A barátságos, kiegyensúlyozott házi macska a vadmacskák több ezer éves természetes szaporodásának eredménye. A törzskönyv a 19. század vége és az 1960-as évek között vált népszerűvé: mára több mint 70 macskafajtát tartunk számon. Mindig a küllem a legfontosabb, és bár néhány fajta hajlamosabb bizonyos viselkedésformákra, minden macskát ugyanazok az ösztönök vezérelnek.
Dr. Jo Lewis: Mi jár a macskám fejében?
A sorozat előző részeit itt olvashatja. A könyvet ide kattintva megrendelheti a kiadótól. | A fajták változatossága ellenére minden kedvtelésből tartott macskának ugyanaz a DNS-készlete. A cicákat elsősorban a külső jegyeik alapján tenyésztjük. A hagyományos, „természetes” fajták bizonyos földrajzi régiókból származnak, például a maine coon és a burma. A perzsa és a sziámi macska küllemre jelentősen eltér elődeitől, illusztrálva az ember ízlésének változását.
Az új fajtákat többféle módon alakította ki az ember:
• Bejegyzett fajta létrehozása hagyományos, „természetes” fajták keresztezésével (tonkinéz, burmilla, ocicat).
• Hibridek megalkotása házi macskák és egzotikus vadmacskák vagy szerválok keresztezésével (bengáli, szavanna).
• Aranyos genetikai rendellenességekkel született macskák továbbtenyésztése (rex, szfinx, skót lógófülű).
Néhány fajta a temperamentumáról vált ismertté. Mivel minden macska külön egyéniség, garancia nincs semmire, különösen a sokat vitatott egzotikus hibrid macskák esetében.