Obádovics J. Gyula: A politikusokat beültetném egy-két matematikaórára

HVG: Mennyire elégedett a mostani, egyre poroszosabb oktatási módszerekkel?

O. J. Gy.: Nem csicsás tankönyvekkel kellene a tetszésre apellálni, hanem matematikai érdekességekkel. Már a tudomány története is a felfedezés élményszerűségét adná. Fontos, hogy a matematikát láttatni kell, az ábra vagy a rajz a könnyebb érthetőséget segíti, ha a változók közötti kapcsolatot szemlélteti. Utálom a rutinszerű feladatmegoldást.

A tanításban az „így kell” mellett a „miért” megértetése nagyon fontos.

Meg lehet tanítani valakit arra, hogy egy bizonyosfajta egyenlettel milyen lépésekkel juthatunk eredményhez, de akit így oktatnak, az a szakmájában nem fog új dolgokra rájönni. Pedig nagyon pici változtatással később negyedannyi idő alatt végezhetné el a számolással kapcsolatos munkáját.

Szinte az egész ország tőle tanulta a matematikát

Meglepő lenne, ha Magyarország talán legismertebb élő matematikusának ne lenne olyan iskolai története, ami arról szól, hogy matematikából hogyan engedték át év végén egy kegyelemkettessel. Ám az ilyen fordulatokban reménykedő rossz matekosokat gyorsan el kell szomorítanunk, mert a kamasz Obádovics Gyulát többek közt azért alázta meg egykori matematikatanára a bajai líceumban, mert a másodfokú egyenleteket levezetés nélkül, „ránézésre" is meg tudta oldani.

Múltkor azt olvastam egy doktori disszertációban, hogy „az Obádovics-módszer szerint két lépésben ugyanolyan pontosságot tudunk előállítani, mint a hagyományos módszerrel tíz lépésben”. Addig nem is tudtam, hogy van módszerem.