Egy nem fontos, de mégis sikeres orbáni vétó története
9 perc
2025.03.07. 16:00
2025.03.10. 19:19
Orbán csütörtöki vétója körüli érdekes fejlemény, hogy nem is próbálták meg meggyőzni vagy valamivel lekenyerezni az uniós vezetők a magyar miniszterelnököt. Ez a helyzet azonban a közeljövőben még komoly fejfájást fog okozni. Egy lehetséges megoldás: a szavazati (és ezzel a vétó-) jog megvonása.
Nehéz eldönteni, hogy ki nyerte csütörtökön éjjel a „Szöveges matematikafeladat az elszigeteltség ábrázolására” című háziversenyt Brüsszelben. A két induló António Costa, az Európai Tanács elnöke és Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt, az ábrázolás tárgya pedig az, hogy a magyar kormány egyedüliként nem szavazta meg az Ukrajnáról szóló állásfoglalást, így azt a többi 26 kormányfő saját nyilatkozataként adta ki.
Costa szerint a 26 több, mint az 1 (ezen nevetett is kicsit), de az orbáni riposzt is hamar érkezett, amely úgy szólt, hogy a nulla jobb, mint a három. Utóbbinak az a belső logikája, hogy az EU három országtól van elszigetelve (Oroszország, Kína, USA), Magyarország meg senkitől sem.
15 perc hírnév
Akik nem a matematika, hanem a politika nyelvén igyekeztek értékelni az eseményeket, általában odajutottak, hogy Orbán ilyen, ez az álláspontja, tetszik vagy nem tetszik. Mette Fredriksen dán miniszterelnök például azt mondta, hogy
most már jó néhány találkozón részt vettem, és Orbán Viktor és Magyarország már jó ideje másképp pozicionálta magát ebben a háborúban.
Az Orbánhoz hasonlóan szintén jobboldali populista Meloni az Ukrajna uniós támogatását megerősítő konklúziók kapcsán úgy fogalmazott:
Orbán következetesen tartotta magát ahhoz az állásponthoz, amelyet mindig is képviselt. Ez egy másfajta pozíció, és ő mindig nagy tisztelettel viseltetett irántunk, és hagyta, hogy végezzük a munkánkat.
A magyar kormányfő rendszeres bírálója, a litván elnök, Gitanas Nauseda azonban kevésbé volt megengedő, szerinte senkit sem lepett meg Orbán vétója, akit nem is próbáltak meggyőzni.
Egyfajta önámítás lenne, ha valakit megvesztegetéssel vagy édes beszéddel próbálnak meggyőzni, amikor alapvetően másképp vélekednek Ukrajnáról, az ukrajnai háborúról, teljesen másképp magyarázzák annak okait, és kritizálják az EU Ukrajnával kapcsolatos stratégiáját
– hajlott meg a tények előtt Nauseda.
Szavait alátámasztják azok a sajtóértesülések, amelyek szerint az egész ezzel kapcsolatos vita 15 percig tartott. Diplomaták mondták el újságíróknak, hogy nagyon erős volt az elhatározás a 26-okban Ukrajna támogatására, és már nem merült fel, hogy valamilyen kompromisszumot kössenek a magyarokkal. Azt pedig nem tartják nagy szakadásnak, ha 27-ből 26 valamivel egyetért. Sőt, ha a problémát meg akarnák nevezni, akkor azt mondanák, hogy „Orbán Viktor”, nem pedig azt, hogy „európai egység”.
A csúcstalálkozó után Donald Tusk is megszólalt, ő keményebben fogalmazott. „Senki nem akart volna tegnap Orbán Viktor bőrében lenni […] miután a svédek, a dánok, a franciák, mindenki, kivétel nélkül Ukrajna jövőjéről beszélt” – mondta a lengyel miniszterelnök, hozzátéve, hogy bár sokáig hallgatott, végül Robert Fico szlovák miniszterelnök is velük szavazott.
A történészvégzettségű Tusk ezt követően utalást tett egy görög renegátra, Ephialtészre, aki i. e. 480-ban a thermopülai csata során elárulta hazáját a perzsáknak.
Végül mind azok, akik felbérelték, mind azok, akiket elárult, megvetéssel tekintettek rá”
– mondta.
Mínusz 20 milliárd euró
Bár Orbán vétóját sokan igyekeznek kevésbé jelentősnek beállítani, mivel igazából nem akadályozott meg semmit, ezt árnyalni kell. Két hete még olyan szándékok voltak, hogy a tagállamok már most dönthetnek egy akár 20 milliárd eurós katonai támogatási csomagról is.
