HVG: Térey János volt a hívószó ahhoz, hogy tizenhét év után újra prózai előadása legyen Magyarországon?
Kovalik Balázs: Az Örkényben 2002-ben rendeztem a Borisz Godunovot, Térey fordításában, a kapcsolatunk azóta munkabarátsággá alakult. Többször kértem a segítségét magyar szövegeknél. Az Őszi Fesztiválon létrehoztunk egy dalciklust, amelyhez dalokat komponáltattunk a verseire. Néha elküldte nekem a darabjait megjelenés előtt, hogy véleményezzem. Ezért is magától értetődő volt, hogy Jánoshoz fordultam, amikor Mácsai Pál arra kért, rendezzek náluk újra. Testhezállónak tartottam számára a bibliai történet átültetését mai nyelvre. Térey hidat képez a klasszikus és a jelenkor között minden tekintetben, formailag, nyelvileg, strukturálisan. Ebben áll az egyik ereje, bája. Attól olyan erős költő, hogy a verseinek, a nyelvezetének nagyon sok rétege van.

Lót is bevándorlónak számít családjával Szodomában /// Idegengyűlölet
Túry Gergely
HVG: Tudni lehet, hogy az idősebb Jan Brueghel Szodoma és Gomorra pusztulását ábrázoló Lót és lányai című képe indította be a fantáziáját, hogy Lót és családja történetét ajánlja Téreynek színpadi témaként. Bűn és moralitás kérdései foglalkoztatták a mai korra aktualizált szövegben?
K.B.: A színdarab teljes mértékben János munkája, lelke, szavai, gondolatai, epikus drámája. Mindkettőnket érdekelt, hogy milyen megfelelési kényszerben élnek emberek adott helyeken, és ebben hogyan mennek tönkre.
Nem az a kérdés, hogy mi erkölcsös, mi nem, hanem hogy lehet-e egymásnak ellentmondó érdekek, törvények, parancsolatok között lavírozni.
Lót elválik Ábrahámtól, Isten kiválasztottjától, majd Szodomába megy, hogy megéljen és meggazdagodjon. Megpróbál ember maradni, megfelelni egyfelől a szodomai, másfelől az isteni törvényeknek. Könnyű azt mondani, hogy az isteni törvények előbbre valók, de a bibliai történet érdekessége éppen az, hogy Lótnak olyan áldozatokat kell hoznia, amelyeket az isteni törvények tiltanak. Felajánlja saját lányait a népnek, csak hogy ne sértse a vendég szentségét. Térey szövege bensőségesen szól az emberről, aki nem tudja eldönteni, merre lépjen, normális középutat szeretne választani. És ahogy lenni szokott, ebben meghasonlik, felőrlődik.
Teljesítmény nem vásárolható pénzen, lojalitás azonban igen - mondja a kultúrharcról Térey János, aki szerint mindenképp a kultúra látja kárát, ha pártalapon próbálunk vizsgálni egy színházat, egy színészt vagy egy szerzőt. A magyar dráma napja apropóján a színház helyzetéről beszélgettünk az időnként pályaelhagyáson gondolkodó íróval.
HVG: Kihallani a szövegből Térey személyes sorsát, a társadalmi, politikai szélviharokban az értelmiség meghasonlását. Halála közbeszólt, a darabot már nem fejezhette be. Hogyan tudták a gondolatait rekonstruálni?
K.B.: Az író csak arról tud írni, ami foglalkoztatja, ami rajta keresztül átszűrődik, ahogyan ő látja a világot. Ilyen értelemben ez a darab feltehetően róla, Jánosról is szól. Ari Nagy Barbara dramaturggal élő anyagként kezeltük az első szövegverziót, amelyen Jánossal is dolgoztunk volna még tovább. Költészetének, nyelvezetének kiváló ismerője, Nádasdy Ádám segített a stiláris módosításokban, hogy a szövegrészek zökkenőmentesen simuljanak egymásra.