"Európának önálló képességekkel rendelkező űrhatalommá kell válnia"

HVG: Az Európai Űrügynökség (ESA) spanyolországi találkozóján bejelentették, hogy a Galileo navigációs rendszert szolgáló műholdak fellövését tervezik jövő nyárra, ám nem önállóan, hanem a SpaceX rakétájával, 180 millió euróért. Miért kell ebben Elon Muskra hagyatkozni?

Az európai űrrakétaipar válságban van, ami három okra vezethető vissza. Az első és legkomolyabb probléma, hogy a két európai rakétamodell újabb verziói nem, illetve nem megfelelő minőségben készültek el az ígért határidőre. A nagyobb terhet űrbe juttatni képes Ariane–6 rakétának 2020-ra kellett volna elkészülnie, azonban ez máig nem történt meg, különböző technikai problémák miatt.

A november 23-ai, nem repülési tesztje után talán 2024 tavaszán kerülhet sor az első próbaindításra. Az előző generációt képviselő Ariane–5 idén júliusban repült 117. és egyben utolsó alkalommal, így jelenleg nincs nagy európai hordozórakéta, és ígérni sem tud a gyártója, az Arianespace pontos dátumot az éles repülésre. Az igazi kérdés, hogy miképpen lehetett leállítani az Ariane–5 gyártását úgy, hogy nem volt még kész az utódja. Emellett a kisebb terhet szállítani hivatott Vega rakéta újabb modellje is problémákkal küszködik, tavaly decemberi felrobbanását követően leállították a további indításokat, még legalább egy évig várni kell rá.

A sikertelen Vega-küldetés:

Nehézséget okoz az is, hogy Oroszország tavaly február 26-án megszüntette a Szojuz rakéták indításának lehetőségét az ESA Francia Guyanában található űrközpontjából, válaszul az európai szankciókra.

Végül pedig az európai rakétaipar erős kihívóra talált az alapvetően kereskedelmi alapokon működő SpaceX-ben, melynek rakétái részben újrahasznosíthatóak, így csökkenteni tudták a díjakat, s komoly versenyelőnyre tettek szert. Az EU és az ESA közös navigációs műholdrendszerét (Galileo) kiegészítő négy műholdat valóban az amerikai SpaceX fogja célba juttatni, amit még jóvá kell hagynia a helyzettel korántsem elégedett Európai Bizottságnak is. Ez komoly presztízsveszteség a magát űrhatalomként definiálni kívánó Európának.

HVG: Az űrkutatásban kiket értünk Európa alatt?

El kell különítenünk egymástól az önálló civil és hamarosan űrvédelmi stratégiával is rendelkező EU-t, az őt kiszolgáló, illetve önálló űrprogramot vezető, független nemzetközi szervezetként működő ESA-t – amelynek például Nagy-Britannia is a tagja –, és néhány uniós tagállam rendkívül komoly nemzeti űrprogrammal rendelkezik, amely saját jogon teszi őket globális szereplővé. Ilyen elsősorban Franciaország, amely a stratégiai autonómia jegyében egymaga majdnem kétszer akkora – csaknem négymilliárd eurós – költségvetéssel rendelkezett tavaly, mint maga az EU.

HVG: Ennyi szereplő nem tud felmutatni a meglévő ambíciókkal arányos képességet?