Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A nagy tekintélyű brit hetilap vezércikke szerint az orosz elnök fejre állította az érvelést, mert egyáltalán nem a katonai szervezet kibővítése miatt zajlik a háború. Ugyanakkor hogy Helsinki és Stockholm csatlakozni kíván a szövetséghez, csattanós cáfolat arra, mennyire képes Vlagyimir Putyin stratégiai előrelátásra. Hiszen két olyan állam jutott arra a következtetésre, hogy Oroszország várható haragjánál fontosabbak a tagságból eredő biztonsági garanciák, amely hosszú időn át büszke volt semlegességére.
Döntésük közvetlenül fakad az invázióból, amelyet a Kreml nyilvánvalóan azért rendelt el, hogy meggátolja a NATO terjeszkedését.
