Mi az: hat éve 47 volt, három éve 60-ra nőtt, idén májusban 70 volt, a tegnap kézbesített csekkem tanúsága szerint pedig immár 83? A választ nyilván tudja a kedves olvasó: a számokat kicserélve honfitársaink nagy része magára ismerne ebben a találós kérdésben. Szerencsére a családom alpesi története hamarosan véget ér, a futamidő jövő januári zárásáig, ahogy mondani szokás, már fél lábon is kibírjuk. De mit tegyen az, aki még nem fordult célegyenesbe – vagy esetleg még féltávnál sem jár?

„Az a legjobb, ha felhívjuk hitelintézetünket, és megbeszéljük velük a lehetőségeket.” – tanácsolja Lévai Gábor, a Magyar Lízingszövetség főtitkára. Az ugyanis már a hazai autópiac válság eleji megroppanásakor kiderült, hogy a partizánakciókra (a lapításos nemfizetéstől a „tőlem-ugyan-vissza-nem-veszik” felkiáltással megrongált autókig) mindenki ráfizet, a pénzintézet és az ügyfél egyaránt. Szóval a legjobb, ha asztalhoz ülünk, és tárgyalunk – arra persze nincs garancia, hogy tetszeni fog, amit ott hallunk…

Alapvetően két lehetőség vár ránk: vagy módosítjuk a szerződést, vagy nem. Lévai Gábor szerint, ha már kevés van hátra a hitelből, az utóbbi a célravezetőbb. „A kevés alatt a tőketartozás mértékét értem: ha az eredetileg felvett tőke mondjuk harminc százalékánál kevesebb a tartozásunk, nem kifizetődő hozzányúlni a hitelhez.” Ez persze szintén egyéni megfontolást igényel, hiszen sokan úgy érvelnek, éppen a futamidő vége felé van mozgástere az ügyfélnek. Ilyenkor az autó értéke már fedezi a tőketartozást, amely ráadásul elég csekély ahhoz, hogy az árfolyamkülönbözet ne okozzon irreálisan magas plusz kiadásokat.

A Citroën Hungária Kft. ezért is tartja a konstrukció végét járó ügyfelei számára megfontolandó alternatívának az idő előtti lezárást. „Ilyenkor már minimális tőkehátraléka van az ügyfélnek, így az arra adódó árfolyamkülönbözet is kisebb összeget fog jelenteni, a rendkívül magas árfolyam ellenére” – érvel Hajdu Nóra kommunikációs igazgató „Ezzel a döntéssel mentesülhetnek a további árfolyamkockázattól, és az esetleges árfolyamveszteségtől. Másfelől viszont, ha kivárnak, és kedvezően alakul az árfolyam, elkerülhetik a jelenleg igen nagy árfolyam-különbözetet.”

Ez ugyanis a kapkodás egyik nagy buktatója: jelenlegi árfolyamon bizonyos a veszteség, a jövő pedig jót és rosszat egyaránt hozhat. Reizinger József, az MKB Euroleasing kontrolling igazgatója szerint viszont nem reális a dilemma: ilyen magas árfolyam mellett egyenesen dőreségnek tartja visszaadni az autót. Minél régebb óta fizeti az ügyfél a havi részleteket, annál inkább érdeke neki magának is, hogy ne lépjen ki hanyatt-homlok a konstrukcióból.

Dorgai Károly, a Kia Motors Hungary hálózatfejlesztési vezetője szintén a mindenáron való menekülés veszélyeire hívja fel a figyelmet. Mielőtt valaki a borzasztó számok láttán gondolkodás nélkül visszadobná autóját, fontos, hogy tudatában legyen annak fedezeti értéke és a tőketartozás közötti viszonnyal. Ha ugyanis a jármű bank felé képviselt, aktuális értéke (ami, mivel a visszavett autókat árverésen értékesítik, minden bizonnyal alacsonyabb lesz, mint a használtpiaci érték) kevesebb, mint amennyivel még a pénzintézetnek tartozott, patthelyzet alakul ki: az autó elúszott, viszont nem zárta le a hitelt.

Hogy hol húzódik a határ, nehéz megmondani, hiszen a két összeg közötti viszony függ a modell értéktartásától, a futamidőtől, a tőkétől és még jó néhány tényezőtől, de általános szabályként az első másfél év különösen kritikus ebből a szempontból. Ilyenkor az autó drasztikusan veszít az értékéből, ugyanakkor az első törlesztő részletekben a kezelési és egyéb költségeket szokta beszedni a bank – hónapok is eltelhetnek anélkül, hogy akár egy fillérrel csökkenne a hiteltőke.

A másik lehetőség a hitelkonstrukció átváltása: ilyenkor jellemzően euró vagy forint alapú hitelre számítják át az eredeti szerződést – gyakorlatilag lezárják a régit, és kapunk egy újat. Ilyen konstrukciókat a bankok is kínálhatnak ügyfeleiknek, de létezik olyan gépjármű-forgalmazó is – például a Fiat –, amely kifejezetten erre a célra hozott létre autócsere-programot. Ennek keretében egyfelől átvállalták az ügyfelek árfolyam-veszteségének egy részét, másfelől pedig kiszámítható, forint alapú hitelkonstrukcióval kínáltak új autót – a Fiatnál az előzetes értékelés szerint minden hatodik, hetedik magánvásárlójuk választotta ezt a programot.

De vajon megéri-e átállni euróra? Lévai Gábor szerint csak az fontolgassa ezt a megoldást, aki szerint tartósan rossz marad a svájci frank árfolyama. És hogy erre mit mond a pénzügyi szakember? „Árfolyamot előre jelezni a legnehezebb dolgok egyike. Azonban a frankra ható tényezők mind abba az irányba mutatnak, hogy jelentős gyengülésre nem lehet számítani. Valószínűnek tűnik, hogy egy éven belül tartósan nem fog 200 forint alá kerülni a svájci deviza.” – mondja Árokszállási Zoltán, az Erste Bank makroelemzője.

Nem csak átváltani vagy lezárni lehet persze a hitelt. A leginkább fájdalommentes megoldás a futamidő kitolása, emlékeztet Lévai Gábor. Ilyenkor csökken a havi törlesztő részlet, de alapvetően nem kell megbolygatni a konstrukciót. Ez ismét csak bevett megoldás, különböző elnevezésekkel több lízingcég és importőr is kínál eleve erre építő hitelkonstrukciót. „Ezek az úgynevezett havi fix, vagy limitált havidíjas fizetések” – mondja Hajdu Nóra. „Ilyenkor a törlesztő részlet csak az ügyfél által meghatározott, maximum összegig változhat. Amennyiben az árfolyamváltozásból eredően a havidíj elvileg ezen összeg fölé kerülne, a kiszámlázott összeg ekkor sem lesz magasabb, a különbözetet pedig majd csak később, a futamidő hátralévő részében, vagy a futamidő végén számolják el, akár további havi törlesztő részletekre bontva”. Ez a konstrukció persze fordítva is működik: ha kedvezően alakul az árfolyam, a havi törlesztő részlet látványos csökkentése helyett a finanszírozó ilyenkor betudja az ügyfélnek a korábban felhalmozott különbözeteket, így kiegyenlítődnek a havidíj-ingások.

Végső soron akármelyik megoldás mellett döntünk, nyerni egyiken sem fogunk: ebben a játszmában a legkevésbé fájdalommentes, legkisebb veszteséget hozó lehetőséget kell megtalálni. Vigaszul pedig szolgáljon a gondolat, hogy sokkal rosszabb is lehetne a helyzet – ha például annak idején japán jenben vettük volna fel a hitelt.

Svékus Gergely