Reformszövetség: váltsunk vagy végképp leszakadjunk?

Alapítók

A Reformszövetséget az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnökei alapították. A Reformszövetség programjait három munkacsoport dolgozta ki, ezeket Békesi László és Chikán Attila professzorok és Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója vezették. A javaslatok megvitatásában részt vettek a 2002 előtti kormányok pénzügy- és gazdasági miniszterei, valamint az ebben az időszakban tevékenykedő jegybankelnökök. A dokumentu-mokat a Reformszövetség ügyvivői és tagjai hagyták jóvá (a teljes ügyvivői kör névsora: Futó Péter, Glatz Ferenc, Nagy Tamás, Parragh László, Pálinkás József és Vizi E. Szilveszter; a tagok teljes névsora: Antalffy Gábor, Balogh István, Demján Sándor, Szűcs György, Tóth István, Vadász György, Zs. Szőke Zoltán).

A Reformszövetség  szombaton tette közzé a 2009 és 2013 közötti periódusra szóló gazdaságpolitikai programját, amelynek középpontjában a magyar gazdaság teljesítőképességének növelése, a versenyképesség javítása és a kilábalást segítő növekedés támogatása áll. A javaslatok, amelyek jóval drasztikusabb lépéseket vázolnak fel, mint a miniszterelnök által a múlt hét elején bejelentett csomag, némileg felkavarták az állóvizet. Miközben a miniszterelnök javaslatait leginkább azzal a kritikával illették, hogy az irány ugyan jó, de nem elégséges, illetve hiányoznak belőle a markáns kiadáscsökkentő tételek, addig a Reformszövetség programja mellett többen kiálltak – többek között a jegybankelnök is.

Túl nagy optimizmusra azonban nem adhatnak okot a javaslatokkal kapcsolatban hallott reakciók. A gazdasági szakemberek egyetértenek ugyan a Reformszövetség által felvázolt pályában, de a politika útvesztőjében ez a program is elődei sorsára juthat. Bár az MDF és az SZDSZ kiállt a Reformszövetség javaslatai mellett, úgy tűnik, hogy  kezd kialakulni a szokásos felállás: a kormány részéről elhangzanak  a kifogások, a nagyobbik ellenzéki párt pedig semmi érdemit nem mond a megszokott paneleken kívül. Mindez annak ellenére, hogy egyre szélesebb konszenzus kezd kialakulni: valamerre most már lépni kell. De merre is?

Mit akar a Reformszövetség?

Békesi László volt pénzügyminiszter – a Reformszövetség  gazdaságpolitikai munkacsoportjának  vezetője –, aki  alibicsomagként jellemezte a miniszterelnök javaslatait, a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét felvázolva elmondta: a bajt alapvetően az alacsony teljesítőképesség okozza, ami a versenyképesség romlásából, az alacsony foglalkoztatási szintből, a duális gazdasági szerkezetből és a túlterjeszkedő államból következik.

Ráadásul  a magyar gazdaságpolitikának a globális recesszió idején egyidejűleg, korlátozott eszköztárral két, egymásnak sok tekintetben ellentmondó feladatot kell megoldania. Menedzselni kell a pénzügyi válság következményeit, megelőzve egy újabb pénzügyi és valutakrízis kialakulását, tompítani kell a recesszió mélységét – javítva a gazdaság szereplőinek likviditását, hitelképességét, fékezve a munkahelyek tömeges megszűnését. Emellett rövid idő alatt szerkezeti reformokkal kellene megalapozni a kilábalás feltételeit, javítani a magyar gazdaság hitelességét, megteremteni a fenntartható fejlődés esélyét. Ebben a helyzetben a rövid távú válságmenedzselés szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdasági kibontakozásnak. A fejlődést akadályozó,  megkövesült rendszerek reformjára is szükség van.

A Reformszövetség a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéből való fontos kitörési pontot az államháztartás kiadásainak csökkentésében és ezzel párhuzamosan az adóterhek mérséklésének lehetőségében látja. A kidolgozott javaslatok szerint a következő öt évben az ország versenyképességének javítása és a gazdasági növekedés gyorsítása végett 2013-ig az állami kiadásokat a jelenlegi 50 százalékról a GDP 42 százalékára kellene csökkenteni, ami több mint 3000 milliárd forintos megtakarítást jelent.

Hol vannak a tartalékok?

A legnagyobb kiadáscsökkentéseket az állami működésben (önkormányzatokkal együtt 550 milliárd forint), a nyugdíjrendeszerben (335 milliárd forint) illetve a gazdasági funkcióknál (160 milliárd forint) tartanák lehetségesnek. A kiadási megtakarításokat döntően az adóteher könnyítésére, kisebb részben pedig további kiadáscsökkentésre lehetne fordítani.

