Tóta W.: Gondolatok a könyvtárban

A helyzet súlyosabb, mint valaha, mondja a miniszterelnök gondterhelten bele a rádióba, ami csak az övé. Enélkül is észrevennénk abból, hogy lassan a lángossütőknek is előírják, igyekezzenek a vevőket az állampapír felé terelni léha zabálás helyett. Állítólag ezt a mi érdekünkben csinálják, ugyanis súlyos helyzetekben kockázatos minden más befektetés. A valóságban meg azért, mert mások mellett az Európai Unió arra jutott, hogy kockázatos befektetés a magyar állam, ahogy van. Őket már nem tudják lehúzni, maradnak azok, akiket mindig sikerült, és még meg is köszönték.

Épp a legszükségesebbekre futja ilyenkor, például elkészülhetett a hatvanpusztai uradalom, ami önmagában is mutatja, hogy a helyzet súlyosabb, mint valaha, hiszen ilyet a világháború óta nem épített magának magyar államférfi, a legsötétebb terror éveiben se. Meg még a Libri felvásárlására sikerült valahogy kiszorítani az utolsó garasokat. Szívtelenség volna ezt nem finanszírozni.

De most már nemzeti kézben van a könyvesbolt. Az is csak az övé, mint a rádió. Ez egy kicsit enyhíti a helyzet súlyosságát. Próbáljuk kiszámolni, hogyan.

Nagy Gergely: Optimizmus, naivitás vagy lobotómia? - Miért nem kell elhinnünk, hogy a Librinél minden marad a régiben?

Nem kell mindjárt cenzúrázni, elég semlegesíteni a kritikát, letekerni a hangerőt, erősíteni az öncenzúrát a puszta jelenléttel, a jogszabályi, gazdasági, tulajdonosi környezet ezernyi apró változtatásával, írja szerzőnk az MCC-Libri-ügyről. Vélemény.