Jogaikat követelő tanárok
Egyre erősödik a tanárok, diákok, szülők tiltakozása, miután az oktatási kormányzat drasztikus lépésekkel próbálja megtörni a jogaikért kiálló pedagógusok ellenállását. Az iskolai akciók összérnek, a mozgalom már az ország mind több részére kiterjed. Kövesse cikksorozatunkban a friss híreket, riportokat, interjúkat, elemzéseket.
HVG: A polgári engedetlenségben való részvétel miatt önt is elbocsátották a Kölcsey Gimnáziumból. Mit gondol, miért sikerülne most a harcuk, ha a Tanítanék Mozgalom, aminek szintén emblematikus alakja volt, 2016–2017-ben sem tudott semmit elérni?
Törley Katalin: Ez egy lehetséges interpretáció, de az ellenkezője is. Miért ne sikerülhetne most? Bevallom, én általában a két szélsőség között ingadozom. Annak idején elsősorban az oktatás strukturális kérdéseiről akartunk beszélni, de mára eljutottunk oda, hogy addig nem tudunk továbblépni, amíg nem állítjuk meg a fizetéseink elolvadását. Sokan dühösek és elkeseredettek a kollégák közül, kérdés, hogy mindenkinek lesz-e lelkiereje beleállni a harcba.
HVG: Nem pusztán néhány elit gimnázium néhány tanárának a küzdelméről van szó, miközben a többség csendes marad, mint eddig mindig, hisz már beárazta, hogy emberemlékezet óta rosszul fizető munkája van?
T. K.: A történelem azt mutatja, hogy néha egy maroknyi csapat is győzhet.
HVG: A pedagógustársadalom nagy és heterogén közösség. Egy idősebb falusi vagy kisvárosi tanár például jóval kiszolgáltatottabb lehet, mint egy fővárosi. Nem az lenne a csoda, ha fel tudnának lépni közösen?
T. K.: 130–150 ezer ember valóban nem lehet teljesen egységes. De azt mára mindenki felismerte, hogy áldatlanok az állapotok.