Az állam működési kiadásainál 2009-ben 200 milliárd forintos, 2010-2013 között további 350 milliárd forintos megtakarítás érhető el, amiből idén 60 milliárd forintot a kormány már megvalósított a költségek zárolásával.

A nyugdíjak terén a 2013-ig számolt 335 milliárd forintos megtakarítás elsősorban a 13. havi nyugdíjak, illetve a foglalkoztatásra ellenösztönző lehetőségek – a korengedményes nyugdíj és a foglalkoztatás egyidejűsége – csökkentéséből adódna.

A család- és gyermektámogatásokat két-három év alatt 0,25 százalékponttal csökkentenék, ami a GDP arányában 70-80 milliárd forintos megtakarítást eredményezne. A szociális kiadásokat jövedelemszinthez kötnék. Rövidítenék a gyes idejét, de ugyanakkor bővítenék a gyermekgondozó hálózatot és segítenék a kismamák munkaerőpiacra történő visszalépését. A családi pótlék esetében  - a korrmányhoz hasonlóan - a jövedelemhez kötött jogosultság bevezetését vagy a bruttósítás utáni megadóztatást javasolja a Reformszövetség is.

További 85 milliárdos megtakarítást jelentene a MÁV-csoportnál a vállalat munkaerő-állományának és finanszírozásának átalakítása, illetve a korrupciós veszteségek kiszűrése.

A közoktatásból és az egészségügyi ellátórendszerből nem lehet forrást kivonni, a felsőoktatásból viszont az intézmények közötti minőségi szelekció mellett az államilag finanszírozott helyek némi csökkentésével a szakemberek 2010-11-ben évente 10-10 milliárd forintot vonnának el.

Adócsökkentésre 2009-13 között összesen 2780 milliárd forint jutna a Reformszövetség programja szerint, 2,5 százalékos államháztartási hiány fenntartása mellett. Ebből idén 150 milliárd forintot lehetne adócsökkentésre fordítani.

A Reformszövetség adó- és járulék-munkacsoportja szerint a jelenlegi adórendszerünk nagymértékben felelős a hazai foglalkoztatási viszonyok számos problémájáért, a régiós összehasonlításban kiugróan magas élőmunka-költségekért, az ebből is fakadóan alacsony foglalkoztatásért és munkakínálatért, valamint az adókikerülésért. Emiatt a szakértők úgy vélik, hogy a legnagyobb arányú változtatásokra az élőmunka adóterhelésében van szükség. Ennek érdekében a munkáltatói járulékterheket idén 5 százalékponttal, jövőre további 3 százalékponttal, majd 2011-ben még 2 százalékponttal csökkentenék, a személyi jövedelemadó 18 százalékos sávjának felső határát pedig még idén megemelnék évi 5 millió forintra.

A szövetség programja 2010-től emelné a tételes egészségügyi hozzájárulást (eho) a jelenlegi 1950 forintról 5000 forintra, a 20 százalékos általános forgalmi adót pedig átmeneti jelleggel 24 százalékra.

A vállalkozások 4 százalékos különadóját 2010-től szüntetné meg a Reformszövetség, ám ezzel egyidejűleg a tárasági adót 2 százalékponttal 18 százalékra emelné úgy, hogy a kis- és középvállalkozói (kkv) szektorra kivetett 10 százalékos nyereségadó maradna.

Az úgynevezett kisadókat, illetve a helyi iparűzési adót 2011-től szüntetnék meg, de utóbbi csak az önkormányzati rendszer átalakításával, a vállalkozói ingatlanadóztatás bevezetésével és egyéb költségvetési források felszabadításával képzelhető el. A vállalkozói adóztatás bármilyen jellegű átalakítása emellett csak úgy lehetséges, hogy a társasági adóztatás jelenlegi kedvezményei fennmaradnak (beruházások, kutatás fejlesztés, szellemi termékek előállítása és hasznosítása, csoporton belüli tőkefelhasználást segítő holding- és finanszírozási kedvezmények). Az átalakított szja-terhelést már 2009-ben kiegészítheti az értékalapú ingatlanadó, amely a 30 milliónál értékesebb lakóingatlanokat terhelné, az értékhatár alatti ingatlanoknál maradna az ingatlanadózás jelenlegi gyakorlata.

A Reformszövetség javaslata azzal számol, hogy amennyiben az állami kiadáscsökkentés és ezzel egyidejűleg az adóterhek tartós és fenntartható csökkenése már 2009 közepéig elindul, ennek pozitív növekedési hatásai már 2010 második felétől jelentkezhetnek, a 2011-2013 közötti időszakban pedig jelentősen gyorsítják majd a gazdasági növekedést, a jelenleg 2,5 százalék alattira becsült potenciális növekedési rátát ismét a 3-4 százalék közötti tartományba tolva.

Ehhez azonban a hitelesség megteremtése is szükséges, amihez  csak jelentős, erőteljes kiadáscsökkentő kiigazító lépések esetén van esély. A tétova, elégtelen mértékű kiigazítás azzal a veszéllyel fenyeget a szakemberek szerint, hogy a növekedést lassító,  keresletkorlátozó lépések jutnának érvényre, a remélt pozitív növekedési impulzusok viszont egyáltalán nem jelentkeznének. Ugyanakkor éppen a – kiugró kamatfelárban és a gyenge árfolyamban, illetve szélsőséges árfolyam-ingadozásban is testet öltő – különösen rossz magyar induló helyzet következtében egy hitelesnek érzékelt kiigazítás pozitív hatásai viszonylag gyorsan jelentkezhetnek, és viszonylag erősek lehetnek.

A Reformszövetség javaslata szerint ezt nagyban elősegítené egy hiteles és gyors euróbevezetési menetrend kijelölése is 2009 végi ERM-2-csatlakozással, illetve a 2012-2013-as euróövezeti belépéssel.

A Reformszövetség javaslatai

Az ország stabilitása érdekében megteendő azonnali intézkedések Gazdaságpolitikai prioritások és fő irányok 2009-2013 között

A Reformszövetség javaslatainak fogadtatása első ránézésre jobb volt, mint a múlt hét elején bejelentett Gyurcsány-csomagé. Míg a miniszterelnök bejelentéseit szakértők olyan kritikával illették, hogy az irány jó, de hiányoznak a konkrétumok, addig a reformszövetségi javaslatok mellett még a jegybankelnök is kiállt. A javaslatok fő elemeivel Simor András mellett az SZDSZ, az MDF, valamint makrogazdasági elemzők is egyetértettek, míg Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke erős kritikával illette, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pedig imponálónak nevezte a Reformszövetség gazdaságpolitikai csomagját, de mint mondta, "javaslataik társadalmi hatása időnként dermesztő". Ennek ellenére a miniszterelnök azt is kijelentette, hogy a javaslatokat pontról pontra elemezni fogják a következő hetekben.

Simor András jegybankelnök a Monetáris Tanács ülését követő sajtótájékoztatóján mondta, hogy a jegybank egyetért a Reformszövetség javaslataival, amelyek megvalósítása nem fájdalommentes ugyan, ám ha nem valósulnak meg, az még nagyobb fájdalommal járhat. Úgy vélte, hogy a közélet szereplőinek kötelességük reagálni erre a csomagra.

Az MTI által megkérdezett makroelemzők szintén úgy vélték, hogy a Reformszövetség programja előremutató és egybevág a szakmai konszenzussal. Suppan Gergely, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. makrogazdasági elemzője úgy fogalmazott: "Magyarország számára jelenleg nincs is más lehetőség, mint egy hasonló léptékű strukturális reform végrehajtása".

Németh Dávid, az ING Bank Zrt. makroelemzője szintén egyetértett a program fő irányával, hiányolta azonban a radikális önkormányzati reform melletti markánsabb kiállást, a pártfinanszírozás rendbetételére vonatkozó javaslatokat, valamint az adórendszer egyszerűsítését célzó terveket.

Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke ezzel szemben úgy vélte, hogy a kormánynak az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) keretein belül a szociális partnerekkel kell megállapodnia a gazdaságpolitikai programjáról, nem pedig a Reformszövetséggel, amelynek javaslatai többségükben nem alkalmasak arra, hogy az OÉT plenáris ülésén megvitassák őket.

Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője hétfőn kijelentette: pártja a Reformszövetség gazdaságpolitikai programját fogja képviselni és megjeleníteni az Országgyűlésben. Kóka János egyúttal egyeztetést kezdeményezett a parlamenti pártok frakcióvezetőivel arról, hogyan tudna az Országgyűlés a Reformszövetség javaslataival foglalkozni.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke napirend előtti országgyűlési felszólalásában őszinte anyagnak nevezte a Reformszövetség tanulmányát, de az anyag tartalmával kapcsolatban pártjának kérdései vannak.

Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője a Reformszövetség javaslataira reagálva még szombaton közölte: a Fidesz a válságkezelés európai útját támogatja, ami nem adóemelésből, hanem adócsökkentésből áll. Szerinte a hatékony válságkezelés egyetlen módja, ha egy új kormány alakul, ám ehhez új választásra van szükség.

Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára az Országgyűlés előtt kifejtette: szükséges ugyan lefaragni az államháztartás működésének kiadásait, de olyan mértékű csökkentés, amekkorát a Reformszövetség javasol, nehezen képzelhető el.