Hamvay Péter: Egész pályás letámadás

Magyar Péter nagy vihart aratott évfordulós Partizán-interjúja a kérdéseket szaporította a Tisza Párt (fel)készültségét illetően, ám a hétvégén tartott kongresszusnak nevezett csapatépítőn sokat megválaszolt közülük. Nem véletlenül a Magyarország rovatunkban megjelent riportunkat választottuk címlapsztorinkul.

A Tisza Párt ezek szerint előrébb tart a közösségépítéssel, mint sejteni engedte. Nem alakuló, útkereső, vitázó és bakizó közösséget láttunk, ismert értelmiségi arcokkal, hanem egy multilevel-marketinges cég jól szervezett teambuildingjét. A cél világos: a választási győzelem. Aminek elérésében kizárólag saját magukra, szervezetük fejlesztésére támaszkodhatnak. Ígéretük kellően általános: „élhető Magyarország”, amit ki-ki lefordíthat a saját vágyai, igényei szerint. A kellően gyors és jól dolgozó tiszások pedig egyéni karriert építhetnek a haza megmentése mellett.

Most az a legnagyobb feladata a szervezetnek, hogy az ezernyi, alulról épülő Tisza Szigetből érkező személyeket, energiákat, ötleteket szűrje, és becsatornázza a politika céljai mentén. Az „óellenzéki” pártok szavazói már zsebben vannak, nem is szólt hozzájuk Magyar Péter ezúttal, most a csalódott fideszesek becserkészése a feladat, akik olyanok, mint a jeti, sokan vélték látni, de bizonyíték nincs a létezésükre.Vagy mint az európai haderő, ami leginkább papíron létezik.

Így aztán nem csodálkozhatunk, ha Trump az európaiak megkerülésével és Ukrajna kihagyásával, mindenféle garancia vállalása nélkül tárgyal az oroszokkal a békéről. Méghozzá úgy, hogy közben vinné az ukrajnai ritkaföldfémeket, és Európára hárítaná a piszkos (és költséges) munkát, vagyis a minden bizonnyal törékeny béke fenntartását – olvashatjuk Fókuszban rovatunkban, amely a müncheni, a párizsi és a rijádi csúcson történtek alapján keres választ arra, milyen lenne a háború trumpi vége.

„Garanciák nélkül nincsen béke, elszámolás nélkül nincs megbékélés” – mondja erre a háborús bűnöket dokumentáló ukrajnai Polgári Szabadságjogokért Központ vezetője, Olekszandra Matvijcsuk lapunknak adott interjújában.Szellem rovatunk adja meg a hátterét annak a most véget érő boldog és gondtalan világnak, amikor Amerika hatalmasra növesztett hadseregével gondoskodott Európa békéjéről és biztonságáról.

Pedig Raymond Aron francia filozófus már az 1950-es évek első felében figyelmeztetett arra, hogy „Európának vége lenne, ha az Egyesült Államok elbátortalanodna, és megadná magát az izoláció kísértésének”. Most Trumppal eljött ez az idő. Mármint hogy Amerika kivonul az európai ügyekből, és nem a kontinens érdekeinek megfelelően bizniszel háborúval és békével. Hogy vége lesz-e Európának, az attól is függ, hogy képes lesz-e tartós békével szövetségi rendszerébe integrálni Ukrajnát.

Azt pedig már vasárnap megtudhatjuk, hogy Németország a mainstream politikára szavaz-e, vagy a Trump által lájkolt AfD újabb pozíciókat szerez. A német választásról Világ rovatunkban olvashatnak cikket.Hogy mennyire lehet komolyan venni azt, amit Trump mond és tervez, Gazdaság rovatunk cikke mutatja meg a legplasztikusabban. Arról olvashatnak benne, hogy az amerikai elnök a Gázai övezet romvárosait és menekülttáborait szállodákkal szeretné felváltani, ám tervében csupán egyetlen tényezőt hagyott ki, az ott élő palesztinokat.