A kiszáradás veszélyezteti a Földet
Másfél évtized alatt hat százalékkal csökkent a világon a nedves területek - mocsarak, lagúnák, ingoványok – területe egy francia kutatás szerint.
Francia kutatók szerint ez a jelenség főleg a sűrűn lakott körzetekre volt jellemző. A francia tudományos kutatásokat összefogó CNRS és a fejlesztési célokat szolgáló kutatásokat irányító IRD szakemberei az 1993 és 2007 közötti időszakot vizsgálták úgy, hogy összehasonlították a térképészeti és a műholdas adatokat. Ez a módszer lehetővé tette, hogy kimutassák a nedves övezetek szezonális, illetve az évek során végbemenő változásait.
Az eredményeikről beszámoló Geophysical Research Letters című kiadvány szerint a nedves térségek 1993 januárjától a 2000-ben kezdődött évtized közepéig láthatóan csökkentek, majd igen kis mértékben nőttek világszerte, de végső soron az apadás a meghatározó.
Catherine Prigent, a párizsi Observatoire kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint jól bizonyítható a lakosság növekedése és a nedves térségek összezsugorodása közötti összefüggés, főleg a trópusi és a szubtrópusi övezetekben.
A kutatók feltételezése szerint a metángáz mennyiségének nem egyszer zűrzavaros alakulása összefügghet a nedves térségek alakulásával. Úgy vélik, hogy a nedves területek összezsugorodásának szerepe lehet az óceánok szintjének már megtapasztalt emelkedésében is.
A francia tudósok megállapították, hogy saját országuk sem kivétel a nedves területek apadásának jelensége alól. A fenntartható fejlődéssel foglalkozó főbiztosság (CGDD) még tavaly szeptemberben közreadta tanulmányát, amely kiemelte ezeknek az övezeteknek a gazdasági hasznát. A Cotentin tartományi természetvédelmi térségben végzett vizsgálat szerint a mocsarak és más nedves területek jótékony hatásának pénzben kifejezett értéke hektáronként 2400 és 4400 euró között mozog.
A CGDD olyan jelenségek anyagi előnyeit próbálta pénzben kifejezni, mint a víztartalékok megőrzése, a víz természetes szűrése, a mikroklíma szabályozása, illetve a termelési szférában a mezőgazdaság, a kagylótenyésztés, továbbá a szerzők által "kulturális" tényezőnek minősített vadászat, halászat és általában az élővilág sokféleségének fenntartása. Az utóbbihoz sokban hozzájárul a nedves övezetek léte is.
