Évtizedes szálakat szakított szét Orbán Viktor, amikor nekiment legrégebbi szövetségesének, Simicska Lajosnak. Értesüléseink szerint a milliárdos vállalkozót elsősorban az zavarja, hogy vissza kellene vonulnia abból a pozícióból, amit még 1993-ban foglalt el, és fel kell adnia azt az építkezést, amit két évtizede folytat. A miniszterelnök – akit szövetségesei is győzködnek, hogy szorítsa vissza egykori kollégiumi szobatársát – úgy látja, Simicska túl nagyra nőtt, és „árnyékot vet” a többi „nemzeti tőkésre”, akiknek viszont az új gazdaságpolitikában főszerepet szán. Fideszes és kormányzati forrásokkal beszélgettünk a kormányalakítás óta folyó háborúról.

Háború a legrégebbi szövetségesek, Orbán és Simicska között, konfliktusok Kövér Lászlóval, feszültség Lázár és Rogán között, egy miniszter távozását sürgető nyílt levél, kormányzati bakik, kirúgások a minisztériumoknál és a háttérintézményeknél – a harmadik Orbán-kormány júniusi megalakulása óta olyan folyamatok zajlanak a Fideszben és a Fidesz hátországában, melyek a párt 2002 után lezajlott központosítása óta szinte elképzelhetetlenek voltak.

A hvg.hu több vezető fideszes politikussal, kormányzati tanácsadóval, a döntéshozatalra rálátó háttéremberrel beszélgetve megpróbálta kibogozni a szálakat. Az elemzés elkészítéséhez több interjút is felvettünk, beszélgetőpartnereink viszont – elsősorban a pártfegyelemre hivatkozva – kérték, ne szerepeljenek névvel a cikkben, illetve lehetőleg a betöltött funkciójukat se nevezzük meg.

Forrásaink szerint a nyilvánosságra került konfliktusoknak számos eredője van, de egy dolog közös bennük: nincsenek ellentétben a miniszterelnök-pártelnök szándékaival, a vitákat sokszor ő maga gerjeszti, mert úgy gondolja, a 2014-es év a Fidesz életében is az új időszámítás kezdete, és ehhez mindenkinek igazodnia kell.

Érkezés az ígéret földjére

„A második kétharmados győzelem után azt hittük, végre feloldódnak azok a görcsök, melyek a 2002-es vereség után alakultak ki, és megújult lendülettel folytatódik a kormányzás, az elmúlt négy évben megalapozott rendszer kiépítése. Ehhez képest akkora a zavar az apparátusban, mintha két választási forduló között lennénk. A szervezet mintha arra várna, hogy kiderüljön végre, ki a főnök” – beszélt a kormányban már hónapok óta uralkodó hangulatról az egyik befolyásos, a pártvezetés működésére rálátó háttérember.

Orbán és Simicska az ősidőkben - oda a régi barátság
©

Forrásaink szerint egy emberben biztosan feloldódtak a görcsök: Orbán úgy érezheti, már van elég ereje ahhoz, hogy megvalósítsa azon terveit, melyekről az 1990-es évek közepe, a jobboldali pártok egyesítésének elindítása óta álmodott. Abban forrásaink egyetértenek – és ez beszédeiből is kiderül –, hogy a miniszterelnök egy teljesen új társadalmi, gazdasági berendezkedésre vágyik, teljesen új pályára akarja állítani az országot, amihez csak felvezető volt a 2010 és 2014 közötti ciklus alkotmányozása, jogalkotása, a politikai szerkezet átalakítása. (Ez a 2009-ben megfogalmazott kötcsei doktrína a centrumban lévő Fidesszel és a körülötte lévő jobb- és baloldali, győzelemre esélytelen kispártokkal.) Viszont forrásaink szerint a miniszterelnök úgy gondolja, a tervek megvalósítása előtt néhány háborút még meg kell vívnia házon belül is, ám ezek a konfliktusok annyira szokatlanok a Fideszben és az orbáni irányításhoz többé-kevésbé már hozzászokott kormányzati apparátusban, hogy – miként egy forrás értelmezte a helyzetet – „nagy zavar keletkezett a fejekben”.

A nagy változtatásokhoz forrásaink szerint Orbán egy dolgot nélkülözhetetlennek tart: a politikai döntéshozatal fensőbbségét el kell fogadtatnia azzal a gazdasági erőcsoporttal is, amely legalább két évtizede érinthetetlen volt a Fideszben. Ebben az értelemben forrásaink szerint a politikai irányról folyik inkább a vita a miniszterelnök és Simicska Lajos között, mintsem a pénzekről. (Arról, hogy az Orbán és a Simicska közötti újabb találkozó miért nem járt eredménnyel, és hogyan rendeződik át a Simicska-birodalom, a csütörtökön megjelenő HVG-ben olvashat.)

