Inkább vagyok különc, mintsem hogy mások elvárásaihoz igazodjam. Nem iszom pusztán azért, mert ez a szokás a buliban. Udvariasságból sem mondom, hogy hiszek a homeopátiában. Megbotránkozást keltek, mert ki merem jelenteni, ateista vagyok, vagy elárulom, kire szavaztam

- mondja a HVG-nek adott interjúban Terézia Mora író, alkotó, aki egyik ágon német ajkú családból származik. Délelőttönként saját művet ír, esténként fordít. Többek között Esterházy Péter, Örkény István és Parti Nagy Lajos műveit ismertette meg a német olvasókkal.

Az író azt meséli, a magukat vállaló embereket gyerekkorától mélységesen tiszteli. Kis faluból származik, ahol könnyű csodabogárnak lenni.

„Már attól is, ha verset olvas, uram bocsá', ír az ember, mint az egyik falunkbeli nő. Először is egyedül élt egész életében, plusz vette a bátorságot, és amatőr létére nyilvánosan előadta a költeményeit. Sokkal boldogabb volt az őt megmosolygóknál. A maratoni ember egyik mintája is régi élményem. Gimnazistakoromban vonattal jártam iskolába. Az egyik vasutast úgy csúfolták: az intelligens. Mert nem röstellt olvasni, gondolkodott az aktuális eseményekről, sőt maratoni futó volt. Egyszer elmesélte, hogy a hétvégén lefutotta a bécsi maratont. A nyolcvanas években, amikor háromévente lehetett Nyugatra utazni. Egy fillérje sem volt, az állomáson aludt, a futás útvonalán osztogatott banánt és narancsot ette. Mindenki vigyorgott a vasúti kocsiban, én meg azt gondoltam róla: „Te vagy az én hősöm, és ezt egész életemre megjegyzem.”

Mit gondol a kultúrharcról Esterházy fordítója? Mit válaszol az ismerősöknek, akik arról kérdezik, hogy "milyen az élet azzal a sok menekülttel" Berlinben? Részletek a friss HVG hetilapban!

HVG