Reformszövetség: váltsunk vagy végképp leszakadjunk?

2009. február 24., kedd, 08:03 • Utolsó frissítés: 2009. február 24., kedd, 11:43
Szerző: hvg.hu/MTI

Címkék: Gyurcsány Ferenc; adócsökkentés; hiány; Reformszövetség; állam;

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#101)

Újabb gazdaságélénkítő javaslat látott napvilágot a hét végén. Ezúttal a Reformszövetség által felkért szakértői gárda mutatta be az elkövetkezendő öt évre szóló gazdaságpolitikai programját. A javaslatok a múlt hét elején bejelentett Gyurcsány-csomagnál jóval drasztikusabb változtatásokat vázoltak fel. A program mellett rendhagyó módon a jegybank is kiállt.

Alapítók

A Reformszövetséget az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnökei alapították. A Reformszövetség programjait három munkacsoport dolgozta ki, ezeket Békesi László és Chikán Attila professzorok és Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója vezették. A javaslatok megvitatásában részt vettek a 2002 előtti kormányok pénzügy- és gazdasági miniszterei, valamint az ebben az időszakban tevékenykedő jegybankelnökök. A dokumentu-mokat a Reformszövetség ügyvivői és tagjai hagyták jóvá (a teljes ügyvivői kör névsora: Futó Péter, Glatz Ferenc, Nagy Tamás, Parragh László, Pálinkás József és Vizi E. Szilveszter; a tagok teljes névsora: Antalffy Gábor, Balogh István, Demján Sándor, Szűcs György, Tóth István, Vadász György, Zs. Szőke Zoltán).

A Reformszövetség szombaton tette közzé a 2009 és 2013 közötti periódusra szóló gazdaságpolitikai programját, amelynek középpontjában a magyar gazdaság teljesítőképességének növelése, a versenyképesség javítása és a kilábalást segítő növekedés támogatása áll. A javaslatok, amelyek jóval drasztikusabb lépéseket vázolnak fel, mint a miniszterelnök által a múlt hét elején bejelentett csomag, némileg felkavarták az állóvizet. Miközben a miniszterelnök javaslatait leginkább azzal a kritikával illették, hogy az irány ugyan jó, de nem elégséges, illetve hiányoznak belőle a markáns kiadáscsökkentő tételek, addig a Reformszövetség programja mellett többen kiálltak – többek között a jegybankelnök is.

Túl nagy optimizmusra azonban nem adhatnak okot a javaslatokkal kapcsolatban hallott reakciók. A gazdasági szakemberek egyetértenek ugyan a Reformszövetség által felvázolt pályában, de a politika útvesztőjében ez a program is elődei sorsára juthat. Bár az MDF és az SZDSZ kiállt a Reformszövetség javaslatai mellett, úgy tűnik, hogy kezd kialakulni a szokásos felállás: a kormány részéről elhangzanak a kifogások, a nagyobbik ellenzéki párt pedig semmi érdemit nem mond a megszokott paneleken kívül. Mindez annak ellenére, hogy egyre szélesebb konszenzus kezd kialakulni: valamerre most már lépni kell. De merre is?

Mit akar a Reformszövetség?

Békesi László volt pénzügyminiszter – a Reformszövetség gazdaságpolitikai munkacsoportjának vezetője –, aki alibicsomagként jellemezte a miniszterelnök javaslatait, a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét felvázolva elmondta: a bajt alapvetően az alacsony teljesítőképesség okozza, ami a versenyképesség romlásából, az alacsony foglalkoztatási szintből, a duális gazdasági szerkezetből és a túlterjeszkedő államból következik.

Ráadásul a magyar gazdaságpolitikának a globális recesszió idején egyidejűleg, korlátozott eszköztárral két, egymásnak sok tekintetben ellentmondó feladatot kell megoldania. Menedzselni kell a pénzügyi válság következményeit, megelőzve egy újabb pénzügyi és valutakrízis kialakulását, tompítani kell a recesszió mélységét – javítva a gazdaság szereplőinek likviditását, hitelképességét, fékezve a munkahelyek tömeges megszűnését. Emellett rövid idő alatt szerkezeti reformokkal kellene megalapozni a kilábalás feltételeit, javítani a magyar gazdaság hitelességét, megteremteni a fenntartható fejlődés esélyét. Ebben a helyzetben a rövid távú válságmenedzselés szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdasági kibontakozásnak. A fejlődést akadályozó, megkövesült rendszerek reformjára is szükség van.

A Reformszövetség a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéből való fontos kitörési pontot az államháztartás kiadásainak csökkentésében és ezzel párhuzamosan az adóterhek mérséklésének lehetőségében látja. A kidolgozott javaslatok szerint a következő öt évben az ország versenyképességének javítása és a gazdasági növekedés gyorsítása végett 2013-ig az állami kiadásokat a jelenlegi 50 százalékról a GDP 42 százalékára kellene csökkenteni, ami több mint 3000 milliárd forintos megtakarítást jelent.

Hol vannak a tartalékok?

A legnagyobb kiadáscsökkentéseket az állami működésben (önkormányzatokkal együtt 550 milliárd forint), a nyugdíjrendeszerben (335 milliárd forint) illetve a gazdasági funkcióknál (160 milliárd forint) tartanák lehetségesnek. A kiadási megtakarításokat döntően az adóteher könnyítésére, kisebb részben pedig további kiadáscsökkentésre lehetne fordítani.

Az állam működési kiadásainál 2009-ben 200 milliárd forintos, 2010-2013 között további 350 milliárd forintos megtakarítás érhető el, amiből idén 60 milliárd forintot a kormány már megvalósított a költségek zárolásával.

A nyugdíjak terén a 2013-ig számolt 335 milliárd forintos megtakarítás elsősorban a 13. havi nyugdíjak, illetve a foglalkoztatásra ellenösztönző lehetőségek – a korengedményes nyugdíj és a foglalkoztatás egyidejűsége – csökkentéséből adódna.

A család- és gyermektámogatásokat két-három év alatt 0,25 százalékponttal csökkentenék, ami a GDP arányában 70-80 milliárd forintos megtakarítást eredményezne. A szociális kiadásokat jövedelemszinthez kötnék. Rövidítenék a gyes idejét, de ugyanakkor bővítenék a gyermekgondozó hálózatot és segítenék a kismamák munkaerőpiacra történő visszalépését. A családi pótlék esetében - a korrmányhoz hasonlóan - a jövedelemhez kötött jogosultság bevezetését vagy a bruttósítás utáni megadóztatást javasolja a Reformszövetség is.

További 85 milliárdos megtakarítást jelentene a MÁV-csoportnál a vállalat munkaerő-állományának és finanszírozásának átalakítása, illetve a korrupciós veszteségek kiszűrése.

A közoktatásból és az egészségügyi ellátórendszerből nem lehet forrást kivonni, a felsőoktatásból viszont az intézmények közötti minőségi szelekció mellett az államilag finanszírozott helyek némi csökkentésével a szakemberek 2010-11-ben évente 10-10 milliárd forintot vonnának el.

Adócsökkentés »

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#101)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

Az első lépés Európában (x)

A CBTC (China Brand Trade Center) a közép-kelet-európai vállalkozások és Kína felé nyitó cégek elsőszámú üzleti platformja.

101 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2009. február 28., 11:02

gondolkodjunk

Kedves Bíróné a pozíciómat rosszul mérte föl, de ez csak azért nem lényegtelen, mert ha már az én adóm (is), megengedem magamnak az önálló értékválasztást. előbbre valónak tartom az időskori ön- és szervezett gondoskodást XY Micike ötödik gyereke eltartásánál. az én szolidaritásomnak max 1,5 év gyesnél, nulla szocpol lakástámgatásnál, semmi gázártámogatásnál, nem fizetett tébéjárulék esetén életmentő beavatkozásoknál van a határa. lehet, hogy ez kegyetlen, de az is, hogy napi 12 órai munka után adózva tudok menedzselni egy elfogadható életszínvonalat... és mivel bőven fizetek ny.járulékot, igenis igényt tartok az ezzel megvásárolt szolgálatásra. és mivel bőven fizetek tb-járulékot is, elvárom, hogy a kockázatközösség pézét a kockázatközösség tagjaira, és ne a potyautasokra fordítsák. azt pedig végképp elvárom, hogy a pántlikázott járulékaiból ne csipegessenek le gyesre és segélyre. mert ez a két szolgáltatás akkor is biztosítás, ha Önt már megfertőzte a politikai csúsztatás. aki szoc. támogatásokat arak osztogatni, csináljon önálló szoc. kasszát. ugyanolyan zártat, mint a nyugdíj és az eü. csak akkor láthatjuk majd pontosan a fedezetet és a kiadást. a 13. havi nyugdíj (ami nem mániám, és a bevezetését közgazdaságilag hülyeségnek tartom) érdekes kérdés: aki kap 13. havi fizetést, attól beszedik az arra eső járulékot is, tehát a közalkalmazott vásárolja a 13. havi nyugdíjat. de ezt vehetjük úgy is, hogy a járulékalap és járulékbefizetés tömege alapján csak magasabb havi ellátást vásárol. de egy dologban egyetértünk, ahogy írja: " A gazdaságot pedig ez a lehetetlen-tehetetlen politikai elit teljesen romba dönti". tegyük hozzá: a gyáván gazdálkodó egyik oldal, és a felelőtlenül hitegető, nyílt program nélkül a parlamentbe csusszani készülő másik oldal egyaránt. pontosan, a politikai cukorkaként osztogatott mértéketelen szoc. támogatásokkal. egyébiránt: aki nem fizetett ny.járulékot, az nem kap szolgáltatást. a ny.díj számítása a ledolgozott időn és a járulékalapon nyugszik. hasonlóan kellene kezelni a tb-befizetéseket is.