Lajos kifizetése

„Semmi olyasmi nem érdekli, ami a rongyrázó újgazdagokat: sem a pénz, sem az estélyek, sem a drága utazások. Ül kinyúlt pólóban, viseltes nadrágjában és nadrágtartóban a Radóc utcai székházában (az épület egy átlagos sátortetős kertes ház Budapesten – a szerk.), szívja az olcsó cigarettáját, és fogadja a hozzá érkezőket” – így jellemezte a Fidesz gazdasági hátországának fejét egy nagy médiavállalat vezetője, aki már a 2000-es évek elején kapcsolatba került a vállalkozóval.

Simicska a Balatonon nyaral - nem szereti a rongyrázást
©

A Simicska Lajos irodájában már megfordult fideszes forrásaink szerint a jellemzés „találó”. Éppen ezért szerintük tévúton járnak azok az ellenzéki politikusok, akik azt mondják, a háború kizárólag az állami támogatásokról szól, de a sajtó is téved, amikor egyetlen konkrét kiváltó okot keres. „Itt a Lajos fideszes világon belüli pozíciójáról, befolyásáról van szó. Orbán azt szeretné, ha Louis (ez Simicska beceneve a pártban – a szerk.) erről mondana le, vagy legalább visszavenne belőle” – magyarázta a helyzetet egy miniszterelnökségi stratégiaalkotásra rálátó forrásunk.

Márpedig ezt a pozíciót Simicska akkor foglalta el, amikor 1993-ban a párt elnöksége megtette a párt gazdasági igazgatójának. És ezt a pozícióját – függetlenül attól, hogy posztjáról később formálisan lemondott – a mai napig megtartotta. Először és utoljára 1994-ben beszélt nyíltan arról a Népszabadságnak adott interjújában, hogy mit gondol a maga szerepéről: „munkám tétje ugyanis nem kevesebb: biztosítani a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön a külső erőforrásoktól, pénzügyi csoportoktól. (…) El akartuk kerülni mind a belföldi, mind a külföldi érdekcsoportok gyámkodását.” Megjegyezte, rajta nem fog múlni, a pénzt elő fogja teremteni, a siker politikai részéről viszont „a pártvezetők tudnának nyilatkozni” (a párt fél évvel korábban veszítette el az 1994-es választásokat – a szerk.).

Az ezredfordulóra a Fidesz hátországában már csakis úgy lehetett nagyobb üzleteket kötni, ha előtte kikérték Simicska véleményét. „Figyelmezettek, ha valaki Simicskára hivatkozva akarna üzletelni velem, akkor csak szóljak nekik. Volt, aki visszaélt a nevével, nem is kapott soha többet megrendelést” – mesélte egy, az első Orbán-kormány idején az állammal szerződésben álló nemzetközi vállalat vezetője, hogyan folytak a tárgyalások. A 2002 és a 2010 közötti időszakban pedig nagyrészt neki volt köszönhető, hogy a Fidesz kibírta ellenzékben, volt médiája. Az Orbánhoz fűződő, még az 1980-as kollégiumi években kialakult hűsége pedig garantálta a pártelnök hatalmon maradását is – állítják a pártban (2006-2007-ben voltak kísérletek Orbán leváltására, de a Simicska érdekeltségébe tartozó Magyar Nemzet álneves cikkben „leplezte le” az árulókat). A 2010-es választásokig fokozatosan kiépítette azt a birodalmat, szövevényes céghálót is, amely a médiától az energetikán keresztül az útépítésekig ér.

Vezető fideszes politikusok ma már nyíltan beszélnek arról, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) kialakításakor 2010-ben kikérték a gazdasági hátország véleményét. Orbán próbálta valamelyest ellensúlyozni ezt a régi egyetemi tanára, Fellegi Tamás miniszteri kinevezésével, de ő sem volt ismeretlen Simicska számára: a tárcavezetőnek korábbi médiavállalkozásai révén már volt kapcsolata a holdudvar fejével. 2011 decemberében viszont Fellegi távozott, és ahogy akkor erről több lap, így a hvg.hu is beszámolt: ennek egyik oka volt, hogy megromlott a kapcsolata a gazdasági hátországgal.

