GM

Mi ez a bűz? Beleléptem volna valamibe? Jobb lábam a gázon, a bal talpam meg hiába próbálom nézegetni, nem látom vezetés közben az ülésből. Valaki irigységből belerondított a motortérbe? Esetleg egy rénszarvas, akit dühít, hogy a makettjeit pusztítják a legendás töréstesztekhez?

Nincs rá magyarázat, mint aki halkan belelépett, olyan a szag az új super-Saabban. Ami már csak azért is szégyen, mert gyakorlatilag 14 milliótól indul az ára, és nem mellesleg ilyen jó autót ritkán vezet az ember. Mert tagadhatatlan: a Turbo X igen jó autó. Nemcsak a 280 lóerő meg az összkerékhajtás miatt. Nemcsak az elképesztő ülések és a durva, 19-es kerekek miatt – tényleg, feltűnt már másoknak is, hogy a Saab valahogy genetikailag képtelen kényelmetlen üléseket és csúnya felniket gyártani?!

GM

Csak ez a szag… Aztán megoldódik, lehúzom az ablakot, bekapcsolom a légkondit, szóval elhagyja a belső teret a bűz, de valahogy megmarad egy icipici rossz érzés. Pedig ekkor még nem is tudom, hogy a szuper navigáció (amihez egy komplett mélynyomó-ládát csempésztek a csomagtartóba, nem vicc, a pótkerék helyére) Budapesten túl gyakorlatilag meghal, legalábbis az ország keleti fele komplett hiányzik róla. Úgy látszik Svédországban például Cegléd majd csak akkor csatlakozik az EU-hoz, ha három plázája és sokhektáros rénszarvas-farmja lesz, vagy a General Motors logisztikai központot húz fel arrafelé.

De a navigáció bénasága sem tudja a kedvemet szegni. A Turbo X-ben úgysincs kedve a navit skubizni az egyszeri sofőrnek, mindegy merre a visz az út, menni kell a velőtrázóan erős és hátul ugyan picit szűk, de elől tökéletesen kényelmes kocsival. Egyik legnagyobb előnye a valaha gyártott legizmosabb, a V8-as élményét két hengerrel kevesebbel nyújtó Saabnak nem is az állandó pörgés, hanem a feltételes mód. Az a „mindenkit megalázhatnék, ha akarnék” érzés. 5,7 (na jó, az a Sport Sedan, a tesztelt sportos kombinak két tizeddel több kell) másodperc alatt nagyon kevés kocsi van fent százon. Olyan a Saab Turbo X az éjszakai Budapesten cikázó Daewook között, mint a gazellák után csendesen galoppozó oroszlán. Tudja, néhány másodperc alatt fasírtot csinálhatna mindegyikből, de most éppen nem éhes.

GM

A Saab ebben mindig is nagyon jó volt: ha ott ülünk a kormányánál, úgy érezzük, a világ legjobb autóját vezetjük. Nem a legszebbet, nem a legnagyobbat, még csak nem is a leggyorsabbat: bizonyos tekintetben a legjobbat. Az összes Saab, amiben ültem, valahogy magán hordozta a kicsit rusnyán szép, ugyanakkor bizsergetően erotikus, felemelő érzést. A világ legszebb nője, aki azért nem nyer Fásyéknál, mert nem mosott hajat, és mert nem hajlandó a szponzor fürdőruháját felvenni, elcsúszott a sminkje, ráadásul kicsit büdös is a szája. A pasija persze így is szereti, és egyébként is, ő a világ legszebb nője, és ő a legjobb az ágyban, csak éppen ez nem érdekli, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem érdekelné. Van ügyesebb, technikásabb, sőt, szilikonozottabb szájú is, de valahogy mégis nála sikerül egymás után háromszor.

GM

A prémium kategóriában más márkáknál elképzelhetetlen, de úgy tűnik, a svéd munkások baltával vágják le a kocsi darabjait, milliméteres lyuk tátong a kormányon levő gombokat tartó fémbetét és a kormány között, szóval olyan sorjás feelingje van az autónak, valahogy mégis úgy érződik, a derék vikingek titkos receptek alapján elkészített varázsitalt tankoltak magukba a műszak előtt. Azaz nem is vikingek, hiszen Trollhattanben van a központ, értik, Troll-hattanben. A Saab annyira öntudatos, hogy nem érdekli, elégedettek-e a vásárlók: ő tudja, hogy jót gyártott, a sofőr meg, ha ezt nem látja be, akkor megérdemli, hogy más típust vezessen.

