Merkel kompromisszumokból épített magának emlékművet
Kevesebb mint egy év van hátra Angela Merkel bő másfél évtizedes kancellárságából, aminek egyik sajátossága, hogy az elődeitől eltérően ő saját maga szabta meg távozásának időpontját.
Amikor néhány nap múlva Angela Merkel német kancellár megjelenik a televízió képernyőjén, hogy elmondja szokásos újévi köszöntőjét, az a tartalmától függetlenül sajátos üzenet lesz a polgároknak. Ugyanis mindenki biztos lehet abban, hogy őt még egyszer ebben a helyzetben nem fogják látni. Akárhogy alakulnak is a jövő szeptember 26-án esedékes parlamenti választások, egy biztos: mához egy évre nem Angela Merkelnek fogják hívni a kormányfőt.
Elődei az újévi köszöntőik során rendre abban bíztak, hogy egy évvel később is ők olvashatják majd be a súgógépről a gondosan megkomponált szép mondatokat az elért eredményekről és a közös jövőről. Gerhard Schröder se úgy látta 2004-ben a következő évet, hogy annak végére már nem ő lesz a kancellár. Még tervei voltak, s a választási vereség estéjén sem volt hajlandó belátni, hogy Merkel lesz az utódja. Vagy Helmut Kohl, aki 1997-ben abban bízott, hogy az újregyesítéssel megszerzett politikai tőkéje elég lesz még egy ciklusra – nem lett elég.
Elődje, Helmut Schmidt 1981-ben sem gondolhatott arrra, hogy koalíciós társa, Hans-Dietrich Genscher átáll a kereszténydemokraták oldalára, s konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatja őt. Mint ahogy 1973 szilveszterekor még Willy Brandt sem sejthette, hogy a környezetébe beépült NDK-beli ügynök miatt lemondani kényszerül.