2009. február 28., 01:46

Bíróné B. J.

Kedves GONDOLKODJUNK! „A felosztó-kirovó rendszer az éppen aktív dolgozók adó jellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. A majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Fő hátránya, hogy erősen ki van téve a demográfiai változások veszélyeinek: az öregedő népességben megnő az egy aktív keresőre eső nyugdíjasok száma, ami vagy a járulékok növelését, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentését teszi szükségessé. „A társadalom elöregedése azt jelenti, hogy az alacsony termékenység miatt az aktív polgárok száma egyre fogy, aminek következményeként az idősek aránya növekszik a lakosság egészén belül. Az állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan, mert megfogynak az aktív polgárok, akik a járulékbefizetéseikkel finanszírozzák a nyugdíjasok esedékes (már elnyert, jogosult) járadékát. „az állam aktív polgárai folyó járulékbefizetéseiből már nem képes teljességgel tovább finanszírozni a nyugdíjasok folyó (jogos) nyugdíjjáradékát. További jövedelem-elvonásokra van az államnak szüksége ahhoz, hogy a folyó, azaz keresztmetszeti egyensúlyt megteremtse. Elvonni jellemzően az aktívaktól lehet.” A fenti csúsztatások gazdasági szakemberektől származnak. A Nyugdíjbiztosítóval (Aegon, Allianz, Garancia stb.)(nem az állami nyugdíjbiztosítóval) valóban szerződést köt az ügyfél. X ideig X összeget befizet, amikor nyugdíjas lesz a befizetéseit befektetések hozamával növelten átváltják járadékra. Hasonlóság sincs a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerhez. „Ami bizonyos: az államnak a járulékfizetôkkel szembeni nyugdíj- és egészségbiztosítási kötelezetssége a törvény szerint fennáll és nem kérdôjelezhetô meg.” Senki nem kérdőjelezte meg. Arra céloztam csupán, hogy a körülmények miatt az aktív dolgozókra nehezedő teher egyre elviselhetetlenebb. „a technikai bonyolításra vállalkozó állam esetleg rosszul gazdálkodott, ám ez nem érintheti a nyugdíjasokkal és eü. Járulék fizetôkkel szembeni helytállási kötelezettséget” a pénzük elsikkasztásán” Tévedés vagy inkább durva csúsztatás! Az államnak nincs lehetősége arra, hogy ezzel az összeggel gazdálkodjon. Azonnal kifizeti járadékként a nyugdíjasoknak. Ezért sikkasztani sem bír belőle… „a családi pótlék, a gyes, a gyed, a szocpol lakástámogatás, ingyenes felsôoktatás, ingyenes eü. szolgálatás, azaz egy egy másik, és szintén több mint 2 milliós inaktív réteg, a gyerekek jogcímén nyújtott támogatás nem biztosítási elven, hanem egyszerû jótéteményként” Ön a szociális kiadásoknak csak azon részét kérdőjelezi meg, amelyre a gazdaságilag aktív korúak jogosultak (ami Önt nem érinti). Az államnak valamennyi polgárával szemben vannak kötelezettségei. A munkahelyek teremtése ÁLLAMI feladat. Ezt megteheti közvetlenül vagy még jobb, ha közvetve. Olyan gazdaságpolitikával, amely kedvez a vállalkozásoknak, a befektetéseknek, a munkahelyteremtésnek. Ezt a feladatát legalább 19 éve nem végzi jól az állam. Ezért kénytelen korrigálni és a szociális hálón keresztül valamilyen megélhetést biztosítani ezeknek a polgároknak. A „kmk. vétsége” már régen nem Btk. fogalom. A gyerekekkel kapcsolatos támogatás sem „ egyszerű jótétemény”. Fogy a magyar népesség. Szeretnénk, ha 25-30 év múlva a mi nyugdíjunkat is képes lenne az akkori aktív lakosság finanszírozni. Ezek is szocialista találmány, ezek Önt akkor is zavarták, amikor ezeket a juttatásokat ön is élvezhette?! „járulékifzetôknek az ellenszolgáltatás JÁR” Kérdés, hogy mekkora! Igazából ez a vita tárgya. Ki hány évet dolgozott, hány évig fizetett járulékot, az aki nem fizetett, miért kap ugyanúgy (ellen)szolgáltatást? Meglátása szerint a 13. havi nyugdíj jár vagy nem? Az után is fizettek járadékot? Családi pótlék 370 Mrd/év 13. havi nyugdíj 230 Mrd/hó. Én inkább a gyerekekre költeném. „Európában toronymagas gyerek- és családi támogatásokat, a hatékonytalan jövedelempótlásokat,” Ha már itt tartunk tessék csak körbenézni alaposabban. A leggazdagabb államokban sincs akkora nyugdíj kiadás a GDP-hez mérten mint nálunk. Svédország, Franciaország, Németország már régen 65 év a nyugdíjkorhatár, ha valaki hamarabb nyugdíjba megy csökkentik a nyugdíját. Alacsony a ledolgozott évek száma is ott 40 év, nálunk 34 év. Ezekre az információkra is tessék fogékony lenni. „Nálam a költségvetés azza a két sorral kezdôdik, hogy nyuhdíjak és egészségügyi ellátások. A fedezetet jogállamokban mindkettôhöz kötelezô megteremteni.” Államcsőd esetén is tessék majd ezt hangoztatni, hátha valakit meghat. Vitázhatunk arról kinek, mi, mennyi, mikor jogos vagy jogtalan. A lényeg a járulékot jövedelemből lehet csak fizetni. jövedelem pedig csak a gazdaságból keletkezik. A gazdaságot pedig ez a lehetetlen-tehetetlen politikai elit teljesen romba dönti. És az a gondolkodás is amit Ön képvisel.

