A későn vállalt várandósság kihordása legtöbbször jóval egyszerűbb, mint maga a teherbeesés, vagy a szülés. Így ha egy nő az anyaság szempontjából ideális életkoron túl esik teherbe, mindenképpen örvendetes esemény.

Az elmúlt napokban szinte az egész sajtót bejárta a hír, miszerint Fehér Anna színésznő, 53 évesen lesz anya. „Különleges és meglepő” – reagált a hírre megkeresünkkor Rákóczi István szülész-nőgyógyász, a Szent Imre kórház főorvosa. A főorvos szerint ugyanis nagyon ritka eset, hogy valaki ötven év felett szüljön gyermeket, legyen szó első, vagy akár sokadik terhességről. Mint mondta, ő is csak egyetlen ilyen esettel találkozott saját praxisában, amikor 48 évesen esett teherbe a kismama, igaz nem természetes úton, hanem lombikbébiprogram keretében.

Áldott állapot. Egyre később

NikonDavid2007

Rákóczi doktor szerint a túl késői anyaság nem csak orvosi szempontból aggályos, szociális – 70-80 éves lesz az anya, mire a gyermeke felnő – , és etikai kérdéseket is felvet. Ahogy az sem véleltlen, hogy az asszisztált reprodukcióban (mesterséges megtermékenyítés) sem vehetnek részt ma Magyarországon ötven év felett. Míg a férfiaknál nyolcvan éves korban is vannak megtermékenyíthető spermiumok, nőknél már 35 év után folyamatosan csökken a petefészek működése. Hosszú evolúciós folyamatra lenne szükség ahhoz, hogy a női szervezet alkalmazkodhasson a megváltozott élethelyzetkhez – vélekedik a szülész-nőgyógyász.

Bokor Attila szülész-nőgyógyász szerint azonban nem akkora baj 35 év felett anyává válni, mint azt sokan mondják, vagy gondolják. Nem vitás, hogy 35 év felett már nagyobb az esély a kromoszóma-rendellenességekre, de vannak olyan szűrővizsgálatok, amelyekkel ezeket ki lehet szűrni. Bokor szerint bátran kijelenthető, hogy negyven felett is biztonsággal kihordható a terhesség, ha a kismama megkapja a korszerű terhesgondozást. Ráadásul a hosszabb várható élettartam miatt ma már egy negyvenéves nő a nyolcvanadik születésnapját is megérheti, vagyis fel tudja nevelni a gyermekét.

Nehezebb, de nem lehetetlen

A nők biológiai jellemzői szerint a 20-34. életévük közé esik az ideálisnak mondható anyai életkor: kiváló a reprodukciós képességük, és minimális a terhesség egészségügyi kockázata is. Ennél később már a megfogyatkozott életképes petesejtek, a petevezetékek lezártsága, a méhnyálkahártya rendellenességei, illetve egyéb, nem nőgyógyászati, – például a cukorbetegség előfordulási gyakorisága – problémákkal kell szembenéznie annak, aki utódot szeretne. S a statisztikai adatokat nézve, e nehézségekkel egyre több nő kénytelen szembenézni. 

A Tárki szerint a legdrámaibb változás 1990 és 2000 között történt, amikor a harminc évesnél idősebb kismamák hányada 18 százalékról 29 százalékra ugrott. Teret engedve annak a ténynek, hogy akiknél későn érkezik az első gyermek, azoknál drámaian csökken az esély a második vagy harmadik utód megszületésére. És még egy kis matematika: az elmúlt másfél évtizedben 4,3 évvel emelkedett az anyák átlagos életkora, amely 2008-ban az első gyermeküket szülő nőknél 27,4 év volt, de itthon az egyetemet végzett nők átlagosan 30 éves koruk körül hozzák világra első gyermeküket. Az átlagban persze ott vannak a negyven körül szülők is.

Bokor doktor leszögezte, felső korhatárt, hogy meddig szüljon egy nő, lehetetlen és értelmetlen is lenne kijelölni. Minden terhességet egyedi esetként kell kezelni,  ugyanis nem a kismama kronológiai, hanem biológiai életkora a legfontosabb, tehát az, hogy milyen általános egészségügyi állapotban van. Sőt, vannak, akik egyenesen azt állítják, hogy a késői terhesség megfiatalítja a nőt.

Rizikós áldott állapot

Az életkorral a koraszülések és a szülés körüli komplikációk előfordulása is emelkedik. A harmincas évek végén, negyvenes évek elején járó kismamáknál gyakoribb a méhen kívüli terhesség, a vetélés vagy a halvaszületés, vagy később a bölcsőhalál. Több esetben kizárt a természetes úton való szülés, inkább a császármetszést javasolják az orvosok. 

De azt sem árt tudni, hogy statisztikailag nagyobb az esély a szülés alatti fájásgyengeségre, váll-elakadásra a kitolási szakaszban, a baba tartási és forgási rendellenességeire. Fenáll a veszély, hogy születendő gyermek kis súllyal jön a világra, gyakoribbak náluk a Down-szindróma, és más genetikai kórkép is.