Deutsch Tamás is igazolja: éppen akkor kell elkezdeni aggódni, amikor a hatalom azzal nyugtat, hogy nincs mitől félni
„Akit ez nem érint, annak nincs mit kérdeznie” – mondta Kocsis Máté az „átláthatósági” törvényjavaslattal kapcsolatos aggodalmakra, és más kormánypárti politikusok is hasonlóan próbálták elmagyarázni, hogy a független sajtó és a civil szervezetek ellehetetlenítését előkészítő jogszabály nem is az, aminek látszik. Legújabban pedig Gulyás Gergely írta le Ruszin-Szendi Romulusz állítólagos letartóztatási szándékáról, hogy „aki betartotta a törvényeket, és nem működött együtt ukrán kémekkel a hazája érdekeivel szemben, annak nincs mitől tartani!”. Ám ha végigtekintünk a magyar történelmen, van okunk összerezzenni, ha ezt az érvelést halljuk.
Nem ez lenne ugyanis az első alkalom, amikor kiderül, hogy a hatalom állítása szerint csak egy szűk, tisztességtelen réteget célzó fenyegetés bárkit elsöpörhet, aki éppen útban van. Hoztunk is rá 4+1 példát az elmúlt 120 évből.
1919, I.
Az 1918-as nagy összeomlást kaotikus viszonyok követték, előbb Károlyi Mihály gróf próbált megbirkózni a képességeit alaposan meghaladó feladattal, majd miután ez nem sikerült, és a legközelebbi munkatársai elárulták, kényszerűen átadta a terepet a lenini forradalmi terror hevületében égő kommunistáknak. Az új rendszer programját Egerben a kommunistákkal szövetkező szociáldemokrata Hegedűs Márton ismertette:
A proletárdiktatúra csak a nagyok és hatalmasok, a főurak, főpapok és zsidó bankárok ellen irányul, s addig megy előre, míg célját eléri. A kisembereknek nem kell félni a proletárdiktatúrától, csak dolgozni kell mindenkinek.
Ez aztán a vörösterror keretében némileg másként alakult, különösen a Duna–Tisza közén, ahol a különböző ellenforradalminak nevezett, de valójában a tanácskormány agrárpolitikája ellen tiltakozó megmozdulások felszámolása folyamán igen sok kisember esett áldozatául a forradalmi terrornak. Sőt, még maga Hegedűs Márton is jobban tette volna, ha fél a proletárdiktatúrától, mivel a Rákosi-korszakban már a szociáldemokraták jobboldalához sorolták, 1950-ben letartóztatták, és a kistarcsai táborba internálták. Ott is halt meg két év múlva, máig tisztázatlan körülmények között.
Jelentősen szigorodtak a kriptokereskedelem szabályai, amire elsőként, drasztikus módon a népszerű fintechszolgáltató reagált. A többiek más stratégiát választottak, de vajon kinek van igaza?
Ha Orbán Viktor arra gondolt, hogy egyszer a távoli jövőben Varga Judit ugyanúgy képes lett volna elvezetni az országot, mint ő, akkor érdemes megjegyezni, hogy egy bankot sem lehet egymás után kirabolni...
Június utolsó hétvégéjén Szerbiában és Magyarországon is új erőre kapott a tiltakozás a rendszer ellen, Budapesten a Pride, Belgrádban a Vitus-napi tüntetések vitték az utcára a megfáradni látszó ellenzékieket.