Namármost az igazság mégiscsak az, hogy a Saab mostanság nagyon udvarol a más prémiumkocsikat hajtó embereknek. Szombathy Tamás, a Polar szalon vezetője például azt bizonygatta a hvg.hu tudósítójának, nem egy esetről hallott már, amikor a cégvezető (csak) azért jutott üzleti előnyhöz, mert a tárgyaláson Saabbal jelent meg.

GM

Persze, elfogult vagyok, volt már saját NG900-asom 2,3-as szívómotorral és 9-3-as kabrióm 2 literes alacsony nyomású turbómotorral – mindkettő 150 lóerőt tudott. Azokban is úgy érezhette az ember, kifacsarja a kormányt a kezéből a felszabaduló erő, de az azért volt, mert az első kerekekre tényleg nagy erő nehezedett. Ezt oldotta meg a negyedik generációs Haldex-rendszerű összkerékmeghajtás, ami időnként a hátsó tengelyre is pakol a ménesből. Nyilván van olyan connoisseur, aki a fejéhez kap, hogy jó ég, micsoda megkönnyebbülés, hogy nem azt az ócska Haldex 2-est tették bele, de nekem fogalmam sincs, mennyivel tud többet a negyedik, mint a második vagy harmadik generációs Haldex, de tény, hogy úgy tapad a Saab még a legnagyobb kanyarban a legrosszabb sofőr mellett is, mintha ragasztócsíkon húznák. 

A Turbo X-nek lehet, hogy büdös a szája, de hogy rögtön elfeledkezik erről az ember, az biztos. Még ha csak halkan lépünk is a gázpedálba, olyan aszfaltszaggató erő szabadul fel, ami indokolja az induláskor a műszerfalon kigyulladó írást: „ready to take off”, azaz készen állunk a felszállásra. Összehasonlításképpen: a ma már meglett üzletemberek által is kedvelt utcai rallyautó, a Subaru Impreza WRX STI 4000 körüli percenkénti fordulaton adja le a maximális nyomatékot, ehhez képest a visszafogottan öblös hangú Turbo X már 1900-as fordulattól produkálja a 400 Newtonmétert. 

GM

Ehhez képest is fogyaszt, városban nem tudtam 15 liter alá menni, ám mikor erre panaszkodtam bent a kollegáknak, lehülyéztek, mondván, hogy a 300 lóerő körüli kocsik némelyik bőven 20 liter fölött fogyaszt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy talán igazat mondanak Trollhattanben, amikor arra hivatkoznak, „alacsony”, V6-os fogyasztás mellett tudja a nagy V8-asok kunsztjait a Turbo X.

A tárgyalásokban megfáradt fontos embereket inkább ez a bődületes teljesítmény és a presztízs, nem pedig a kellemesen pakolható raktér villanyozhatja fel. Mégis, ha van otthon néhány gyerek, nem utolsó szempont, hogy az anyósnak szállítandó mosógép mellé befér még pár babakocsi és néhány tucat görögdinnye. A valaha gyártott legerősebb Saab 2 ezer példányban limitált szériájában még a legendás, először nagyjából harminc éve megjelent turbótöltő visszajelző is visszatért, ezzel a trükkel nyilván a korábban elpártolt híveket kívánják visszaédesgetni. Ha lenne luxusjátékszerre 14 millióm, valószínűleg vennék is egyet belőle: napközben fontos emberként laza, nemtörődöm mozdulattal szállnék ki a parkolóban, miután vérbe aláztam a tárgyalópartnerek audijait és bmwéit, este üdén és elégedett mosollyal pattannék ki a kényelmes ülésekből, hétvégén meg csak összébb húzódik hátul a család, amikor a virágládákat szállítjuk szédítő iramban a nagyszülőkhöz.


Izsák Norbert