Vannak a hétköznapi életben olyan dolgok, amelyeknek sosincs vége. Ilyen a vásárlás és az ezt követő folyamatok is: az elpakolás, főzés, mosogatás és végül a szemét kihordása. Hazafelé szatyrokat cipelünk, indulásnál a szemetet visszük ki magunkkal. De miért van az az érzésünk néha, hogy több szemetet termelünk, mint amennyi az étel vagy a ruha volt, amit megvettünk?
A válasz a borzalmas csomagolási megoldásokban rejlik. Amikor legutóbb egy marék cseresznye elfogyasztása után ott álltam a kezemben a habosított műanyag tálcával és a szétszakadt fóliával, eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Lehet, hogy messzebb van a piac, mint a kisbolt, de ha néhány bevásárlástól megtelik a műanyagot gyűjtő szemetes, akkor valamit nem jól csinálok. Amíg ezen gondolkodtam, kinyitottam a hűtőt, ahol a műanyag flakonos kefir, a műanyagba csomagolt sajt és a zacskós saláta láttán elszégyelltem magam. Ennyi műanyag van a hűtőben úgy, hogy tudatos vásárlónak tartom magam?! A napom egy csendes műanyag leltárral indult, és nem vetett szét tőle a büszkeség. De mit tehetek én, és mi az, amire a gyártóknak illene odafigyelni?
Amikor azt hiszed, elég
Úgy gondolok magamra, mint aki igyekszik tudatosan, a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal létezni.
A háztartásunkban egy felnőtt, egy gyerek és egy kutya él. Egyikünk sem a konzumálás rabja, kevés ruhával és tárggyal éljük az életet egy egészen kicsi, egyszerű lakásban. Nem cserélgetjük a cuccainkat csak azért, mert már nem elég újak, nagyrészt használt holmikat vásárolunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, és csapvizet iszunk.
Tömegközlekedünk, takarékosan fűtünk, gyorsan zuhanyozunk, nincs klíma, a gépeink energiatakarékosak. Szezonális zöldséget és gyümölcsöt vásárolunk, mindenből lehetőleg hazait, aztán textiltáskában hozzuk haza. Ja, és a kutya gumicsont helyett zoknikkal játszik. De még így is… mindenhol műanyag.
Észrevétlenül leszünk szemétsziget
Pár napig figyeltem a szokásainkat, és bizony többször is megtelt a szelektív műanyagos zsák: kutyaeledeles tasak, joghurtos pohár, a csomagolt zöldség zacskója, a darált hús tálcája, konzervdobozok. És ott van még a gyerek internetről rendelt rövidnadrágja, ami három különböző réteg nejlonban érkezett.
Megpróbáltam összeszámolni: egy héten legalább 40-50 különféle műanyag csomagolás lép be a házba. Egy részük újrahasznosítható, másik részük nem. És az egész mögött ott a kérdés: muszáj ennyi műanyagot használnunk?
Így lett mindenből nejlon
A műanyag a 20. század csodája volt. Olcsó, formálható, higiénikus. Használjuk az élelmiszeripartól az elektronikai termékek csomagolásáig – mindenre van egy műanyag „megoldás”. Kényelmes, ez vitathatatlan, és nagyon sokáig nem is tudtuk, hogy milyen útra lépett az emberiség, amikor mindent műanyagból kezdett gyártani.
Mert az a műanyag, amit reggel a joghurtos pohárral elhasználok, száz évig is velünk marad. A kutyaeledeles tasak is. A gyerek gyümölcsleves doboza is.
A legnagyobb meglepetés: a ruhák
De ne higgyük, hogy csak az élelmiszert csomagolják túl! Nemrég rendeltem egy új pólót, ami háromféle műanyag csomagolásban érkezett: egy átlátszó zacskóban, egy vastagabb borítóban, majd egy futárcéges „biztonsági” nejlonban. De ennél még sokkal borzalmasabb a helyzet az online piactereken: a jellemzően Kínában készült és onnan érkező fogyasztási cikkek gyártása és szállítása is horror terhelést jelent a környezetnek, ráadásul ezek csomagolása minden esetben rengeteg felesleges műanyagot is termel.
És nem csak én tapasztalom ezt: 2030-ra 21,8 milliárd műanyag zacskó lepi majd el az otthonokat, kizárólag az online rendelt divattermékek miatt – hívja fel a figyelmet a DS Smith fenntarthatósági elemzése. A szám döbbenetes. „Miközben az európai vásárlók közel háromnegyede támogatja a műanyag csomagolóanyagok kivezetését, az online platformok térhódítása az e-kereskedelemben használt műanyag zacskók számának folyamatos növekedését idézi elő.” Látszik, hogy hiába az EU-s jogszabályok, hiába a vásárlói törekvések, még mindig nem értünk el áttörést a műanyag csomagolás terén.
Mit tehetünk mi?
Ahhoz, hogy ne fulladjunk bele a műanyagba, nekünk is aktívan tennünk kell. Először is a legegyszerűbb tény: az a jó műanyag, amit meg sem vettünk.
Mi itthon bevezettük például heti egy nap csomagolásmentes napot, amikor csak olyasmit vásárolhatunk, aminek nincs szüksége extra csomagolásra. Sőt, heti egy „nem vásárolunk napot” is tartunk, ilyenkor a maradék hasznosítás és a fagyasztó tartalmának felfedezése a program. Élelmiszereknél is kerüljük a műanyag tálcákat: helyette a papírtálcás terméket választjuk, saját zöldséges hálót viszünk, és a húst is inkább a hentesnél vesszük.
Online vásárlás esetén előnyben részesítjük azokat a cégeket, amelyek papírcsomagolást használnak. Ha pedig használtan vásárolok, megkérem az eladót, hogy ne műanyagba tekerje a holmikat, főleg ne újba. Tudom, hogy ezek apró lépések, de bízom benne, hogy mégis számítanak.
A műanyag nem fog eltűnni holnapra. De a változás már elkezdődött – és mi, vásárlók, nap mint nap dönthetünk.
A tartalom a DS Smith Packaging Hungary megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Három gyereket pedig életveszélyes állapotban vittek kórházba, miután kamionnal ütközött egy személyautó.
A pusztító időjárásnak az autópályán is voltak elszenvedői.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.
Megdöbbentő részletek derülnek ki a kép történetét felkutató tanulmányából.
A vizsgálatot nehezítette, hogy a Lamborghini csaknem teljesen elégett.
