Akik túlélték a lélegeztetőgépet: "Azt mondták, egy orvosi csoda vagyok"

„Még nem tudtam feldolgozni azt a 29 napot, amíg lélegeztetőgépen voltam. Hogy min ment keresztül a családom, amíg az orvosok az életemért küzdöttek. De erőt ad a tudat, hogy lehetnék ennél sokkal rosszabb helyen is.” A 45 éves Simó Gábor azon kevesek egyike, akik rendkívül súlyos állapotban, gépi lélegeztetés után gyógyultak fel a koronavírus-fertőzésből. Szerinte sokaknak erőt adna, ha a súlyos betegségből felépültek történeteiről is szó esne, még akkor is, ha a statisztikák szerint nincsenek sokan.

„Én vagyok a példa, hogy van remény”

– mondja a tatabányai férfi, aki még a harmadik hullám tetőzése előtt, januárban lett rosszul. Gyorsan romlott az állapota, ezért Budapestre szállították, ahol azonnal közölték vele, hogy altatni fogják. (Arra már nem emlékszik, hogy a lélegeztetőgépről külön szóltak volna.) Felfogni sem volt ideje a dolgot, a következő emléke már az, hogy ébresztik. „Ki voltam kötve, kérdezgettem az orvosokat, hogy mi van velem. Teljesen tiszta volt a tudatom, ahogy az altatás előtt is, csak közben eltelt 29 nap” – fejti vissza a történteket.