Mi van? Miféle szeretetnyelv? Hát az, amit a főzéssel kommunikálunk. Amivel szót értünk más emberekkel, a barátainkkal, ismerőseinkkel, párunkkal, amit hozunk a családtól és továbbadunk a gyerekeinknek – az asztalnál. S jöhetnek a fogások. Ha roma gasztronómiáról van szó, akkor – lássuk be – legtöbben valami egzotikumot keresnénk, valami egészen mást, mint amit megszoktunk.  „Létezik-e roma gasztronómia?  Az ételeink, néhány kivétellel, hasonlóak ahhoz, amit mindenki ismer, mégis minden más. Ezt a másságot próbáljuk bemutatni és újjáértelmezni” – ezeknek a gondolatoknak a jegyében indította blogját éppen két évvel ezelőtt Budai Zsanett és Tonté Barbara, akik most a Libri kiadó gondozásában kötetbe is gyűjtötték kedvenceiket, pontosabban olvasótáboruk kedvenceit.  Jól használható – jelmagyarázatokkal, bevásárló-és túlélő készlet listákkal, hasznos tippekkel, tanácsokkal - és olvasmányos, eredeti könyv lett, nem egyszerűen egy a sok közül a karácsony előtti dömpingben.

libri.hu

 A roma ételek bemutatása a sok hasonlóság miatt szinte lehetetlen feladat egy kívülálló számára. Zsanett és Barbara azonban családi örökségként hozta magával a cigány konyha ismeretét. Mást és mást – mert persze hogy minden cigányasszonynak megvan a maga receptje, mely elsősorban szájhagyomány útján terjed, és mindenki hozzáteszi a maga elképzelését, de a főzés szenvedélyes szeretete közös. Hiszen „a sütés-főzés tudománya a mai napig nagyban befolyásolja a lányok és asszo­nyok megbecsültségét a közösségekben. Nálunk ez az egyik legalapvetőbb szere­tetnyelv” – írják a szerzők.   

A könyv ötven receptje szubjektív válogatás, mellyel a jellegzetes – és a cseppet sem jellegzetes, ám a maguk ötleteiből, kreativitásából, ízélményeiből született -  cigány ételeket mutatják be a szerzők. Ahogy egyikük megjegyezte a nagysikerű könyvbemutatón – amire mellesleg 200 adagos töltött káposztát rittyentettek - , ezek attól lesznek roma ételek, hogy ők főzik… Sok köztük olyan, ami anyáik, nagyanyáik  leleményességét dicséri, akik a semmiből kanyarítottak lakomát, ahol a magyar konyha kevésre tartott alapanyagai – a csirkeszárny, a különféle belsőségek vagy éppenséggel a kakashere – jutnak főszerephez. Az ünnepek ételei azonban már nem a takarékosságról szólnak, hanem sokkal inkább arról a fontos szerepről, amit a közös étkezések, a vendég traktálása a romák számára jelentenek.

Minden egyes fejezet és minden egyes étel előtt rövid bevezető található. A fejezetek előtt, bevezetőként egy kis magyarázat arról, hogy mit jelent a „romani gastroban” a vendégvárás, a főzés fontossága, a szegények találékonysága, a magyar paraszti konyha öröksége, a házi tészták meghonosodása és mitől különlegesek a hagyományos roma ételek. A szerzők személyes érzelmei itt is megjelennek, ám a receptek előtti kis írásokban főszerepet kapnak. Az „alapvető szeretetnyelv” bukkan fel itt, miközben sokat tudunk meg a cigányok kultúrájáról, Barbara és Zsanett identitásáról. Talán még több összekötő szöveg is elfért volna, hiszen ezek az olvasmányos „egypercesek” visznek közelebb a roma étel-életfilozófia megértéséhez..

romanigastro.blog.hu

A szerzők ígéretükhöz híven nem csak lefőzik a családi recepteket, de újra is gondolják azokat. Így születnek újjá a régi cigány receptek, a töltött káposzta, a lecsó, a tésztás, babos ételek egész sora, levesek, egy tál ételek, édességek. Az ötven recept között biztos mindenki talál kedvére valót, legyen az például a birsalmás bableves, a csülökszuflé, a káposztás lecsó, így ünnepek előtt az elmaradhatatlan és kihagyhatatlan töltött káposzta, amúgy romani gastrosan.

A szerzők szíves engedelmével, mi most a legegyszerűbb, és a  cigány konyha legismertebb eledelének , a bodagnak a receptjét választottunk ízelítőnek.  Ennek a lepénykenyérnek – amit a cigányok bokojinak, vakarónak, vakarcsnak, punyának  is hívnak - sok rokona van. Ha hiszik, ha nem,  ilyen például a pita, a naan, a csapati vagy a tortilla. A magyar paraszti konyhán pedig Jézus kenyerének hívják a hasonló – régebben köleslisztból készült – lepényt.

romanigastro.blog.hu

Libazsíros bodag

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 4-5 evőkanál libazsír, 1 kávéskanál  szódabikarbóna vagy sütőpor, evőkanálnyi só, 3 dl langyos víz.

Elkészítése: A lisztet összeszitáljuk a szódabikarbónával. Hozzáadjuk a sót és a zsiradékot, majd annyi langyos vizet, hogy összedolgozva egy lágy állagú tésztát kapjunk. Picit pihentetjük, majd lepényt formálunk, és megszórjuk liszttel. Rakhatjuk a sütőbe, elkészíthetjük tepsiben is, vagy akár egy lapos tepsi hátán (ahogy többnyire a lányok szokták), de formálhatunk a tésztából kis lepényeket, amiket forró olajban sütünk ki.

 Megjegyzés: A bemutatott recept csak egy a sokféle lehetőség közül, fűszerezéssel, a tésztához adott kiegészítő anyagokkal, mindenki az ízlésének megfelelő bodagot süthet. Barbara és Zsani például a medvehagymás, az aszaltparadicsomos, a fekete hagymamagos változatot is igen kedveli. Hogy a bodagburgert ne is említsük, mert az már egy húzósabb történet.

Utóírat: Kevesen emlékezhetnek rá, de hét évvel ezelőtt rovatunkban sorozatban  közöltünk írásokat Varjú Katalin, révkomáromi tanító-írónő tollából a cigány ételekről, szokásokról. Köztük  az ínség receptjét.