A leggyakrabban mely problémákkal keresik meg, és kérnek segítséget a mai ötvenes hölgyek?
Wiesner Edit: Sokszor keresnek meg olyanok, akik – még ha eddig dolgoztak is – a gyerekeik ellátásának felelőssége miatt beálltak egy olyan szintre, ami a képességeik alá esik. A gyerekek önállósodásával, kirepülésével viszont újra érlelgetni kezdik a feljebb lépés gondolatát. Az is gyakori, hogy miután a gyereknevelés mellett a férj karrierjének egyengetése, a család életének szervezése az összes idejüket kitöltötte, most munkavállalóként is helyet keresnének a társadalomban. Ami pedig a felsővezetőket illeti: ők jellemzően fehér hollók a vállalataiknál, akik még ötvenesként a csúcson is azt élik meg, hogy csakis folyamatos túlteljesítés árán maradhatnak a pozíciójukban, miközben nem ritkán a folyamatos fáradtsággal és a kiégés tüneteivel küzdenek.
Ehhez képest mi a realitás? A munkaerőpiacon jelenleg mekkora mozgásterük van az említett problémákkal küzdő nőknek?
W.E.: A legtöbbször kénytelenek szembesülni azzal, hogy még a nagy munkaerőhiány időszakában is viszonylag beszűkültek a korosztályuk számára elérhető lehetőségek. Például jellemzően az értékesítés várja őket tárt karokkal, az MLM, a biztosítók és az ingatlanozás, melyek szellemiségével nem mindenki tud azonosulni. Ám emellett legalább akkora probléma, hogy az ötvenes hölgyek tele vannak önkorlátozó hiedelmekkel: a legsúlyosabb, amikor azt gondolják, hogy ők már nem kellenek senkinek. Éppen ezért a munkám legjava az ön-tudatosítás és önbizalom-építés az újba- és újrakezdéshez, továbbá az aktuális harcokban keresünk új viselkedési mintákat, melyek erősíteni tudják őket.
Mi a recept? Hogyan lehet önbizalmat építeni?
W.E.: Az önbizalom lényegében egy számvetést jelent azzal, hogy most mi mindent csinálok, és mihez lenne még képességem, tehetségem, esetleg mi a hobbim, ami akár a megélhetésem is lehetne. Ilyenkor sokaknál előjön a gondolat, hogy érdemes lehet még tanulni valamit. Én azt látom, hogy az ötvenes hölgyek nyitottak az önfejlesztésre.
Vannak sikersztorik?
W.E.: Abszolút. Az már önmagában siker, ha túl az ötödik X-en valaki belevág, mert új utakat keres, és képzi magát. Ennek eredményeként nagyon sokan sikeresen vállalkozóként, tanácsadóként mennek tovább, ezen belül többen döntenek úgy, hogy megtanulják a coaching szakmát, ami igencsak motiváló, hiszen másokon segíthetnek.
Beszéljünk egy kicsit a magánéleti dimenziókról is! Ötven körül például problémás lehet a gyerekek kirepülése, vagy akár az elhidegülés a házasságban, és ott van még a változókor is, minden kellemetlen „hozományával”. A magánélet frontján milyen nehézségeket lát ennél a korosztálynál?
W.E.: A karrier mellett valóban nagy témakör a szeretet nélküli házasság és a furcsa háromszögviszonyok jelenléte. Ezen a téren sűrűn tapasztalok nagy kiábrándultságot és mission impossible életérzést a megfelelő társ megtalálása terén még egyébként jó karban lévő, csinos, kedves, intelligens ötvenes nőknél is. Ebben az életkorban sokaknál valóban a gyerekek kirepülése a startlövés ahhoz, hogy egy kicsit ránézzenek a párkapcsolatukra. Ilyenkor gyakran derül ki, hogy már egyáltalán nem biztosak abban, hogy reggelente a párjuk mellett szeretnének felébredni.
Érdekes párhuzam, hogy gyakran beszélünk ugyanúgy a munkával és a karrierváltással kapcsolatos dilemmákról, mint a párkapcsolatról: „ha kilépek, kellek-e még valakinek? Lesz-e még új párom, új munkahelyem? Nem túl jó, amiben vagyok, de legalább ismerem.”
W.E.: Igen, ilyenkor szokott felmerülni az is, hogy ötvenes nőként szabad-e nekem ilyet csinálni, vagy az, hogy az én koromban már nem kellek senkinek. Sajnos sok olyan szituációt is látok, ahol a főnök vagy a férj valamiért fontosnak érzi, hogy a másik sikertelennek, alacsonyabb rendűnek érezze magát mellette. Így amikor eljön hozzám, könnyen kiderülhet, hogy általános véleményként rögzített magáról valami olyasmit, ami valójában csak egy ember véleménye: ki tudja mióta a férj vagy a főnök az egyedüli referenciája abban, ahogy saját magáról gondolkodik. Ebben ráadásul az a csapda, ha valaki egyszer elfogadta ezt a patthelyzetet, akkor ezt éli, ezt viszi minden életterületre. Olyan a legritkább esetben van, hogy valaki a munkájában sikeres, mindent nagyszerűen csinál, szárnyal, otthon pedig nyuszifül, lapít a sarokban, és arra vár, hogy a férje jóváhagyja, hogy jót főzött vagy sem.
A bántalmazó kapcsolatok tipikus dinamikája, csapdája, hogy az illető azért nem tud kilépni belőle, mert alacsony önbecsülése és az önbizalom hiánya ebben megakadályozza.
W.E.: A mai ötven pluszos korosztály ebből a szempontból viszonylag magas tűrőképességgel rendelkezik, összehasonlítva a mai húszasok-harmincasok, de már a negyvenesek generációjával is. A konkrét fizikai és/vagy lelki bántalmazástól függetlenül, lehet, hogy egy mai ötvenes nőnek férfi sem kellett hozzá, hogy leépítse magát, mert az alárendelődő viselkedése tanult szereptudatosságból fakad. Ők még azt látták, hogy az anyjuk egzisztenciálisan masszívan függött az apjuktól és a kapcsolattól, ezért sokukban még nagyon erősen jelen van a tudat: ha egyedül maradsz, el „vagy veszve” minden értelemben.
Hogy lehet nekik ilyenkor segíteni az önérvényesítésben, és ha szükséges, a kilépésben?
W.E: Az új párkapcsolat és az új hivatás megtalálása is könnyebb némi egyéni vagy csoportos önbizalomtréning után. Így sokan utat és párt találnak maguknak. Többen az önkénteskedésben és a hozzá kapcsolódó közösségben, klubban, mozgalomban találják meg magukat. Nem egyszer a kor- és sorstársaikkal való találkozások bírnak számukra hatalmas megtartó erővel, amikor kirándulnak, színházba járnak, táncolnak, sportolnak, bridzselnek. A tevékenység és a forma majdnem mindegy is, a lényeg a csoport, ahol érezheti, hogy értékes és helye van a társadalomban.
Hirdetés
Változókor könnyedén, hormonmentesen!
Hőhullámok, alvászavar, labilis hangulat – a klimax jellegzetes panaszai ötből négy változókorú nő mindennapjait keseríthetik meg. A Remifemin Plus két gyógynövény együttes erejével enyhíti a klimax kellemetlen testi és lelki tüneteit.
Vény nélkül kapható gyógyszer
www.remifemin.hu/