A magyar kormány a kezdetek kezdetén azt mondta, hogy ilyet biztosan nem támogat, így ez lekerült – valószínűleg csak átmenetileg – a napirendről és a következtetés tervezetnek már az első változatai sem tartalmaztak ilyen jellegű pénzügyi utalást. Vagyis önmagában a vétó belengetése – orbáni értelemben – sikeres volt.
Még inkább aggódhatnak a 26-ok a véleménynyilvánító szavazás miatt. Amennyiben az lesz az eredménye, amit Orbán sulykol, vagyis hogy Ukrajnát nem szabad felvenni az EU-ba, mert mind meghalunk, akkor ez kellő hivatkozási alapot jelent majd a magyar miniszterelnöknek az összes, Ukrajna integrációjával kapcsolatos döntés blokkolására.
Mire hajlandók a Hajlandók?
Ha még nem is a legfelsőbb szinten, de politikusi körökben erősödik az az álláspont, hogy így hat év elteltével jó lenne már a 7-es cikk szerinti eljárással valamit kezdeni. Ez az a folyamat, amely végén akár oda is eljuthatunk, hogy elveszik az adott kormány szavazati jogát a Tanácsban. Ebben az esetben a magyar vétó értelmetlenné válna, bár akkor nyilván a következő véleménynyilvánító szavazás nem Ukrajna, hanem Magyarország uniós tagságáról szólna.
Viszont láttuk, hogy egy fontos ügyben 26 állt szemben 1-gyel, pont ilyen támogatással lehet elvenni egy országtól a szavazati jogát, ha az az 1 ellenálló éppen az adott ország, aki saját ügyében nem szavazhat.
Egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy az USA globális szerepvállalásának átalakulása az európai szövetségi rendszert is megváltoztatja. Egy hete hozták tető alá a londoni Hajlandók Koalícióját, amely uniós tagállamok és nem EU-s országok laza szövetsége Ukrajna támogatására és a közös védelemre.
Ahogy a magyar külügyminiszter rendszeresen informálja az EU-s fejleményekről az orosz külügyminisztert, az EU belső magja a külső szövetségeseket keresi. Éppen ezért a rendkívüli csúcstalálkozó másnapján António Costa, az Európai Tanács, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság és Kaja Kallas külügyi főképviselő tájékoztatta Izlandot, Kanadát, Törökországot, Norvégiát és Nagy-Britanniát az előző nap eseményeiről. És nem a nagyköveteket hívták össze, hanem valamennyi ország esetében a miniszterelnök/államelnök vett részt a videokonferencián, vagyis a legmagasabb szinten kezelték a kapcsolatot.
Az EUrologus tanácsi forrásokból úgy értesült, hogy a partnerországok kifejezték eltökéltségüket, hogy hozzájárulnak az Ukrajna támogatását célzó közös erőfeszítésekhez, valamint a védelmi együttműködés fokozásához. Az uniós vezetők külön hangsúlyozták a hasonló gondolkodású NATO-partnerekkel való együttműködés fontosságát mind Ukrajna támogatása, mind az igazságos és tartós béke biztosítása, mind az európai biztonság és védelem szempontjából.
Három háborús alapkellék: pénz, pénz, pénz
Az uniós csúcstalálkozó másik napirendi pontja az európai védelem megerősítése volt. Az EUrologus a PULSE projekt keretein belül európai partnereinek bevonásával összegyűjtötte, hogy különböző országokban milyen visszhangja volt annak, hogy az EU a következő négy évben 800 milliárd eurót költene fegyverkezésre. Olasz partnerünk jelezte: „Ursula von der Leyen javaslatában üdvözöltük azt a tényt, hogy elfogadtak egy olyan javaslatot, amelyet Olaszország már jó ideje tett, és amely szerint a védelmi kiadásokat függetleníteni kell a hiány–GDP-arány kiszámításától.” A Meloni-kormány álláspontja szerint:
A hadi beruházások kapcsán a magánberuházásokhoz európai garanciaeszközöket is kötnünk kellene, az InvestEU mintájára.
Ugyanakkor a római kormány ellenzi, hogy a kohéziós alapokból kötelezően forrásokat csoportosítsanak át a védelmi kiadásokra. „Természetesen nem akadályozhatjuk meg, hogy más nemzetek is így döntsenek, de Olaszországnak nem áll szándékában a kohéziós alapokat fegyverek vásárlására fordítani” – mondják.
A Meloni-kormány – amely az Il Sole 24 Ore külpolitikai szerkesztői szerint látványosan tartózkodik a Trump-kormány utóbbi hetekben tett politikai manővereinek véleményezésétől – a csütörtöki EU-csúcs kapcsán is kifejezetten visszafogottan kommunikált. Ennek ellenére a római politikai vezetés szerint erősen ellenzik európai csapatok esetleges Ukrajnába küldését: „Egy igazságos békéhez bizonyos biztonsági garanciákra van szükség. Álláspontunk szerint bizonyos biztonsági garanciák mindig a NATO keretein belül kell, hogy megvalósuljanak. Az egyetlen komoly módja annak, hogy ezeket garantálni lehessen” – fogalmaz a Meloni-kormány.
Ehhez képest az Il Sole 24 Ore pénteki cikke szerint az olasz kormánykoalíciós egységet is kikezdheti az EU újrafegyverkezési terve.
Spanyolországban a nemzeti sajtó alapvetően pozitívan fogadta a csúcs eredményeit, az újrafegyverkezési program tervét és a kohéziós alapra vonatkozó költségvetési rugalmasság javasolt bevezetését.
Az El Confidencial spanyol lap pénteken arról ír: „Pedro Sánchez miniszterelnök szerint a spanyol kormány már nem zárkózik el attól a céltól, hogy a védelmi kiadások 2029-re elérjék a GDP 2%-át, megerősítve ezzel azt, amit órákkal korábban kormányzati források állítottak az Európai Tanács rendkívüli ülésének margóján”. Spanyolország jelenleg a GDP-je 1,28 százalékát költi védelemre. Ennek ellenére a madridi kormány minden tagja, akiket a katonai beruházások felgyorsításáról szóló európai vitában megkérdeztek, vállalhatónak minősítették a 2029-es célt.
A szomszédos Ausztriában a Der Standard napilap arról ír pénteken, hogy az Ausztriát a csúcstalálkozón először képviselő Christian Stocker kancellár – aki csak hétfő óta van hivatalában – hangsúlyozta, hogy a találkozón elfogadott tervek, amelyek a maastrichti kritériumokon kívüli különböző új pénzügyi lehetőségekkel kívánják felvértezni Európát, Ausztria számára is relevánsak és érdekesek. A kormányprogram szerint Ausztria „a semlegesség talaján” a GDP két százalékát kívánja védelmi célokra fordítani, és a kiadásokat az osztrák fegyveres erőkbe kívánják fektetni. Stocker „lenyűgöző találkozóról” beszélt. Intenzív megbeszéléseket folytattak arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy Európa védelmi képességét növeljék. Ausztria semleges országként különleges státusszal rendelkezik, „de mi is beruházunk védelmi képességeinkbe”. Ukrajna számára fontos, hogy olyan „szilárd békét” érjenek el, amely nem ad alapot egy következő háborúhoz.
A csúcstalálkozót követően többen is mondták azt, hogy a 800 milliárd euró kiindulásnak jó, de összességében kevés. Például Emmanuel Macron is ezen az állásponton volt. A francia elnöknek komoly fejfájást okoz, hogy 2024-ben a GDP 6,2 százalékát is elérheti az ugrásszerűen megemelkedett hiány, ezért Franciaországnak alig van lehetősége új hiteleket felvenni a védelem finanszírozására. Macron azt is megismételte, hogy az EU-nak saját forrásokat kell előteremtenie, és ismét felvetette a digitális óriások adóztatását. Ez a Franciaország által régóta támogatott javaslat megrekedt az OECD szintjén, különösen azután, hogy az Egyesült Államok kilépett a tárgyalásokból.
Ezen az estén több lehetőséget is említettem, köztük az évek óta letiltott digitális adót. Azt hiszem, eljött az idő, hogy végre foglalkozzunk vele
– mondta Macron. Bár állítólag nagyon jó a viszony Orbán Viktor és Emmanuel Macron között, ez egy olyan téma, amit Magyarország látványosan meg tudna torpedózni. A globális minimumadó ellen – egyedüli uniós országként – éveken át tiltakozott az Orbán-kormány, nem is alkalmazzák Magyarországon. A jórészt amerikai és Donald Trump háttérországához tartozó digitális óriások ügyében potenciálisan szembe tudna kerülni Magyarország és az EU.
Ismét 26 az 1 ellen.
Ez a cikk a PULSE projekt keretében készült. Az elkészítéséhez hozzájárultak: Arató László & Folk György (EUrologus/HVG, Brüsszel), Kim Son (Der Standard, Ausztria), Lorenzo Ferrari (OBCT, Olaszország), Alberto Magnani (Il Sole 24 Ore, Olaszország), Nacho Alarcón (El Confidencial, Spanyolország).
_____
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!