Elöntötte Berlint az 1920-as évek iránti nosztalgiahullám
Az első világháború utáni és a hitlerizmus előtti rövid időt kihasználva a maihoz hasonlóan pezsgett a német főváros, és a centenáriumi években ezt gőzerővel igyekszik meglovagolni a filmipar is, a HBO például az utóbbi évek legnagyobb tévés vállalkozásával.
Furcsa, meglepő öltözékű emberekbe lehet botlani egy-egy hétvégi estén Berlin belvárosában. Szmokingos-cilinderes-selyemsálas urak, bubifrizurás, csípőn lazán megkötött, kivágott ruhát viselő hölgyek igyekeznek valamelyik felkapottabb szórakozóhely, varieté felé, ahol éppen szving- vagy charlestonestét hirdetnek, netán a korszak híres slágereiből készült összeállítást tűztek műsorra.
A 2020-as év beköszönte óta Berlinben kivirult a múlt század húszas évei iránt érzett nosztalgia. Az 1920-as évek aranykora – ezzel jellemzik most utólag azokat az éveket, amikor az első világháború után, de még Hitler, a nácizmus hatalomra jutása előtt eltelt néhány évet élvezte a német főváros.
A szóban forgó korszakot talán semmi mutathatja meg jobban, mint Walther Ruttmann filmrendező 1927-es filmtörténeti jelentőségű munkája, a Berlin, egy nagyváros szimfóniája című néma-dokumentumfilm, melyben a német főváros egy hétköznapját ábrázolta aprólékos hitelességgel:
