Deák András: „Nem találjuk a helyünket az orosz-ukrán háború óta"
18 perc
2023.03.24. 04:30
Le kellene söpörni a külpolitika asztalát, és új hierarchiában újrateríteni azt – mondta a hvg360-nak adott interjúban Deák András, az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány munkatársa. A háborúval kapcsolatos magyar álláspont felgyorsította az ország izolációját, a kérdés az, hogy ez az imázs tetoválásként „beleég-e" Orbánba. Hozzátette, a háború maga nem elfogadható, de az energiakrízis a vártnál gyorsabban rendeződött, az egész szankciós rendszernek és Ukrajna támogatásának formálisan elviselhető költsége van. Az interjú a hvg360-on indult vitasorozat második része.
hvg360: Mekkora esély van arra, hogy az orosz-ukrán háborúból harmadik világháború legyen?
Deák András: Esélyt nem fogok latolgatni, viszont definiáljuk, mit értünk harmadik világháború alatt. Ha nukleáris eszközök nagyszámú bevetését, akkor az valójában az első ilyen háború lenne. Ez vagy megtörténik, vagy nem, de több érv szól amellett, hogy ez az esély még mindig messze elmarad a hidegháború szintjétől.
Ezt az opciót elvetve egy harmadik világháború azt jelentené, hogy a nagyhatalmak belebonyolódnak a konfliktusba. Csakhogy itt nehéz meghúzni a határt, hiszen például világháború-e, ha a NATO belebonyolódik katonailag is? Hajlanánk rá, hogy erre igent mondjuk. De minek tekintjük azt, ha a NATO nem bonyolódik bele jobban, Kína viszont – például az oroszok ellátásával – igen? Ez egy eszkalálódó konfliktus, de talán még nem világháború.
Látok egy-két eszkalációs utat, ami után azt mondanám, hogy haladunk a harmadik világháború felé, de két-három lépés még biztos hiányzik, hogy ebből az legyen.
hvg360: Milyen eszkalációs utakat lát most?
D. A.: Amennyiben új felek bevonódásával számolunk, nyilván a NATO vagy az Egyesült Államok, illetve Kína megjelenése lehetne egy új szint. Amúgy maga a részvétel is definíció kérdése. Például szerintem az Egyesült Államok a háborúban kvázi részes fél, ugyanúgy, mint Belarusz, de jó okkal az érintettek úgy tesznek, mintha nem lenne az. Ez utóbbi számít.
hvg360: Azon az alapon tartja részesnek Amerikát, hogy fegyvereket szállít?
D. A.: Nem csak. Itt effektíve az történik, hogy az amerikaiak a koordinátákat megadva leszállítják a célpontot, odaadják, üzemben tartják és megjavítják az annak megsemmisítéséhez szükséges fegyvereket. Pusztán annyi a különbség, hogy aztán ukrán kéz húzza meg a ravaszt vagy nyomja meg a gombot, ukrán területről.
Belarusz is nagyjából ezt csinálja: az ő területéről támadnak az oroszok, és ugyan a csapataik formálisan nem vesznek részt a háborúban, mégis sokan hadviselő félnek tartják őket.
Az amerikaiak majdhogynem elmentek a falig, a következő lépés tényleg már csak a katonáik megjelenése lenne. Itt egyelőre láthatóan van egy vörös vonal, aminek átlépése bármelyik oldalról eszkalációhoz vezethet.
Ugyanez igaz Kína megjelenésére. Kína belépésével az oroszok bármeddig el tudnának háborúzni. Fogós, ravasz kérdés, hogy a nyugatiak erre mit lépnének.
Hülyeségek is vihetik váratlan irányba a háborút, gondoljunk csak az Északi Áramlat felrobbantására. Az elmúlt hetekben megjelent információk alapján az elkövetők listájáról lehúznám az oroszokat, és abban sem vagyok biztos, hogy ez egy nagy játékos tudatos akciója lett volna. Elképzelhető, hogy valamelyik kisebb játékos csinált hülyeséget. És ez az egész nagyon kellemetlen.
hvg360: Kizárt, hogy az oroszok konspirációval gyanúba akartak volna keverni egy kisebb játékost vagy az ukránokat?
D. A.: Ahhoz, hogy ezt elhiggyem, még fejlődnöm kell paranoiából és ruszofóbiából. Egyébként sem emlékszem olyan esetre, hogy az oroszok idegen bázisról követnek el valamit, ha megtehetik sajátról is. Az egész történet visszakövethető lett volna, eszetlen kockázatot vállaltak volna az akcióval.