Bármennyire is rutinos sofőrnek gondoljuk magunkat, autózás közben bármikor történhet egy olyan esemény, amire a legkevésbé sem számítunk. Nyár idején ilyen lehet például, amikor egy vihar által megtépázott fa vastag ága leszakad, és az úttestre esik, de hasonló a helyzet akkor is, ha az előttünk haladó autó váratlanul fékezni kezd. Ilyen esetekben az első ösztönös reakció, hogy mindenki azonnal beletapos a fékbe, csakhogy ennél veszélyesebb dolgot nemigen lehetne tenni a kocsival.

A fizikai törvényszerűségek alapján ha az autó kerekét állóra fékezzük, azonnal megszűnik az oldalvezető erő, emiatt pedig irányíthatatlanná válik a jármű. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a kocsi elkezd előre (esetleg picit oldalra) csúszni, és mivel nem lehet vele manőverezni, szinte biztos, hogy nekimegyünk az általunk egyébként elkerülni kívánt akadálynak – például a vastag fatörzsnek.

Ezt a problémát ismerték fel az autóipari mérnökök is, már viszonylag korán, az 1920-as években, majd Karl Wessel volt az első, aki 1928-ban szabadalmaztatni tudta az általa kidolgozott (akkor még mechanikus) rendszert. A végső megoldásra azonban sokat kellett várni: közel 50 évet. 1978-ban jelent az első olyan blokkolásgátló rendszer (Anti-lock Braking System, ABS), ami már helyet kapott a sorozatgyártású autókban is. (Az ABS történetéről itt olvashat bővebben.)

A viszonylag hosszú "szünet" oka, hogy a gyártók nem tudtak olyan rendszert beépíteni, ami hosszú távon is megbízható lett volna. Bár az elektronika erre nagyobb lehetőséget adott, még így is hosszú éveknek kellett eltenie ahhoz, hogy megfelelően biztonságos legyen az ABS működése. Azt viszont eltagadni sem lehet, hogy milyen hasznos egy ilyen szerkezettel felszerelt kocsi. Hogy milyen óriási a különbség egy blokkolságátlóval felszerelt, és egy anélküli jármű között, azt jól mutatja az alábbi videó is.

Az elektromos blokkolásgátló rendszer egyik legfontosabb eleme a kerék sebességét mérő szenzor. A jeladó folyamatosan monitorozza, hogy milyen gyorsasággal forog a kerék, majd erről információt küld az ABS-t vezérlő elektronikának. Ha a rendszer úgy érzékeli, hogy a sebesség az épp aktuális körülményeknek megfelelő, akkor nem tesz semmit, ám ha a kerék sebessége hirtelen és radikálisan csökkenni kezd, beavatkozik a fékezésbe.

Ilyenkor a rendszer részét képező szelepek szabályozzák a féknyomást, ezzel együtt pedig megakadályozzák azt, hogy megállítsa a kereket. Ennek köszönhetően az autó tovább tud gurulni, vagyis irányítható marad.

Fontos tényező ugyanakkor, hogy az ABS-nek van némi hátránya is. Nevezetesen: megnőhet a fékút. Ilyen lehet például az a helyzet, ha valaki egy macskaköves úton fékez. Mivel ilyenkor a kerék két kő között a levegőbe emelkedik, a fék azonnal blokkolni kezd. Erre válaszul az ABS megszűnteti a féknyomást, így amikor a jármű kereke újra talajt ér, szinte lassítás nélkül gurul tovább. Hasonlóan nehezen birkózik meg a rendszer a havas úttesttel, vagy épp a sáros, iszapos, homokos, kavicsos útszakasszal is. Összességében viszont az ABS-nek sokkal több a pozitív, mint a negatív hatása, így nem csoda, hogy mára az autók alapfelszereltségévé vált.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.