Köszönöm a visszajelzést! – 1. rész: Miért olyan nehéz a visszajelzést (el)fogadnunk?
8 perc
2024.01.20. 15:30
Miért jelent kihívást, ha mások rólunk alkotott véleményével szembesülünk? Hogyan profitálhatunk a hanyagul odavetett megjegyzésekből és az átfogó éves értékelésből egyaránt? Elárasztanak minket a visszajelzések: a főnökeink, a kollégáink, a családtagjaink észrevételeket tesznek a teljesítményünkkel, a viselkedésünkkel vagy épp a megjelenésünkkel kapcsolatban. Visszacsatolás nélkül nincs fejlődés – mégis rettegünk tőle, sőt gyakran elutasítóan reagálunk. A visszajelzések fogadásakor két ellentétes emberi vágy kerül konfliktusba: tanulni és fejlődni akarunk, ugyanakkor azt is szeretnénk, ha elfogadnának minket úgy, ahogy vagyunk. Douglas Stone és Sheila Heen korszakalkotó, az idegtudomány és a pszichológia legújabb eredményeit humorral és közérthető magyarázatokkal bemutató könyvükben ezt a feszültséget helyezik a középpontba. A HVG Könyvek által megjelentett kiadványból több részt is bemutatunk.
Kapjuk vagy kérjük?
Mielőtt valaki magyarázni kezdené nekem, hogyan csináljam jobban, mielőtt előadná a nagy terveit, hogyan kellene megváltoztatni, kijavítani és fejleszteni engem, mielőtt megtanítaná, hogyan álljak talpra és poroljam le magam, hogy csillogó és sikeres legyek – magyarul nyomulni próbálna –, tudnia kell valamit: ezt már mind hallottam.
Már osztályoztak, értékeltek és rangsoroltak. Oktattak, szűrtek és pontoztak. Választottak elsőként, választottak utolsóként, és volt, hogy egyáltalán nem választottak. És még csak az óvodánál tartok.
A visszajelzések óceánjában úszunk. Csak az Egyesült Államokban minden diák évente legalább 300 kijavított feladatot, dolgozatot és tesztet kap vissza. Gyerekek millióit értékelik, amikor kipróbálják magukat egy sportcsapatban vagy meghallgatásra jelentkeznek egy iskolai színdarabba. Közel kétmillió tizenéves kapja meg a felsőoktatási felvételi vizsga pontszámát, és szembesül az egyetemek ítéletével. Legalább 40 millióan méregetik egymást az online társkereső oldalakon, és 71 százalékuknak meggyőződése, hogy első látásra felismeri a szerelmet. Most pedig, hogy már ismerjük egymást… 250 ezer esküvőt mondanak le, és 877 ezer házastárs ad be válókeresetet.
A munkahelyünkön azután további visszajelzések várnak ránk. 12 millióan veszítik majd el az állásukat, és rengetegen aggódnak amiatt, hogy ők lesznek a következők. Több mint 500 ezer vállalkozás tárja ki először az ajtaját, és csaknem 600 ezer csukja be utoljára. További több ezer vállalkozás küszködik, hogy boldoguljon, miközben a vezetői üléseken és a hátsó szobákban ádáz viták folynak arról, miért is küszködnek. Csak úgy repkednek a visszajelzések.
És akkor még nem is említettük a teljesítményértékeléseket. A becslések szerint a könyv írásának évében az alkalmazottak 50–90 százaléka kap teljesítményértékelést, amelyen a fizetésemelése, a bónuszai, az előléptetése – és sokszor az önbecsülése – múlik. Világszerte minden évben 825 millió munkaórát – vagyis 94 ezer évet – töltenek éves értékelések előkészítésével és lebonyolításával. Utána mindannyian határozottan úgy érezzük, évezredeket öregedtünk, de vajon bölcsebbek is lettünk?