HVG: Mennyire elégedett a mostani, egyre poroszosabb oktatási módszerekkel?
O. J. Gy.: Nem csicsás tankönyvekkel kellene a tetszésre apellálni, hanem matematikai érdekességekkel. Már a tudomány története is a felfedezés élményszerűségét adná. Fontos, hogy a matematikát láttatni kell, az ábra vagy a rajz a könnyebb érthetőséget segíti, ha a változók közötti kapcsolatot szemlélteti. Utálom a rutinszerű feladatmegoldást.
A tanításban az „így kell” mellett a „miért” megértetése nagyon fontos.
Meg lehet tanítani valakit arra, hogy egy bizonyosfajta egyenlettel milyen lépésekkel juthatunk eredményhez, de akit így oktatnak, az a szakmájában nem fog új dolgokra rájönni. Pedig nagyon pici változtatással később negyedannyi idő alatt végezhetné el a számolással kapcsolatos munkáját.
Amikor született, Magyarország hivatalos államformája még királyság volt. Matematika című könyve az évtizedek alatt 600 ezer példányban kelt el. Obádovics Gyula a napokban töltötte be a 90. évét. Ma is dolgozik, továbbá pecázik, szőlőt termeszt, bort és diólikőrt készít.
Múltkor azt olvastam egy doktori disszertációban, hogy „az Obádovics-módszer szerint két lépésben ugyanolyan pontosságot tudunk előállítani, mint a hagyományos módszerrel tíz lépésben”. Addig nem is tudtam, hogy van módszerem.