10 milliárd éhes száj: ki és hogyan fogja etetni?

Napjainkra a világ népességének jelentős része - leszámítva persze azokat, akik napi egy dollárból próbálják megoldani a létfenntartást - az egészség és szépség bűvöletében él.  Sokan az élelmiszerek megválogatásával, különféle étrendek, diéták alkalmazásával remélik elérni a vágyott célt, a hosszú, egészséges életet. És miközben életekre és dollármilliárdokra menő háború zajlik a gyógyszer-, az egészség-, és az élelmiszeripar között az egyre egészségtudatosabb fogyasztók figyelméért, sokszor elfeledkezünk arról, hogy az egészséges élelmiszerek előállítása valójában az egészséges alapanyagok biztosításával kezdődik.

Ennek garantálása pedig megfelelő növényvédelmi, agrotechnológiai szaktudás nélkül nem megy. De a fogyasztók részéről is igényel táplálkozástudományi, olykor mezőgazdasági alaptudást az, hogy napi információzuhatagban eligazodva ne dőljenek be az újabb és újabb „csodatévő élelmiszerekről” szóló üzeneteknek.

Kétségtelen, hogy az iparszerű mezőgazdaság kialakulása és elterjedése során akadtak hibák és tévedések, például a növényvédő szerek vagy a műtrágyák használatával kapcsolatban. Ezek sokak bizalmát megingatták - létrehozva a vegyszerhasználatot teljesen elutasítók táborát is -, végül pedig szigorúbb élelmiszerbiztonsági, növényvédőszerhasználati szabályok megalkotását eredményezték. Egyúttal megteremtették a korlátozott szerhasználattal, a teljesen növényvédőszer mentesen előállított bioélelmiszerek, illetve a kisgazdaságokból származó termékek egyre nagyobb piacát is.

Ugyanakkor a termesztéstechnológiai sajátosságokból adódó kisebb terméshozamok miatt az előbbi lehetőségek egyike jelenthet csak megoldást az idei davosi Világgazdasági Fórum által is évszázad legégetőbb kihívásaként számon tartott élelmezésügyi problémakörre. Az ENSZ mezőgazdasági szervezetének prognózisa szerint 2050-re várhatóan 9,7 milliárd ember lesz a földön. Döntő többségük városi környezetben él majd, és az ellátásukhoz szükséges élelmiszerek megtermeléséhez a jelenlegi termelési szinthez képest 70 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség. Ezt ráadásul egyre zsugorodó, és a klímaváltozás által negatívan érintett területeken, a talajok termőképességének csökkenése, természeti katasztrófák, és aszály kockázata mellett kellene előállítani.

A probléma komplexitása miatt sokféle részterületen indultak kutatások: a haszonnövények genetikai sokszínűségének biztosításától, és a nagyobb szárazságtűrés melletti terméshozam-fokozásától kezdve a talajok termőképességének mikrobiológiai készítményekkel való regenerálásán át egészen az összes, költség- és anyaghasználatot, környezetet kímélő újítást egybegyúró, digitális technológiával felturbózott mezőgépekre építő termesztéstechnológiák kidolgozásáig. Az utóbbi lehetőség az, amit a KITE Zrt. a precíziós gazdálkodás révén a szántóföldi növénytermesztésben elérhetővé tesz a magyar gazdák számára is, kiegészítve az egyes agrotechnológiai lépésekhez szükséges szaktudással. A kis- és közepes gazdaságokban ugyanis sokszor a szaktudás hiánya jelenti a legnagyobb akadályt a termelékenység növelése előtt világszerte.

Az egészséges élelmiszer alapanyagok előállítása a termőföld kezelésénél, művelésénél kezdődik. Jelenleg valamennyi európai termelő számára kötelező az integrált növényvédelmi megközelítés alkalmazása. Ez, összhangban az EU környezetvédelmi törekvéseivel, a megelőzésre épül. Sokszor maguk a gazdák sem tudják, hogy a talajadottságok, a tápanyag-ellátottság ismeretén alapuló, a vetésforgóból fakadó előnyöket kihasználó vetőmagválasztás, majd az optimális időben elvégzett és a növény növekedési potenciálját maximálisan kihasználó, a szükségleteihez legjobban igazodó művelési mód alkalmazása jelentősen csökkentheti a növényvédelmi költségeket. Mindeközben pedig a várható terméshozam még mindig magasabb, mint az évtizedes berögződések alapján végzett gazdálkodásnál.

Az integrált szemlélet része az is, hogy folyamatosan a meteorológiai, vagy az egyes kártevők megjelenéséről szóló előrejelzések, mérések alapján határozzák meg a szükséges növényvédelmi intézkedést és annak időzítését. Ez lehet biológiai, mechanikai vagy végszükség esetén vegyszeres védekezés, vagy egyszerűen csak a hiányzó tápanyag pótlása. Biológiai védekezés lehet például a rovarkártevők parazitoidjainak, ragadozóinak - mint a fürkészdarazsak vagy a katicák - telepítése az adott kultúrába, de akár ülőfák elhelyezése a pockokkal táplálkozó ragadozó madaraknak is. A fizikai védekezés egy módja lehet -  ha a kultúra ezt lehetővé teszi - a sorközművelésnél a gépi gyomirtás.

Az elmúlt évtizedekben egyre szűkült a gazdák által felhasználható növényvédő szerek köre. Valódi egészségkárosodási kockázatot jelentő szer alig maradt forgalomban, a veszélytelen, továbbra is használatban lévő szerek ára pedig folyamatosan emelkedett. Ez mérsékelte a szerhasználati kedvet, ugyanakkor az okszerű szerhasználattal kapcsolatos ismeretek és előírások köre viszont folyamatosan bővült. A műtrágya felhasználás hasonló utat járt be, mire eljutott a napjainkban használatos hozamelváráshoz. Az okszerű műtrágya kijuttatás pontosan követi a növény növekedési fázisaiban igényelt/hiányzó hatóanyag mennyiségeket (például a vetéssel egy menetben vagy az állományban végzett kijuttatás), miközben folyamatosan szem előtt tartja az adott termőföld talajvédelmi és talajterhelési igényeit, sajátosságait.