Németh Lászlóné – aki az első Orbán-kormány idején együtt dolgozott Simicskával a Magyar Fejlesztési Bankban – kinevezésével viszont ez a lobbi triumfált, sőt az NFM-nek 2010 óta folyamatos konfliktusai voltak a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) is. Forrásaink szerint Orbán akkor dühödött fel először a lobbi „nyomulása” miatt, amikor a hivatalos gazdaságpolitikai irányvonalat képviselő Matolcsyt a Magyar Nemzet „betámadta” (ismert: a kormányfő azzal védte meg miniszterét, hogy ő a „jobbkeze” üzenve ezzel, hogy „érinthetetlen”). A feszültségek folyamatosan nőttek az előző ciklusban, ám – ezt miniszterelnökségi forrásaink állítják – Orbán időnként megvédte „régi barátját” Simicskát, hangsúlyozva, hogy a párt sokat köszönhet neki. Érvként forrásaink szerint az is felmerült ezekben a beszélgetésekben, hogy „ki kell fizetni” korábbi szolgálatait.

Lajos kiűzetése

Mint arról a Figyelő elsőként számolt be, a háború első szakaszában a kormánypárt vezetése az NFM-ből szorítotja ki a Fidesz hátországát. Némethnét lefokozták, államtitkár lett Lázár alatt és az ígéretekkel ellentétben nem a paksi bővítéssel, hanem – legalábbis névleg – a takarékszövetkezet átalakításával foglalkozik. A minisztérium 7 államtitkárából 2 maradhatott, az újak közül 4 parlamenti képviselő, tehát függ a frakcióvezetőtől és a pártelnöktől.

Többek között leváltották Schváb Zoltánt is, aki 2010 előtt több éven keresztül a Közgép egyik vezetője volt. Távozott a Miniszterelnökségről Győri Tibor államtitkár is, aki 1994 és 2003 között Simicska vezérhajójának, a Mahirnak volt az egyik vezetője.

A 10 helyettes államtitkárból ötöt leváltottak. Olyan kiemelt posztokon történt váltás, mint a vagyongazdálkodás, a közbeszerzés, a közlekedésügy, az atomenergetika és a zöldenergia. Akad olyan volt helyettes-államtitkár, akinek már az MVM igazgatóságából is távoznia kellett, forrásaink szerint a következő hetekben további állami cégeknél lesznek változások. (Seszták nyár elején felfüggesztette a szerződéskötéseket és a kifizetéseket ezeknél a vállalatoknál.)

Betelt a pohár?

„Ennek ellenére Orbán már 2012 vége felé eldöntötte, hogy újabb győzelem esetén visszaszorítja Simicskát” – állította egy magas rangú fideszes politikus.

Információink szerint ezt szorgalmazta a miniszterelnöknél két jelenlegi szövetségese is. Lázár János több alkalommal is úgy érvelt forrásaink szerint, hogy a Fidesz hatalomra kerüléséig olyan kompromisszumokat volt kénytelen kötni a Fidesz vezetősége, melyek 2010 után már akadályozták a sikeres kormányzást. De hasonlóan érvelt forrásaink szerint Habony Árpád, a kormányfő főtanácsadója is, akinek – legalább több, a főtanácsadóval kapcsolatba került forrás így látta – már 2002 után is feszült volt a viszonya Simicskával, ezért mindvégig törekedett arra, hogy anyagilag ne függjön a milliárdos vállalkozótól.

Habony Árpád és Fellegi Tamás egy pártrendezvényen - nőttön-nő
©

Ám úgy tudjuk, bármennyire figyel Orbán Habony véleményére, nem a főtanácsadó hatására lépett 2014-ben. „Folyamatosan érkeztek hozzá jelzések, hogy a miniszterek, államtitkárok egyeztetnek a gazdasági holdudvarral, és arra is volt példa, hogy ezekről utólag értesült. Zavarta, hogy egy idő után természetesnek vették a kormányzatban, hogy ki kell kérni Lajosék véleményét” – magyarázta egyik forrásunk, miért telt be Orbánnál a pohár. Egy másik értelmezés szerint Simicska cégtársai közül néhányan – példaként Nyerges Zsolt szolnoki vállalkozót hozzák fel a Fideszben – már nem élnek olyan visszafogottan, mint cégbirodalom feje. Életmódjuk sokakat bosszant a pártban. Többen állítják, a cégháló vezetői már Simicskától függetlenül is lobbiztak az államigazgatásban, de pletykálnak a Fideszben külföldre mentett magánvagyonokról is. Bár ezek az utóbbi állítások forrásaink szerint megalapozatlanok, mutatják, hogy milyen ma már a gazdasági hátország megítélése párton belül.

Forrásaink szerint a Fidesz legfelsőbb köreiben is téma volt augusztus végén, hogy milyen sok osztalékot vettek ki tavasszal a cégeikből (mint a hvg.hu megírta, csak a Közgépből 4,1 milliárdot, a Népszabadság szerint összesen 22 milliárdot). „A Fideszben már arról fecsegtek, Lajos nem bízott a győzelemben, ezért vette ki a pénzt. Ismerve Lajost, ez kizárt, viszont érthetetlen, hogy miért nem forgatták vissza úgy a pénz a cégekbe, mint korábban” – beszélt egy másik pletykáról egy, a gazdasági hátországban cégvezetőként dolgozó forrás.

Jönnek az új Simicskák

Lázárral még a választás előtt közölte a miniszterelnök, hogy ki kell békülnie Habonnyal (hogy kettőjük között feszültségek voltak, arról a Lázárról készült portrénkban beszámoltunk). A kormányalakításkor pedig jelezték a kormányzati kommunikációnak, hogy támadás éri majd az új fejlesztési minisztert, Seszták Miklóst, „meg kell védeni”. Több forrásunk ezt azzal magyarázta, hogy a Miniszterelnökségen már tavasszal készültek a háborúra.

Seszták Miklós - beintett a holdudvarnak
©

A szélesebb nyilvánosság számára a reklámadó-tervezet benyújtásakor vált nyilvánvalóvá, hogy a Fidesz vezetése és a gazdasági hátország között konfliktus van. A Class FM-től a Magyar Nemzetig a kormánypárti lapok is tiltakoztak az adó ellen, a napilap például cáfolni igyekezett Lázár János vagy a beterjesztő L. Simon László állításait. Ugyanígy valóban támadták Sesztákot, a Magyar Nemzet a lemondását szorgalmazta. Kövér László augusztus elején – nevek említése nélkül – meg is dorgálta a Fidesz-közeli vállalkozókat: ha a kormány (…) távlati gondolkodásra való döntéseket hoz, és így érdeksérelmeket okoz a hozzá közel állóknak, akkor azok lássák be, ez az ország, a szélesebb közösség érdeke, amelynek ők is részei. Szomorú látni, hogy néhányan úgy reagálnak, mintha Biberachként azt vallanák, ott a haza, ahol a haszon.”

A Fideszben többen úgy vélik – a cikkünk elején is említett – „távlati gondolkodás” alatt azt kell érteni, amit Orbán még 1994-ben fogalmazott meg, és amit a mai napig magáénak vall. Egy interjúban Antall József miniszterelnökségét értékelve megjegyezte: „meg kellett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik majd Magyarország nagytőkései lesznek. (…) Ezekkel kellett volna személyes kontaktust kiépíteni, amelyet ők aztán jól tudtak volna használni a piacon, mint versenyelőnyt. Azt a kapcsolatot, amely őket Magyarország miniszterelnökéhez vagy annak legbelső köréhez fűzi.”

„Aki azt találgatja, hogy ki lesz az új Simicska, semmit nem ért az egészből. Az a kérdés, hogy kik lesznek az új Simicskák” – magyarázta egy magas rangú forrás. Szerinte Orbán ezekre az új, az utóbbi években felemelkedett – de a pártvezetés értelmezése szerint a Simicska-birodalom árnyékába került – nagytőkésekre akar támaszkodni a paksi bővítésnél, a magyar tulajdonú bankrendszer kiépítésénél, az infrastrukturális beruházásoknál. (Arról, hogy kik ők, mekkora vagyont tudtak felhalmozni, ebben a cikkben olvashat.)

A háborút elemző HVG júliusban arról írt, hogy „a hatalom diverzifikál”, arra törekszik, hogy „a nemzeti nagytőkések közül egyiket se hozza egyeduralkodó helyzetbe”, illetve ellensúlyozza az eddig monopolhelyzetben lévő Simicskát, aki egy lesz a 7-8 nagytőkés közül. (Forrásaink szerint a miniszterelnök környezetében az utóbbi időben ezeket a számokat emlegetik.) Informátoraink megjegyzik, már a Közgép ellensúlya is megvan: úgy tudjuk, a közbeszerzéseken egyre sikeresebb Duna Aszfalt vezetői élvezik a kormányfő bizalmát (a cég felemelkedéséről itt olvashat).

A háború első perctől komoly zavarokat okozott az államapparátusban és a pártban. Az egyik megyei jogú város alpolgármestere arról beszélt a hvg.hu-nak, lefékeződött a település fejlesztése: a beruházásoknál eddig ugyanis illett konzultálni a hátország vezetőivel, ám most ők hónapok óta elérhetetlenek. Egy másik város polgármestere azt mondta, kampányt akart a település fürdőinek, de a Simicska érdekeltségébe tartozó plakátcégnél közölték, év végéig minden plakátjukat lefoglalták, nincs hely. Viszont fideszes források azt kizártnak nevezték, hogy az önkormányzati választás előtt ne adna plakáthelyeket a pártnak a vállalkozó.

