„Megtisztelő, hogy részesei lehetünk a Tungsram sikertörténetének”

Amikor a Tungsram megkereste önöket, hogy lényegében költöztessék haza a cég amerikai szerverein elhelyezett teljes adatmennyiségét [a Tungsram IT-igazgatójával itt beszélgettünk a projektről – a szerk.] a megadott idő alatt, minimális veszteség nélkül, mi volt az első gondolata? És hogyan ment a feladat?

Arra gondoltam, hogy ez egy nagyon komplex és sok szép kihívással kecsegtető feladat, aminek nagyon komoly erőforrásigénye és szaktudásvonzata van. Sokat kellett gondolkodnunk azon, hogy miként lehetséges a szükséges feltételeket megteremteni, hiszen ez még a mi szakmai hátterünkkel is egy egyedülálló megbízás volt. Azt azonban egy percig sem gondoltam például, hogy ez egy túl kockázatos projekt, és hogy lehetetlen lenne megoldani.

Az indulás volt a legnehezebb. Nagyon nagy számítási kapacitás, nagy adatmennyiség, külső alkalmazások, interfészek, amik szintén kapcsolódnak ehhez a rendszerhez, mindez egy tengerentúli adatközpontban működtetve – hogy őszinte legyek, a kollégáknak eleinte nehéz volt nem csak a szinte leküzdhetetlennek tűnő kihívásokat meglátni a projektben. Fontos vezetői kihívás volt, hogy meggyőzzem a munkatársaimat, igenis képesek erre. Persze, ehhez emészthető szakaszokra kellett bontani a feladatot, látni és láttatni kellett, hogy megfelelő tervezéssel és műszaki gondolkodással egy reális alternatívát lehet kínálni a migrációra, valamint a további működtetésre.

Az első lépés annak megállapítása volt, hogy ezt az adatmennyiséget hogyan tudjuk egyáltalán áthozni egy „csövön”, ami még megfizethető vagy összerakható. Óriási adatmennyiségről – többek közt a cég teljes SAP-környezetéről – beszélünk, amit adott sávszélességen, illetve egy meghatározott leállási időablakban kellett migrálnunk. A leállási ablak ugye az az időintervallum volt, amíg a gyártás szünetelhetett. Itt pedig a szó legszorosabb értelmében igaz volt, hogy az idő pénz, nem enged hibalehetőséget, ez elvárás volt a Tungsram részéről. Tehát már magának a migrálandó adatmennyiségnek a felmérése is komoly feladat volt, ez volt az első lépés, illetve hogy kiszámoljuk, hogyan lehet ezt úgy áthozni, hogy az pénzügyileg is megérje.

A rendelkezésre álló időablak, a záros határidő végig egyfajta nyomásként nehezedett önökre?

Igen, az idő komoly pszichés nyomás volt az elején. Tudtuk, hogy milyen anyagi vonzata van akár csak egy óra késlekedésnek is, ha annyival tovább áll a termelés az adatköltöztetés miatt. Azonban ahogy haladtunk előre, és egyre jobban láttuk, hogy miként tudjuk ezt megvalósítani, már inkább motivációs tényezőként hatott a határidő, semmint nyomasztó tehernek. Kulcskérdés volt, hogy miként tudjuk „becsomagolni” az adatokat.

Hogyan nézett ki a projekt menedzselése egy ekkora feladatnál?

A mérnökcsapat már az elejétől fogva jelen volt a projektben, mert ez a migrációs folyamat olyan szintű mérnöki munkát, tervezést igényelt, ami megkövetelte, hogy már az első körös tárgyalásokon részt vegyenek. Szükség is volt rájuk, hiszen ahogy már utaltam rá, annak megfejtéséhez is komoly szaktudás kellett, hogy miként tudjuk olyan méretre csökkenteni a szükséges adatmennyiséget, hogy annak áthozatala gazdaságosan megvalósítható legyen. Meg kellett határozni azokat az elemeket, alkalmazásokat, szervereket, amelyek elengedhetetlenek a rendszer működéséhez. Ezeket átszerveztük, hardver és szoftver szinten optimalizáltuk (kvázi becsomagoltuk), mely már a kereskedelmi folyamat része volt. Ha nincs ez a „csomagolás” rész jól átgondolva, precízen átszámolva, akkor ez a projekt nem valósulhatott volna meg oly módon, hogy megérje az ügyfélnek.

Mit tanultak ebből, az ügyféllel való igen szoros együttműködést igénylő munkából?

Ez egy sokszereplős projekt volt, itt mindenkinek alkalmazkodnia kellett. Amellett, hogy szép mérnöki feladat volt, természetesen az üzleti igények, a gazdasági célok voltak az elsődlegesek. A fő kérdés az volt, hogy hogyan tudod a megadott gazdasági keretek közt műszakilag megoldani a projektet. Tehát a gazdasági célok és a műszaki megvalósíthatóság szempontjából kellett megkötni a kompromisszumokat. Nem árulok el nagy titkot, sikerült, mert jó volt a csapatunk, és mindent megtettek a kollégák. Persze, ehhez az is kellett, hogy a másik oldalon, az ügyfélnél is olyan emberek ültek, akik mindent meg akartak tenni annak érdekében, hogy sikeresen végrehajtsák ezt a feladatot, a nehézségek leküzdésében pedig partnerként kezeltek minket.

Miben jelentett újdonságot a Tungsram által megrendelt feladat? Hogyan lehetett erre úgy csapatot delegálni, hogy közben sok más ügyfél is újabb és újabb igényekkel jelentkezett?

A méretek és a komplexitás jelentett igazi újdonságot és kihívást, mert a projekt minden elemében egyébként már eddig is nagy tapasztalatunk volt. Az viszont tény, hogy soha egy projektünkön sem dolgozott annyi mérnökünk egyszerre mint ezen, illetve nagyon el kellett mélyednünk az ügyfél üzleti működésében, hogy tudjuk, mivel jár, milyen hatásai lesznek a migrációnak, mikor a legcélszerűbb azt végrehajtani a legkisebb kockázat mellett.

Amikor a csapatomra váró feladatokat és az azok megoldására elegendő kapacitásokat terveztük még 2019-ben, akkor az volt a cél, hogy három közepes komplexitású projektet tudjunk párhuzamosan futtatni. Ehhez képest lett egy nagyon komplex, és körülbelül négy közepes komplexitású másik munkánk egyszerre. Itt értékelődött fel a csapat elhivatottsága és akarata, mert ez egy olyan kihívásokat rejtő extrém helyzet volt, amikor a kollégáimnak képesnek kellett lennie arra, hogy egy jó ideig sokkal több időt és energiát fordítsanak erre a munkára, mint az normál helyzetben megszokott. Ennek az eredménye az lett, hogy sokkal előbb befejeztük a migrációt, mint azt eredetileg terveztük. A Tungsram által kiadott feladatot sikeresen elvégeztük.

Önnek mi jelentett személyes kihívást és sikert ebben a történetben?

A kulcsmomentum az volt, hogy elhittük, meg tudjuk csinálni. Vezetőként ennek a hozzáállásnak az elérésében látom a legnagyobb sikert, illetve azt gondolom, hogy egy, a feladatra kiválóan alkalmas csapatot sikerült összeállítani. Nyolc éve vagyok az Invitech-nél, és büszke vagyok arra, hogy egy olyan közösséget sikerült felépítenünk, amelyik képes volt erre a feladatra, ez a projekt nekem vezetőként is egy személyes sikersztorim lett, és ezért hálás vagyok a kollégáimnak.