A The Washington Post vezércikke esettanulmánynak nevezi Japánt, mármint hogy így nem szabad bánni egy szövetségessel. Kína nyomulása miatt ugyanis a washingtoni kormányzatnak a kapcsolatok erősítésére kellene törekednie Tokióval. A szigetországban jó 80 amerikai katonai létesítmény van, ahol nagyjából 50 ezer katona állomásozik. Az évi 3 milliárd dolláros költséget a japán fél állja.
Az USA mégis arra készül, hogy 24 százalékos vámmal sújtsa a japán árukat, mivel a kétoldalú kereskedelmi forgalomban 68 milliárdos mínuszt kénytelen elkönyvelni. Érthető, hogy a másik oldal ellenáll, hiszen Donald Trump egy csomó engedményt akar kicsikarni a vámok enyhítéséért cserébe. Az új, kedvezményes szint is 10 százalék lenne, korábban sokáig 1,6 százalék volt.
De Tokió még abban sem lehet biztos, hogy az amerikai elnök állja a szavát, hiszen már akadt példa az ellenkezőjére. Az Egyesült Államok tévesen méri fel a helyzetet, ha azt hiszi, hogy Japán és sok más ország belemegy az ügyletbe csak azért, hogy elkerülje a „viszonossági vámokat”, miközben más előnye nemigen származna belőle.
Az is nagy hiba, hogy Amerika nem méri fel, milyen hatással van a hozzáállása a saját gazdaságára és biztonságára nézve. Kína, Észak-Korea és az erősödő orosz–kínai kapcsolatok miatt Japán minden eddiginél fontosabb partner az USA számára a térségben.
