Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Egy héttel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök még nem látta reálisnak az orosz-ukrán háborút, a balatonfüredi frakcióülésen tartott helyzetelemzésében ugyanis nem említette kockázatként - írta információira hivatkozva Facebook-oldalán Török Gábor politikai elemző.
Szivárogatás nélkül is ugyanez jött le: Krekó Péter, a Political Capital vezetője a hvg360-nak adott interjúban szerdán (az orosz támadás előtti napon) arról beszélt, ha Orbán nem arra számított volna, hogy nem lesz támadás, nem ment volna Moszkvába, és nem nevezte volna "békemissziónak" saját szerepét.
Nemcsak Orbán, hanem értelemszerűen a kommunikációs stáb sem látta előre a háborút. Stefano Bottoni történész a hvg360-nak azt mondta, amikor csütörtök hajnalban megindult a támadás, a kormányoldali médiában úgy tettek, mintha nem is lenne olyan nagy a probléma, csak pár órával később kapcsoltak.
„Nincs egy olyan kommunikálható valóság, ami elfogadható lenne, mert itt néven kell nevezni a dolgokat: ez egy brutális méretű, nehéz fegyverzettel katonai agresszió, amit hidegvérrel, lépésről lépésre fundáltak ki az oroszok. Belpolitikailag érdekes helyzetet teremt, hogy ezt az eseménysorozatot Orbán Viktor egyáltalán nem tudja uralni és irányítani, alig van befolyása a történések felett.”
