Figyelem az emberkísérletet. Nem is figyelem, hiszen rajtam csinálják. A Szuperkupa döntőn lehet tömeg, az én rendezvényeimet lefújják. A kultúrát szisztematikusan gyalulni: szuper ötlet egyébként. Lehet a haverokból még inkább kegyosztó nagyurat csinálni (sziasztok új kulturális oligarchák, a kihagyhatatlan ajánlataitokkal) és lehet még inkább szűkíteni a gondolkodás tereit.
Pár napja én nyitottam meg a Fehérvéri Irodalmi Napokat, és nagyon készültem rá. Szép dolgokat akartam mondani, lelkesítőeket, hiszen mégiscsak egy olyan fesztiválról van szó, ami a számomra legfontosabb területet, az irodalmat élteti, és lássunk csodát, háromnegyedrészt közösségi finanszírozásból jött létre - mégsem elég az öröm ahhoz, hogy a leereszkedő sötétséget ellensúlyozza.
Fekete év. Olvasom a címet, amit minden site átvett: a magyarok fele soha nem vásárol könyvet. Nahát, hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy rossz? Én azt hittem, ennél is kevesebben vannak az olvasók, és pont nem, ez már a radikális csökkenés utáni szám, derül ki a legfrissebb felmérésből. Nem ma kezdődött: az elmúlt 15 évben egyenesen tíz százalékkal csökkent az olvasók száma hazánkban. És míg 2000-ben még a lakosság negyede volt olvasó, ez most 12 százalékra redukálódott. Akik olvasnak, azok se túl sokat. Egyik fő ok az időhiány, mit tegyek, ezt aláírom én is, nekem sincs túl sok az időből. De az már érdekes tapasztalat, hogy míg világszerte megnőtt a könyvvásárlás a karantén alatt, nálunk épp ellenkezőleg.