Habony-szál a levesben

Habony növekvő befolyása és hatalma, gazdasági térnyerése is közrejátszott a háború kirobbanásában – írta a „Lajos már ki van fizetve” című cikkében a múlt héten a Figyelő. A hvg.hu-nak több fideszes és kormányzati forrás, illetve egy pártközeli cég vezetője is megerősítette, Habony a 2014-es választás után jelezte, „tovább szeretne lépni”, nem csak a kommunikációval akar foglalkozni. Forrásaink szerint ebben nemcsak a 2010-es és az idei teljesítményével elégedett miniszterelnök, de a régi barátja, Rogán Antal is támogatja. Bár semmilyen hivatalos posztja sincs, úgy tudjuk, befolyása már több kormányzati területen is tetten érhető a médiától az egészségügyig. (Arról, hogy a TV2 körüli kavarások miatt Habony szembekerült Simicskával, a hvg.hu június elején beszámolt.) Egy, a hátország cégügyeit ismerő forrás szerint Habony már az előző ciklusban szeretett volna önálló gazdasági pólust kialakítani, ám egy találkozójukon Simicska figyelmeztette: a Fideszben az ő dolga a pénzügyek kezelése, Habony maradjon a kaptafánál, a kommunikációnál. Ezen a beszélgetésen állítólag az is felmerült, hogy esnek a Fidesz és Orbán népszerűségi mutatói (ezek a számok 2012-ben voltak a legrosszabbak), amit forrásunk szerint Habony orra alá dörgölt. 

A Figyelő szerint tőle származik az állami hirdetési pénzt egy helyre összegyűjtő kommunikációs ügynökség (mely a kormányzati elképzelések szerint a Nemzeti Kommunikációs Ügynökség – NKÜ – nevet fogja kapni) kialakításának ötlete, néhány szakember már dolgozik is rajta. Értesülésünk szerint a háttérelemzések egy részét a Századvégnél készítették (hogy a 2007-ben még renitens, 2010 után milliárdos állami megrendeléseket szerző intézet hogyan lett idővel Habony műhelye, itt olvashat). A HVG kimutatása szerint a Simicska érdekkörébe tartozó médiának jelentős bevételei vannak az állami reklámokból, így rosszul érintheti ezeket a lapokat, rádiókat, tévét, ha ezektől elesnek. „Itt is ugyanaz a cél: az állami hirdetésekről a politika döntsön, ne egy Simicskáékhoz köthető médiaügynökség. És ha már a politika osztja a pénzt, akkor a pénzből részesülő lapok ne gazdasági körök érdekei mentén követeljék egy miniszter lemondását” – beszélt a kormányzati megfontolásokról a Miniszterelnökségen zajló munkára rálátó forrás.

Simicskának azért is kellemetlen ez az ötlet, mert megbontja azt a rendszert, aminek építésén 1993 óta dolgozik, ám a továbblépésre most nem lesz lehetősége. „A legnagyobb biznisz: átfogni az egész médiapiacot. Jobbak a piaci pozícióink, ha egyszerre vagyunk médiatulajdonosok, hirdetésszervezők és lapkiadók” – fejtegette Simicska 1994-ben a Népszabadságnak. (Arról, hogy a cégbirodalomban tavasszal még mit tervezgettek, itt olvashat.) Az Index pár hete arról számolt be, a Simicska érdekeltségébe tartozó sajtóban már azt számolgatják, mekkora leépítésekre lesz szükség, ha elzárják az állami csapokat.

„A Fidesz koronaékszere a média, ezt Orbán nem veszítheti el az önkormányzati választás előtt, így legkésőbb szeptemberben lesz valamilyen alku Simicskával” – magyarázta egy cégvezető a hvg.hu-nak. Több forrásból is úgy értesültünk, elvárásként az is megfogalmazódott már, hogy Simicska adja át a médiabirodalom néhány elemét, ám ettől a nyarat a Balatonon töltő vállalkozó egyelőre elzárkózott (ennek részleteiről a HVG e heti számában olvashat).

Többrészes cikksorozatunk következő részében arról olvashat, hogy milyen nézeteltérések vannak a Fidesz vezetésén belül, miért van káosz a kormányzati apparátusban, illetve a nemzetközi feszültségek hogyan csapodnak le a párton belül.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék