Mondd meg macska, lehet engem szeretni?
11 perc
2025.04.12. 17:30
Azért akarunk állatot, hogy elfogadjon, feltétlenül szeressen minket. Miben különleges a cicákkal zajló terápia, miben tud a macska támogatni minket, amiben más állat nem? Mi a szabadságához ragaszkodó négylábú nevelésének trükkje? És milyen tükröt tart nekünk ez az egykor önmagát háziasító, titokzatos lény? Ezekről is kérdeztük a minap megjelent, egyedülálló macskás terápiás könyv szerzőjét, Bánszky Noémi állatasszisztált terapeutát.
Macskásoknak macskás terápia? Kutyásoknak kutyás terápia?
Igen is, nem is. Ha például egy szorongó kislány jön terápiába, attól függ, hogy kutyás vagy macskás lesz az adott foglalkozás, hogy melyiket választja, melyiktől nem fél. A felnőtt önismereti csoportok inkább macskásak, mert a macska tükörként jobban vissza tud jelezni nekünk; nem alkalmazkodik, nem akar megfelelni annyira, mint a kutya. De az is működik, ha valaki mindkét állattól idegenkedik, mert akkor tudunk beszélni ennek okairól, és hogy milyen projekciói vannak velük kapcsolatban – hiszen a mi kivetülésünk érhető tetten az állatokhoz való viszonyunkban is –, és máris közelebb jutottunk az önismerethez, a félelmekhez, a vágyakhoz.
Hogyan képzeljünk el egy macskás foglalkozást?
Ahogy a kutyáknál is, itt is különbséget kell tenni az állatasszisztált aktivitás, az állatasszisztált pedagógia és az állatasszisztált terápia között. A legelső egyfajta látogatóprogram: a macskával kórházba, nyugdíjasotthonba megyünk, ahol örülnek a jelenlétének, de inkább csak simogatásról, kapcsolatteremtésről van szó. Az iskolákban a cica a foglalkozás része: feladatot kap ő is, amellyel például a számolás elsajátítását segítjük, tehát motivációs eszköz is. Az állatasszisztált terápiában Magyarországon csak a tavaly bejegyzett Terápiás és Segítő Macskákért Alapítványnál háromszintű vizsgát tett állat vehet részt.
Mintegy 50 macska tette már le valamelyik vizsgát nálunk, és 12-en mindhármat, azaz ők hivatalosan is terápiás macskák.
Az ő feladatuk egyebek mellett, hogy óvodákba járjanak, és fejlesszék a gyerekek szociális készségeit, vagy éppen iskolákban segítsenek tanulási zavarral küzdő gyerekeknek. Elég sok önismereti foglalkozást is tartunk velük kamaszoknak és felnőtteknek, aminek a macskákkal folytatott interakciók képezik az alapját. Jelenleg négy saját cicával dolgozom.
Mi jellemzi a terápiás macskát? Lehet, hogy az én Mircimben is egy segítő veszett el?
A cica – mindenképpen ivartalan – legyen nagyon embercentrikus, amolyan levakarhatatlan kullancstípus. Nyugodt idegrendszer, magas stressztűrés jellemezze: ha felborul egy partvis a helységben, akkor ne az történjen, hogy a nap hátralevő részében már nem jön ki az asztal alól. Fontos, hogy idegen helyen is otthonosan mozogjon. A magas aktivitású, ördögfajzat típusúak a legalkalmasabbak, mert ők szeretnek mozogni, játszani, trükköket megtanulni. Ilyenek az abesszin vagy a sziámi cicák, de a sima házi macska is alkalmas, nem feltétlenül fajtafüggő, mindig az adott egyedet kell megnézni, illetve azt, hogy milyen feladatra szánjuk. Egy aktív programhoz nagyon jól beválnak az én pörgős cicáim, de mondjuk a nyugodtabb perzsamacska inkább elül az idősotthonban, és élvezi, ha kényeztetik. Szintén könnyebben beilleszthető egy nyugodtabb macska, ha az a cél, hogy egyéni terápiákon legyen jelen, egy-egy gyakorlatot lehessen vele végezni, de a lényeg az ölben levés, simogathatóság. Ezeket jó előre tudni. És persze a jelöltnek legyen minél nagyobb a bendője, mert jutalomfalatokkal tanítjuk őket.
Többségünknek nehéz elképzelni a nevelhető macskát. Hiszen a könyvedben is hangsúlyozott macskamágia része, hogy csodáljuk büszkeségéért, függetlenségéért és szabadságáért, hogy nem csinál semmi olyat, amit nem akar. Félreismertük volna őket?