuk a jelentős húsfogyasztó Magyarországra.