Hogyan gyógyítsuk lelki sebeinket? – 2. rész: Elfogadni a gondokat és a fájdalmat
8 perc
2023.05.15. 17:30
A kincugi a törött kerámia javításának ősi japán művészete, amelyben a mester arannyal vagy ezüsttel forrasztja össze a törésvonalak mentén a cserepeket. Így válik a rekonstruált műtárgy már nemcsak a törékenység, hanem az erő és a szépség szimbólumává is. Az önsegítő és kríziskezelési kalauz legfőbb üzenete, hogy a megpróbáltatásokban rejlő lehetőségek által mi magunk is erősebbé és szebbé válhatunk. Tomás Navarro pszichológus a kincugimesterek filozófiáját használva arra tanít, miként küzdhetjük le a nehézségeket, és gyógyíthatjuk be lelki sebeinket. A Kincugi című könyvet melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Szokei tudta, hogy nem ez az első kerámia, amely eltörött. Valószínűleg nem is az utolsó. De ez a legfontosabb, a kedvence, amit a legjobban szeretett. Képes lesz-e ezután is szeretni a műveit? Szokei félt a félelemtől; félt, hogy nem fog tudni elviselni egy újabb veszteséget, egy újabb csalódást, egy újabb csapást.
– Szerintem az emberek nem tudják igazán, mit jelent az élet – közölte váratlanul egy okos, szkeptikus tudósember, aki egy tévéstúdió várótermében invitált mély beszélgetésre. Eredetileg úgy terveztem, hogy az interjú előtti perceket felkészüléssel töltöm, de szívesen belementem a beszélgetésbe.
Ha kivételesen okos emberrel találkozom, mindig fel akarom fedezni magamnak, játékba hívom, vitatkozom vele; ugyan hogy szalaszthattam volna el egy ilyen alkalmat?
– Az embernek irreális elvárásai vannak – folytatta. – Azt hiszi az életről, hogy mindenképp csodásnak kell lennie, és az önsegítő motivációs könyvek még felelőtlenül alá is támasztják ezeket az elvárásokat.
Egyre érdekesebb lett a dolog. Elismerem, hogy sok igazság volt abban, amit mondott, hiszen állandóan arról győzködnek minket, hogy boldogan kell élnünk, amíg meg nem halunk, holott az igazság ezzel szemben az, hogy mindenekelőtt erősnek kell lennünk, mert az élet egymás után hozza a kihívásokat, amelyekkel meg kell küzdeni. A boldogság ráadásul átmeneti állapot, és nem tarthat örökké. Azt hisszük, hogy nem vagyunk teljesek, azt hisszük, hiányzik valami a boldogsághoz, és valamiféle nirvánát hajszolunk, mert elhittük, hogy ha elérünk oda, boldogok leszünk; nem tudjuk, hogy a boldogság nem cél, amit mindenáron el kell érni, hanem maga az út. Minden hegycsúcs, amit megmászunk, minden folyó és sivatag, amelyen átkelünk, erősebbé tesz bennünket, mert magabiztosabbak és felkészültebbek leszünk általa, sőt egy rövid időre még boldogok is.
Sokszor nincs is más választásunk, mint erősnek lenni. A Földön élő több milliárd ember mindegyikének életében eljön az a pillanat, amikor farkasszemet kell néznie a krízissel, a fájdalommal, a szenvedéssel, a szomorúsággal vagy bármilyen egyéb gonddal-bajjal, amit egy akadály vagy szerencsétlenség okoz. Ez elkerülhetetlen. De ha már úgyis meg kell küzdenünk a bajjal, akkor találjon bennünket felkészülten. A válság az élet velejárója, nem tagadni vagy menekülni kell előle, hanem szembenézni vele, foglalkozni vele, kezelni és feldolgozni. Ezért én nem a boldogságot tanítom, hanem azt az erőt, amely a válságok és a mindennapi kihívások leküzdéséhez kell, a következményeik vállalásával együtt.