Milliárdokat érő adatvagyonon ülnek az európaiak, és az USA techszektora frontális támadást indított a megszerzéséért
A legnagyobb amerikai techcégek vezetői kérik Donald Trumpot, hogy helyezze nyomás alá az EU-t, ne legyenek olyan szigorúak az európai szabályok. Az EU-polgárok adatainak védelme és a piactorzítás elleni szabályok dollármilliárdokban mérhető kárt okoznak a nagy techcégeknek, és most jön csak a próbálkozás, megszerezhetik-e ingyen az adatainkat, hogy azzal fejlesszék a mesterséges intelligenciát.
Óriásit zuhantak a német autógyárak részvényei tavaly percekkel az után, hogy kiderült, Donald Trump lesz a következő amerikai elnök. Aztán ahogy eljött Trump hatalomba lépésének napja, kiderült, első körben nem is az autóipar lesz a legfontosabb frontvonal, hanem az amerikai techszektor veszi teljesen nyílt támadás alá Európát.
Épp azokban az órákban, amikor az európai választásokba is beavatkozó Elon Musk egy álhírrel Európa diktátorának nevezte azt a Thierry Bretont, akinek most pozíciója sincs az EU-ban (az előző Európai Bizottság belső piacért felelős tagja volt, így vállalt szerepet a techszabályozásban), Mark Zuckerberg a szélsőjobboldali sztár Joe Rogan podcastjába ment be, és arról beszélt ott: azt várja Trumptól, hogy helyezze nyomás alá Európát, ne alkalmazzák a szigorú szabályaikat az amerikai techcégek ellen. De korábban Tim Cook, az Apple első embere is arról panaszkodott Trumpnak, hogy 1,8 milliárd euró bírságot kapott a cége a zenei piac korlátozásáért.
A techvezetők természetesen ezt úgy állítják be, mint az amerikai ipar védelmét, Zuckerbergnek az az érve pedig, hogy a büntetésekkel „már majdnem vámot” vet ki az EU ezekre a cégekre, pontosan olyan, mint amikor a gyorshajtók panaszkodnak, hogy az állam megsarcolja őket a traffipaxokkal: aki nem szabálytalan, azt nem fogják megbüntetni. De nyilvánvaló, hogy az amerikai techszektor – amelynek a legfontosabb vezetői egytől egyik felsorakoztak Trump mellett – a saját jól felfogott érdekében menne neki az Európai Unió szigorú fogyasztóvédelmi szabályainak.
Ahhoz, hogy értsük, miről is van szó, muszáj egy kis jogászkodással kezdeni. Alapvetően három olyan dolog van, amit az amerikai nagy cégek nem szeretnek az európai szabályozásban.
A digitális piacokról szóló jogszabály (Digital Markets Act – DMA)
Ez a 2023-tól hatályos szabály azokra az online platformokra vonatkozik, amelyek a forgalmuk és a felhasználóik száma miatt önmagukban képesek a piacot befolyásolni. A feltételeknek jelen állás szerint hat nagy cég – a Google-t, a Chrome-ot és a Youtube-ot is tulajdonló Alphabet, az Amazon, az Apple, a Meta, a Microsoft és egyetlen nem amerikaiként a TikTok tulajdonosa, a ByteDance – 22 platformja felel meg. Ezeknek tilos a saját szolgáltatásaikat kedvezőbb elbánásban részesítené másokénál, előre telepíteni azokat, vagy megakadályozni, hogy más platformon lehessen fizetni az alkalmazásaikért, és természetesen az EU szigorú adatvédelmi szabályait is kötelesek betartani.
A gyakorlatban ez olyan eredményeket hozott, mint például hogy az iPhone-okba az App Store-tól független alkalmazásboltból is lehet appokat beszerezni ahelyett, hogy az Apple 30 százalékot levonna a fejlesztőktől, az Apple nem állíthatja be automatikusan a saját böngészőjét, a Messengert le lehet választani a Facebook-fiókról, sőt, a Meta el kellett, hogy kezdjen dolgozni azon, hogy a Messengeren és a WhatsAppon más csevegőalkalmazásokból is lehessen üzenni. És mivel a DMA szerint személyre szabott hirdetést csak a felhasználó beleegyezésével lehet megjeleníteni, a Facebook és a YouTube is bevezette az előfizetési díjért hirdetésmentességet kínáló szolgáltatását.
A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (Digital Services Act – DSA)
Ez 2024-től hatályos, a legszigorúbb részeivel azok az online platformok és keresőprogramok szembesülnek, amelyeket az unió tizede, azaz legalább 45 millió EU-polgár használ – a közösségi média mellett a legnagyobb online piacterek, utazásszervezők, videómegosztók, vagy például a Google Maps és a Wikipedia is ide tartozik. Az ilyen platformok kötelesek gondoskodni arról, hogy az európai felhasználóik beleszólhassanak abba, mi alapján kapnak hirdetéseket és más tartalmakat, meg kell akadályozniuk, ha valaki visszaélne a rendszereikkel, és az európai gyerekeket tilos profilozniuk reklámozási céllal. Az egyik legnagyobb különbség az EU és az USA szabályozása között itt az, hogy az EU-ban az ilyen platformok tulajdonosai jogi felelősséggel tartoznak, ha tudomásukra jut, hogy illegális tartalom van náluk, nem hivatkozhatnak arra, mint az Egyesült Államokban, hogy ők csak közvetítők.