szerző:
M.L. - Gy.Zs.
Tetszett a cikk?

Nem mondjuk, hogy a padlizsánnak szobrot kellene állítani, pedig lehet, méltóbb lenne rá, mint sok más, ami talapzatra kerül. Mindenesetre a padlizsán szobrát nem lenne érdemes ledönteni. Talán még annak sem, aki utálja. Mert biztos akad ilyen. Sajnáljuk. Ez a jellemzően gyönyörűen lila, olykor cirmos, de akár fehér pozsgás növény ugyanis tolakodástól mentesen teszi magát nélkülözhetetlenné a nyári konyhában.

Jóllehet szép hazánkban távolról sem olyan elterjedt a padlizsán konyhai használata, mint azt megérdemelné. Dacára annak, hogy a régebben – eredetére utalva – törökparadicsomként, vagy Erdélyben vinetaként emlegetett növény kiválóan alkalmas grillezésre, bundázásra, kis kockákra vágva, megpirítva tésztákhoz, paradicsomos vagy joghurtos szószokba forgatva egytálételnek. Mennyei finom karikákra szelve, mozzarellával rétegezve (ami nem más, mint az olaszok melanzane con mozzarella nevű étke), töltve csőben sütve, esetleg fasírtnak, amivel nem csak a vegák mehetnek mennybe. Példálózhatunk még a mediterrán ricottás padlizsánlevessel, a görögök elsőre kissé bonyolultnak tűnhető muszakájával, vagy éppen a franciák padlizsános lecsójával, esetleg a szerbek, horvátok, macedónok, szlovének padlizsános, paprikás ajvárjával (és még sokan mások is magukénak vallják ezt a remek holmit). Lehet hát bőven válogatni.

Ha valaki megpróbálkozna bármelyik fogással, egy dologra mindenképpen figyeljen oda, amit nem biztos, hogy a szakácskönyvek vonatkozó receptjei tartalmaznak, feltételezve már megfelelő rutint: felhasználás előtt a ketté vagy szeletekre vágott, karikázott, aprított, reszelt nyers padlizsánt sózzuk be, így fél óra alatt szépen kicsöpögteti magából kesernyés levét.

Az Itáliában sztárolt, ám minálunk korábban kissé mostoha sorsú növény azért az utóbbi bisztrós-kenőkés, mártogatós korszakban erkölcsi rehabilitáción esett át Magyarországon is. Ma már a huszonéveseknek egyre kevésbé kell bizonygatni létjogosultságát, ha máshol nem, borbárokban, pubokban találkoztak vele. S talán mi is hozzájárultunk a népszerűsítéséhez már pár évvel ezelőtt, mert már akkor is megvoltunk győződve róla, hogy létezik tökéletes alaprecept, és jó kis variációk is.

  

Gy.Zs.

 

 

Sietünk leszögezni, hogy a padlizsán legjobban egyszerűségében élvezhető. Noha egyáltalán nem vetjük meg a bonyolult recepteket. S bár rendszerint felidegesít minket, hogy a kereskedelmi televíziók minden fogást annyi idő alatt tartanak ideálisnak elkészíteni, amennyi két reklámblokk közé befér, a padlizsán esetében tényleg nincs szükség fennkölt francia szakkifejezések villogtatására, aminek hallatán a laikus haspók éppúgy nem ért semmit, mint a kórházi beteg a nagyvizit alatt.

A padlizsánkrém közérthető, a padlizsánkrém gyors diadalmenete elsöprőbb volt, mint Hannibálé, a padlizsánkrém jött, láttuk és győzött. S most újratöltjük a receptet, ismétlés és variáció a tudás anyja jeligére. S legfőképpen azért, mert nem múlhat el a nyár padlizsánkrém nélkül.

Ez itt történetesen majonézes.

Hozzávalók (A mennyiségtől nem kell megijedni, egy borozós, grillezős este után a másnap delet úgy se éli meg.)

4-5 közepes padlizsán

1 kis vagy egy fél nagyobb vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

3-4 evőkanál majonéz

1 kiskanál friss citromlé

kevés só, még kevesebb bors

Elkészítés:

1. És akkor a lényeg: a padlizsánokat szurkáljunk meg villával (hogy később ne robbanjon), majd lehetőleg grillel felszerelt, 240 fokos sütőben süssük 30-40 percig. Nem baj, ha a héja kissé megég, sőt. Még jobb, ha rostélyon, faszén fölött sütjük meg, de hát az ember ne legyen telhetetlen. Hagyjuk kissé kihűlni, majd hosszában kettévágva egy kanállal alaposan kaparjuk ki a forrón illatozó belsejét, tegyük egy szűrőbe, és hagyjuk, hogy kicsöpögje magából kesernyés levét. Tíz perc múlva egy nagy kés tompa fokával pépesítsük. (A vaskések korában fakéssel aprították, mert a vas kellemetlen ízt hagy maga után, de a rozsdamentes acélkések korában ez a probléma megszűnt. Hagyományőrzésképp azonban bátran lehet ma is fakést használni.) Robotgép nem kell, mert túlságosan fogpasztaszerű lesz a végeredmény.

2. A jelzett mennyiségű padlizsánhoz elég egy fél fej vöröshagyma nagyon apróra vágva, de még inkább lereszelve – így több könnyet ejtünk ugyan, de nem fog ropogni a fogunk alatt. Egy fél gerezd fokhagymát is reszeljünk hozzá, só és frissen őrölt bors társaságában, majd három-négy evőkanálnyi majonézzel kíméletesen keverjük össze. Sózzuk, borsozzuk, és pár csepp citromlét is adhatunk hozzá, majd szobahőmérsékleten hagyjuk egy órán át összeérni, mivel lehűtve kevésbé adja ki az ízeit. Pirítóssal vagy friss kenyérrel amolyan tapas-féle, jól megy hozzá a sör és a bor, valamint a durva tengeri sóval meghintett paradicsom.

Tipp: majonéz helyett tahinival (szezámkrém) és citromlével összekeverve is kipróbálhatjuk.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!