Az illiberalizmus miatt szakadunk le a visegrádi országoktól is

Kioktatás és követelődzés – nagyjából így jellemezhető a magyar kormánytagok viszonya az Európai Unió vezetőihez. A hanyatló Nyugattal szemben a visegrádi négyek együttműködését dicsőítik, a miniszterelnök és társai egyre-másra nyilatkozzák, hogy a régió Európa gazdasági növekedési motorjává vált, ez a négy ország Szijjártó Péter szavaival „gyorsabban fejlődik, gyorsabban növekszik”.

Ám ha arról van szó, hogy miképp kell elosztani az uniós felzárkóztatási támogatásokat vagy a klímavédelemre szánt forrásokat, azonnal visszahelyezkednek a szegény kéregető szerepébe. A legutóbbi csúcstalálkozó előtt például a kormányfő kijelentette,

„nem engedjük meg a brüsszeli bürokratáknak, hogy megint a szegény emberekkel és a szegény országokkal fizettessék meg a klímaváltozás elleni harc költségeit”.

Ami a Nyugat és a V4 gazdasági fejlődését illeti, ha nincs ütemkülönbség az utóbbi javára, akkor nincs közeledés, felzárkózás – ez evidencia. Ám a 2008-ban kezdődött válság legkritikusabb éveit a lecsúszás jellemezte, az osztrák gazdaság például évekig gyorsabban nőtt, mint a magyar. Igaz, Lengyelország épp ekkor húzott bele. Az utóbbi években pedig valóban kivétel nélkül felpörögtek a régió gazdaságai. Épp ezért Magyarország nézőpontjából az uniós átlaghoz való közeledéssel azonos súlyú kérdés, hogy miként áll a V4 tagállamainak külön versenyében.

Összességében nem valami fényesen, még akkor sem, ha momentán növekedési éllovas. Ám 2010 és 2018 között a magyar gazdaság évente átlagosan csupán bő 1 százalékkal közeledett az uniós átlaghoz.

• A 2010 óta bekövetkezett 24 százalékos gyarapodása valamivel erősebb tempó, mint Csehországé (20 százalék), de utóbbi a Nemzetközi Valutaalap besorolása szerint már a fejlett, és nem a felzárkózó országok ligájában játszik.
• Euróövezeti tagságából következően ezt a besorolást érdemli ki az IMF-től Szlovákia is, amely a főbb fejlettségi mutatókat tekintve a Dzurinda-kormány húsz évvel ezelőtti reformjai után faképnél hagyta Magyarországot. A válság után aztán a két ország növekedési üteme fej fej mellett volt – vagyis Szlovákia őrzi előnyét.
• A mélyebbről indult Lengyelország pedig épp a krízis és az azt követő kibontakozás évtizedében fogta be Magyarországot, legalábbis a nemzeti valuták vásárlóerejét kiegyenlítve kalkulált GDP-mutató szerint. Tavaly a lengyel és a magyar gazdaság egyaránt az unió átlagos fejlettségi szintjének 70 százaléka körül állt.

Orbán nagyon eltévedt, ha a gazdasági felzárkózás a cél

A hosszabb távú, sikeres fejlődés szükségszerű előfeltétele a politikai és a gazdasági szabadság - mondja Ivan Miklos korábbi miniszter, a szlovákiai reformok atyja, aki úgy véli, az autokrata rendszerek közös jellemzője a korrupció. - Harminc éve a legtöbb rendszerváltó ország célja a liberális demokrácia és a piacgazdaság megteremtése volt.

Más a kép, ha a tényleges árakon számolt egy főre jutó GDP-t vesszük alapul. Ez 2010 és 2018 között Magyarországon 9900-ról 13 690 euróra nőtt, Lengyelországban pedig 9390-ről 12 920 euróra. Viszont a lengyel árszint jóval alacsonyabb, mint a magyar, vagyis a lengyel zloty belső vásárlóereje több annál, mint amit a hivatalos átváltási árfolyam mutat. Köznyelven megfogalmazva: Lengyelország olcsóbb. Például az összes európai valuta egységesítésével képzett virtuális „euró” egy egysége 189 forintot, illetve 2,32 zlotyt ér. A hivatalos euróárfolyam ezzel szemben nagyjából 330 forint, illetve 4,3 zloty.

Lengyel- és Magyarország fejlettsége akkor kerül egy szintre, ha a piaci árakon számolt hazai összterméket a nemzeti valuták vásárlóerejével korrigáljuk. Mindeközben a folyó árakon mérve a csehországi egy főre jutó GDP 2010 és 2018 között 25 500 euróról 30 960 euróra nőtt, Szlovákiában pedig 12 540-ről 16 470 euróra. Velük szemben Magyarország lemaradása elég látványos, ám ezen is szépít valamelyest a valuta-vásárlóerőre alapozott korrekció.