Budapesti fura szerzetek: dr. Réthy László muzeológus, a lóf*szok felkent költője
9 perc
2023.10.20. 17:45
A századfordulós akadémiai elit tagja volt, nemzetközi szinten is jegyzett, nagy tekintélyű tudós, akinek álnéven írt, nyomdafestéket nem tűrő és ezért hivatalosan kiadatlan pornográf, máskor csak viccesen obszcén verseit generációkon keresztül adták kézről kézre a főváros egyetemistái. Így vált Réthy László, pontosabban Lőwy Árpád a budapesti, szájhagyomány útján terjedő diákirodalom meghatározó költőjévé.
Bécs belvárosában, a Schwarzenberg-palota közelében található egy szűk kis utca, a Traungasse, ennek egyik házában, az 1. szám alatt működött a „bűzértanya”, afféle századfordulós agglegénykégli, ahol a bűzérnagy vezetésével zajlott rendszeresen egy meglehetősen szabados, az ordenáré viselkedéstől és obszcenitásoktól sem mentes társasági élet, ahol a trágárkodás elvárás volt és a minél hangosabb szellentés nem megbotránkozást, hanem zajos tetszést és elismerést váltott ki a jelenlévőkből.
A fentiek után azt hihetné az ember, hogy valamiféle lumpenproletár összejövetel helyszínére kalauzoljuk el, ám nem is lehetne nagyobb a tévedés. Az imént bemutatott bűzérnagy ugyanis Thallóczy Lajos történész, valóságos belső titkos tanácsos, a közös pénzügyminisztérium levéltárának igazgatója, Ferenc József császár és király bizalmas híve volt, és a bűzértanyán az ő baráti köre, a dualista állam jellemzően inkább magyar oldaláról érkezett magasrangú képviselői mulatoztak rendszeresen.
Thallóczy magánlevelezése a rendkívül izgalmas történeti fejtegetések, vagy a Bosznia-Hercegovinával kapcsolatos politikai elképzelések (a megszállt Bosznia a közös pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozott és Thallóczy felelt a terület oktatási ügyeiért – a szerk.) mellett arról is híres, hogy a történész nem tartózkodott a trágár, olykor pornográf rigmusoktól sem benne, amit aztán levelezőpartnerei rendszerint viszonoztak. Thallóczy ilyen leveleinek bal felső sarkában rendre egy nyomtatott, meztelen ülepet lehetett találni.
A bűzértanya elmaradhatatlan bútordarabja volt – természetesen a bűzérnagy Thallóczy mellett – egy folyton füstölő, szemüveges, szakállas, izgága ember, aki mindig egy fekete táskát cipelt magával, és amikor rá került a sor, felpattintotta azt és papírost kotorva elő belőle, fura éneklő hangon szavalni kezdte valamelyik versét. Mondjuk ezt: