Nem azért leszünk akkubontó-nagyhatalom, mert akarjuk, hanem azért, mert most már nincs más választásunk

Nyáron nyitott új fejezetet a kormány Magyarország és az elektromos járművekbe való akkumulátorok gyártásának közös történetében, amikor Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter augusztusi közleményében közölte:

“legkésőbb 2027-ig gondoskodni kell arról, hogy a világ legjobb technológiája álljon rendelkezésre Magyarországon, amely biztonságos és környezettudatos megoldást biztosít a nagy mennyiségű használt akkumulátor újrahasznosítására, a feldolgozott akkumulátorokból kinyerhető hasznos nyersanyagok újrafelhasználására.”

Vagyis, hiába tiltakoznak hevesen az érintett magyar települések lakosai a távol-keleti akkugyárak sorozatos betelepítése ellen, és hiába történnek komoly balesetek, illetve környezetkárosító szivárgások a már elkészült és működő egységekben, a kormány megtorpanás helyett tovább lép, és újabb, ezúttal az összerakás helyett a bontással foglalkozó üzemek vélhetőleg szintén sorozatos betelepítésére repül rá.

Nagy augusztusban rögtön közölte azt is, hogy még idén el kell dönteni, hogy mely vállalatok, mely helyszíneken kezdhetik meg az akkubontó-újrahasznosító beruházások megvalósítását. Budapesten rögtön egyeztetett is a Magyarországon már két helyszínen jelen lévő SungEel Hitech társaság vezetőivel (és Dél-Korea magyarországi nagykövetével), néhány héttel később pedig Pekingbe utazott, ahol több nagy kínai cég vezérével tárgyalt, és egy akkufeldolgozót meg is mutattak neki.

Nagy pekingi látogatásának másnapján aztán már be is jegyezték Budapesten a Brunp Recycling Technology Hungary Kft.-t. A cég fő tevékenysége a hulladék-nagykereskedelem, további tevékenységei között pedig a veszélyes hulladék kezelése, illetve ártalmatlanítása is szerepel. Maga a “nagy” – tehát a kínai – Brunp a Debrecenben építkező kínai akkumulátorgyártó CATL-nak a leányvállalati holdingja, amely az akkumulátoripar teljes láncolatára kiépítette az újrahasznosítást. A magyar cégek közül egyelőre a Mol aktivizálta magát a területen, előre jelezték, hogy „aktívan” érdekli őket a téma, mert „a hulladékgazdálkodási koncessziójuk miatt adódik a természetes kapcsolódási pont.”

A céges mozgolódásokon túl jogi fejlemények is várhatók. A Nemzetgazdasági Minisztérium szeptemberben olyan törvénymódosítót nyújtott be, mely értelmében az országban létesülő akkumulátorhulladék-feldolgozó üzemek helyszínét az iparügyekért felelős miniszter saját kezűleg, rendeletben jelölné ki. Ez a miniszter pedig maga Nagy. A kijelölés feltétele, hogy a kinézett helyszínen legalább egymilliárd forint teljes költségigényű építési beruházás vagy kármentesítési eljárással egybekötött építési beruházás valósuljon meg, a kijelölés pedig 5 évig érvényes. A módosítót a parlament keddi vitanapján napirendre vették. A projekt tehát ezerrel robog, de mi áll a sietség hátterében?

Nem biznisz, hanem kényszerpálya