2009. február 27., 23:08

levy

Az okos ember megfigyeli, hogy a nála sikeresebbek hogyan csinálják, és megpróbálja lemásolni azt, esetleg tovább is fejleszteni. Így működött ez az országok viszonylatában is, lásd Japán, Dél-Korea, stb, ezek az országok elképesztő fejlődést tudtak produkálni. Kedves politikusainknak elég lenne egy kicsit körül nézni, hogy bizonyos, nálunk jóval sikeresebb országok miket tettek.Nem is kell messzire tekinteni, elég csak Szlovákiába. Vitatkozni felesleges, előttünk a recept, a követendő példa! Na persze van egy olyan szomorú gyanúm, hogy Ferenc és Viktor egyaránt maximálisan tisztában vannak az ország rendbetételéhez szükséges lépésekkel, dehát ezek rövidtávú népszerűtlensége miatt ,saját önző politikai érdekeiket előtérbe helyezve nem akarják meglépni. Érthető, hogy úgy gondolkodnak: "én most rendbeteszem az országot,mivel ez egy-két évig fájdalmas lesz, ezért népszerűtlen leszek(mint Bokros) és megbukok,a következő kormány meg majd élvezi a munkám gyümölcsét. Ez történt a felvidéken is Dzurindával. Hát hülye vagyok én?? Inkább hagyok az utódomnak egy nagy adag szart, jó sok adósságot,és majd röhögök, ahogy szenved!" Nem vagyok túl optimista...

2009. február 27., 22:31

leonard

kedves Cohen, fájó szívvel, de teljességgel egyetértek. leonard

2009. február 27., 19:09

csabi

A 80-as években, mikor építkeztem, ha bementem a kocsmába és megkérdeztem az ott üldögélő 5-6 embert, hogy jönnek -e segédmunkára ,szinte mind jelentkezett. Ma napközben 20-30 -an üldögélnek, isznak, játékautomatáznak ugyanott, de senki sem jelentkezik, senki nem jön napszámba dolgozni, elvegetálnak a segélyből. Ellustultak ,lezűlöttek az emberek, dolgozni már nem is nagyon akarnak, nincsenek céljaik(szebb ház, autó, nyaralás), belefásultak a sorsukba.

További 96 hozzászólás megtekintése »